Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - KÖRKÉP - Cselényi István Gábor: Korunk kenethozó asszonyai
át" nyert bebocsájtást az egyházba. Ilyen pl. a Jézus Szíve kultusz, amely személyes istenkapcsolat megélését segítette elő a gyakori áldozás szorgalmazásával. Ilyen a népi vallásosságra annyira jellemző Mária-tisztelet. A hivő ember szíve-lelke az ilyen áhítatgyakorlatokban nyílik ki és találkozik azzal a feléje hajló Jósággal és Irgalommal, amely felemeli és erőt ad neki. Az egyház gyakorlatában a bűnbánat szentségének kell ezt nyújtani. De csak akkor, hogy ha a pap elsősorban segíteni kész orvos és megértő atya kíván lenni és nem a formai elemekkel bíbelődő bíró. összefoglalva az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy az egyház szerkezetében és gyakorlatában túlteng a férfi elem a női rovására. Az is kiderül, hogy a két elem inkább egymás mellett, sőt egymással szemben él és nem szervesen egybe nőve, eggyéolvadva. Holott az egyházban egyformán meg kell lenni mindkettőnek, sőt: az egyház gyakorlatában az édesanyai elemet illeti az elsőbbség. Legyen az egyház valóban édesanya, őstípusának Szűz Máriának mintájára. Mária ugyanis nem áll az egyház felett, hanem benne. Ezért a legszebb Mária tisztelet az, hogyha az egyház maga válik máriássá. Jegyzetek: 1. Lexikon für Theologie u. Kirche Herder, 1960. IV. 306. — 2. M. Mead: A nő változó szerepe — túl a háztartáson. Mérleg, 1972/2. 136. — 3. Lexikon für Theol. u. Kirche2. 1960. IV. 298. — 4. V. ö.: Vigilia, 1938/3. 125. — 5. Mysterium Salutis, Benziger, 1967. 2 264. — 6. Mysterium Salutis, i. m. 258. — 7. Y. Congar: Für eine dienende u. arme Kirche. Grünewald. Mainz 1965. 37. — 8. Y. Congar: i. m. 45. — 9. Y. Congar, i. m. 78—79. — 10. Y. Congar: Mutter Kirche. Kirche heute. Kaffke Verl. 1965. 33. — 11. Stüsser: Primat des Kirchenrechts. Orientierung, 1979/8. 98. Goják János KORUNK KENETHOZÓ ASSZONYAI Milyen volt a nők helyzete az egyházban? A 2. Vatikáni zsinat a világiak apostolkodásán belül helyet kíván adni a nők tevékenységének is (vő. Vil. ap. 9.). Ahhoz, hogy ez az aktivitás kibontakozhassék, számos előítéletei kell eloszlatnunk, amelyet magunkkal hozunk a múltból. — Tekintsük tehát át, milyen is volt a nők helyzete az egyházban, az egyházi közfelfogásban, és azt is, mi volt ennek a gyökere; honnan volt az a hátrányos megkülönböztetés, amely kijutott a nőknek, nemcsak az egyházon belül, hanem a világban is. Hogy a közelmúlton kezdjük: a liturgiában — tulajdonképpen mindig érvényes előírás szerint — csak férfi ministrálhatott. A kódex szerint csak akkor felelhet nő a nép nevében, ha nincs jelen férfi (vagy legalább kisfiú), akkor is csak „távolról", nem az oltár mellől. Keleti szertartásban nő be sem léphet a szentélybe. Nyugaton is fennállt hasonló előírás egészen az újkorig: nők nem léphettek az oltárhoz még áldozáskor sem. Ahol megvolt a tenyérbe áldoztatás, az a megkülönböztetés élt: nők csak fedett tenyérbe vehették át az eukarisztiát. A nők helye a templomban hátul, a püspöki széktől legtávolabb eső hely volt.1 A liturgikus előírásokon túl az egész egyházban tapasztalható volt a nők bizonyos visszaszorítása, már-már leértékelése. Az egyházon belül gyakorlatilag csak afféle kisegítő munkakört láthattak el, a plébánia vagy a templom körül2 (takarítás, plébániai háztartás, egyházi ruhák rendben tartása stb.). A nők sok tekintetben szinte másodrendű keresztényeknek számítottak. Mindennek gyökere részben az egyház, részben az egész társadalom közfelfogásában rejlett. Mint azt alaposabb kutatás kideríti,3 a keresztény lelkiségben, aszkézisben olykor mutatkozó nemiség-ellenesség (és így nőellenesség) igazában véve nem szentírási forrásokból nőtt ki, legfeljebb azok félreértésén alapult. Például Szent Ágoston, Damaszkuszi Szent János és Nisszai Szent Gergely is szexuális bűnnek látják az eredeti bűnt, sokan a János- evangélium világkritikájából vagy Szent Pál test-kritikájából vezetik le a világtól, a testtől való elfordulást, pedig ott lényegében a bűn elleni küzdelemről van szó. A nemiség-ellenesség valójában nem szentírási, hanem az ókori Kelet vallásaiból eredő szemlélet: a gnosz- tikus-dualista felfogás beszüremlése. A középkorban a mohamedánizmus jelenléte (a maga többnejűségével) is újabb érveket szolgáltatott az európai kultúra egyre általánosabbá váló felfogásának kialakulásához: uralkodóvá vált a meggyőződés, hogy a nő „luxuscikké” válhat, magában hordozza a csábítás, a testiség veszedelmét.4 184
