Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - KÖRKÉP - Goják János: Mennyei Atya - Anyaszentegyház
és óvatlan. Tapasztalatai által is megerősített, de nem bizalmatlan és gyanakvó. Vállalkozó, nem vakmerő. Éleslátó, de nem erőszakos. Okos, de értelmét nem ,,a nagy esze", hanem a szeretete táplálja. Szeret, ha beszél, szeret, ha hallgat, szeret komoly elmélkedések közben, és szeret vidámságok közepette. Ha férfi, van benne asszonyi. Ha nő, van benne valami férfias. Ha öreg, fiatalos. Ha fiatal, bölcs. Ha elmegy, visszavárják. Ha megérkezik, mintha mégis máshol járna. Mivel nem önmagáé. Ezért engedheti meg magának, hogy férfi létére törekedjék a gyöngédségre, hátat fordítva a zsarnokoskodásnak. S ha asszony, nyugodtan lehet szabad a férfiak között, mosolygó és elengedett, meg fogják érteni: szabadsága, jókedve és odaadása azért lehet mindenkié, mert már korábban Istené lett mindene. 5. A nő türelmesebb a férfinál, mert jobban érzi az életet, lévén, hogy a forrása. Az életről nem elképzelései vannak, hanem közvetlen tapasztalatai, s ezért valamiképpen kiábrán- díthatatlan. A súlyos bűnök vagy barbár események sem verik le a lábáról, ha meg is rendítik, mert nem hiszi, hogy minden rossz, ami tisztátalan, hiszen tudja, minden, ami emberi, tisztátalan. A „női" az bennünk, ami a legérzékenyebben felel a „magasságoknak”, de az is, ami odamerészkedik a sötét dolgok közelébe is. „Női” jellemzőinkben egyszerre vagyunk a „színe és fonákja", át-értőek, hajlékonyak, s nem a rész felé, hanem az egész felé vonzódunk „bennük". Az egész pedig: a Jó! De a Jó nem sematikus. A Jót nem lehet mereven, előírások szerint, kiszámítva sem megérteni (befogadni), sem megközelíteni, mert határtalan. Nem itt van vagy ott, hanem mindenütt. A Mindenütt az a Jó. Nem feléje megyünk, nem kívülünk van, hanem bennünk, mégis úgy, hogy Benne vagyunk. A Jó, mivel egesz, a teljes egészünket akarja, nemcsak azt, amit mi jónak hiszünk magunkban. A nő, a női ezért hallgat és odaad, nem pedig okoskodik és „átlépi" a határát. Elszánt; ha már „benne" van, mindenestül van benne. A nő, a női nem visszatekintő típus, sem az ekeszarva mellett, sem a párja mellett. Növekedése visszafoghatatlan, ha akarja ezt a növekedést, de a bukása is kegyetlenebb. Az egyház arculata se nem női, se nem férfiúi, hanem szent. Ebben a szent arcban Isten nemek fölötti szépsége dereng föl, de a két nem sajátos, mély és tiszta, egymást erősítő, egymásba átjátszó erővonalainak rendszerében. Sosem lesz ez az arc kizárólagosan női vagy férfiúi, mivel igazi titka Krisztus föltámadott, istenemberi szívének ereje s Anyjának kozmikus gyöngédsége. Mégis van valami nagyszerű abban, hogy nők és férfiak lehetünk, az egység építőköveiként. Hogy csak az egyik fajta lehetünk, félreismerhetetlenül, de annyit fogadhatunk be a másikból, amennyit csak lehetséges, a konzseniális szeretet mágneses körében. A dolog azzal kezdődik, hogy kapott nemiségünk lehetőségeit markánsan átéljük, azzal folytatódik, hogy lassan elhomályosulnak bennünk nemünk. jellemzői, s végül belesimulunk az imádó ember magatartásába, akinek nemisége ugyan megmarad, de letompított és átsugárzó lesz, mert örökké különböznie kell a nemtelen angyaloktól. Vasadi Péter MENNYEI ATYA — ANYASZENTEGYHÁZ (Női vonások az istenképben és az anyaszentegyházban) „Isten az embert férfinak és nőnek teremtette” (Tér 1,27). A kijelentés értelme az, hogy mindaz, ami az ember sajátja, jellemzője, elosztva található a férfiban és a nőben, és ezért ketten együtt alkotják a teljes embert. A férfi és a nő alkati különbsége a biológiai különbségben gyökerezik. A biológiai különbségek másodlagos, a lelki szférához tartozó különbségekkel járnak együtt. Gondolunk az értelmi, érzelmi, indulati különbségekre. A pszichológia jogosan és megalapozottan beszél női lélekről, értve alatta a nő sajátos jellemét. Kiegészítve azzal az igen fontos megállapítással, hogy minden ember jócskán hordoz magában a másik nem sajátosságaiból és tulajdonságaiból is. Az esetek túlnyomó többségében azonban vagy az egyik vagy a másik nemre jellemző tulajdonságok válnak meghatározóvá.1 A NŐ SAJÁTOS LÉNYE. A női nemre jellemző sajátosságok az anyaságban gyökereznek. És akkor kezdtek kibontakozódni, amikor történelmünk kezdetén a férfiak védelmükbe vettek egyes nőket s rájuk bízták a gyermekek ápolását, az étel elkészítését, a házi tűzhely őrzését, míg maguk a vadászatnak szentelték idejüket.2 — Az idők folyamán a férfi és a nő különböző társadalmi szerepének következtében a sajátos férfi és női tulajdonságok egyre 181
