Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: A nőiség misztériumáról
Látjuk tehát, hogy a nők helyzetének evangéliumi fölfogása teljes megoldású, mint más kérdésekben is. A Biblia a teljes humánumot tartalmazza. Amint azonban más kérdésekben láthatjuk, a kovász még nem járta át az emberi gondolkodás minden rétegét, és sok még a férfijogú kultúrákból visszamaradt értelmezés. De amint más téren a fölgyorsult fejlődés az egyéniség, a személyesség, a bensőségesség felé mutat, nem csoda, ha ez a fejlődés magával hozza a nőiség kibontakozását a férfivilág elsőbbségét biztosító szemléletből. A megoldás kulcsa csak abban van ezen a téren is, mint minden más vonatkozásban: „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban” (Gál 3,28). Széli Margit A NŐISÉG MISZTÉRIUMÁRÓL Nihil vagy Otthon? — Nietzsche problémája ma létkérdés lett. Ügy érezzük, hogy mindannyian felelősek vagyunk — Váci Mihály szavaival élve —, a „világnyi otthonteremtésért". Az ember ősidőktől harcolt az otthonért, végül magát a harcot, a győzelmet tette dicsősége koronájává —, ami a férfit illette. A bátorság, a célratörés, az akarat, a felelősség- érzet „férfias erényei” mellett azonban a mai társadalmunkban egyre inkább a jóság, a részvét, a bizalom, a szeretet, a megértő emberség „közeire tekintése" válik jelentőssé. Az egy csepp víz, a falat kenyér megbecsülésével kezdődik, hogy mindenki „otthont leljen e hontalan világban”. Az „óra parancsa” egyre inkább „nőies”, „anyai” magatartást kíván. Mit jelent ez a „nő/'es"? Milyen nagy összefüggéseket kell feltárnunk megsejtéséhez? Válaszul korunk szociológiai és lélektani látásmódjában vázoljuk a nőies, anyai küldetés keresztény értelmét. I. János Pál pápa egyik utolsó, vasárnapi katekézisében ezt mondta: „Isten Atyánk, de még inkább Anyánk!" —• Sokan felfigyeltek kijelentésére, melyben a békére, védettségre és otthonra törekvő főpásztori terveit foglalta össze. — Karlfriéd Gráf Dürckheim, a feketeerdőbeli Meditációs központ vezetője korunk lelkiségének hanyatlását abban látja, hogy a „nyugati kultúrában egyoldalúan a férfias adottságokat fejlesztették ki: a küzdést, a tevékenységre és teljesítményre törést. A személyt szinte kizárólag racionális és technikai szempontból értékelik és ennek a lelkiség vallja kárát. Még az emancipációs törekvés hívei is kezdetben azt akarták bizonyítani, hogy a nők a tekintélyelvi, atyauralmi világban is megállják helyüket (...) A világ .férfias megközelítése' mellett — ma mind fokozottabb igénnyé lesz a nő transzcendens élményeinek, az anyaság titkának kinyilvánítása, amely különösen alkalmas a Létadóval való találkozásra (...) A férfias és nőies jelleg felfedezése új színben tárja elénk a Teremtőt és a bennünk ható tevékenységeit" (Meditieren — wozu und wie? Herder, 1976. 36k.). EMBERI SZEMLÉLETÜNK az élők természetéből kiindulva a Létteljességet is férfias vagy nőies nézőpontba állitja. Istent, a tiszta Szellemet, a teremtő, fenntartói tevékenységében megtapasztalva a nemek szivárványába öltöztetjük. Az egyoldalú szemléletre utalva Cyrillus von Korvin-Krasinski bencés valláskutató hangsúlyozza, hogy „fel kell adnunk a pusztán férfias Istenről alkotott felfogásunkat. (. ..) Igaz, az Atya az, aki Fiában, az örök Igében teremtette a világot — mindkettőjüket azonban a Lélek (a héberben a nőnemű Ruah) fogja össze —, és így lesz az élet Ajándékozójává. Az ószövetségi bölcsességi könyvekben az örök isteni Bölcsesség (Szófia) — (nőnemű görög szó a hellenista zsidó irodalomban), — éppen úgy, mint a keresztény szentháromsági képben, a Szentlélek egyaránt a női vonások hordozója" (vö. Christ in der Gegenwart, 1978/8. 24.). — A Teremtés könyve Isten Lelkét úgy ábrázolja, mint egy gigantikus madáranyát, amint a káosz fölött lebeg és kikölti a „kozmikus tojást”, a rendezett világot (vö. 1,1). Ideillik az apokrif Héber-evangélium egyik töredéke, amely Jézus szavait idézi: „Éppen most ragadott meg Anyám, a Szentlélek hajamnál fogva és felvisz a magas Tábor hegyére” (J. Edgar Bruns, God as Woman, Woman as God, New York 1973. 40.). Az atyai és anyai módon kifejezhető életerőből és a teremtménynek a nőies befogadásából fakad a közös gyümölcs: a folyamatos teremtés, a mindig megújuló teremtményiség. Az Upaniszádok istenhimnusza a kettőt bölcs harmóniába hozza: „Te vagy a Tűz, te vagy a Nap, a Levegő, a Hold, a Víz: mindenek Teremtője! Nő vagy, férfi vagy! Te vagy az ifjú, a fiatal leány! (. ..) Dicsőséges a Te nagy Neved, nincs Párod, nincs Másod. És te nem vagy se férfi, se nő, se semleges nemű (. . .) Elég érezni jelenlétedet és máris béke honol a szív145
