Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Udvardy József: Gondolatok a Gyermekévben
TANÜ.LMÁNY,OK Udvardy József Csanádi püspök GONDOLATOK A GYERMEKÉVBEN Rómában a Capitolium ókori látványosságai közé tartozik a Rupe Tarpea, vagy ahogyan a latinok mondották Saxum Tarpeium. Az útról hirtelen egy 15—20 méteres szikla merede- zik a domb gyepes lejtője felé. Az alatta lévő ketrecben egy farkas unatkozik annak a regének az emlékére, hogy Róma alapítóit, Romulust és Remust egy anyafarkas táplálta, amikor csecsemőkorukban pusztulásra kitették őket. Nem minden elvetett csecsemő volt ilyen szerencsés, mint a regebeli ikerpár. Az őskorban innen a Saxum Tarpeiumról dobták le azokat az újszülötteket, akiket a „patria potestas” a pogány római jogban elismert atyai hatalom részét alkotó „ius vitae et necis” alapján nem tátották felnevelendőnek. Az ilyen patria potestas-nak a tizenkét-táblás törvénybe való foglalása után kb. 600 évvel, Kr. u. 150 körül egy keresztény szerző azonban azt írta Diogneteshez intézett levelében: „A keresztények, mint a többi emberek, házasságot kötnek, gyermekeket nemzenek, de az újszülötteket nem dobják el”.1 Ez az első tanúságtétel arról, hogy a mi európai civilizációnkban a kereszténység az Evangélium szellemében megkezdte a küzdelmet a gyermek jogaiért.. A III. században nemcsak egyházi írók, hanem zsinati rendeletek is tiltják a magzatelhajtást, vagy az újszülöttek kitételét.2 A keresztény etika követelménye e téren szemben állt a pogány szabadossággal, vagy azzal a római jogi felfogással, mely csak a megszületett gyermeket értékelte mint embert, de születése után is az apa bizonyos körülmények között gyermekét megölhette vagy rabszolgának eladhatta.3 Az elvi védelmen túl a 111. században értesülésünk van már arról is, hogy az egyházi közösség az elárvult, vagy teljes szegény szülők gyermekeit segélyezte.4 — Amint az egyház szabadságot nyert a római birodalomban, még szervezettebben működött a gyermekvédelem terén, befolyását érvényesítette a polgári törvényhozásban is. Sokan a szegénység miatt, vagy azért, hogy ne kelljen a vagyont a sok utód közt elosztani, eladták gyermekeiket és így megfosztották őket szabadságuktól. Az egyház befolyásával elérte, hogy 391-ben és 541-ben császári rendelet tilalmazta ezt. Az egyházi szónokok továbbra is ostorozták azok bűneit, akik újszülötteiket kitették. Ezen elhagyott teremtéseket, ha nem haltak meg, megtalálójuk rabszolgának, vagy prostitúcióra nevelte fel. Az egyház befolyása a törvényhozásban elérte, hogy Honorius császár 412-ben büntetést szabott ki azokra, akik gyermekeiket kitették. Persze a rendelkezés nem szüntette meg teljesen ezt a vétkes gyakorlatot, azért az egyház azon volt, hogy a szerencsétleneket megmentse a haláltól, vagy attól, hogy szívtelen emberek rabszolgának, vagy kéjeik kielégítésére neveljék fel őket. Szent Ágoston értesít bennünket, hogy a kitett gyermekeket „virgínes sacrae", mai fogalmaink szerint szerzetesnők összegyűjtötték, megkeresztelték és felnevelték. — Partikuláris zsinatok az egyes keresztény híveket szólították fel, hogy a kitett gyermekeket fogadják föl mint nevelőszülők. Pl. a Vaison-i és Arles-i zsinatok úgy rendelkeztek, hogy ha valaki talál kitett gyermeket, azt fogadja magához, de jelentse az egyháznak. Ha tíz nap elteltével nem jelentkezik a szülője, akkor örökre a nevelőszülőknél maradhat. — Egyidejűleg az egyház mint testület is kezd árvaházakat (orphanotrophium) és lelencházakat (brephotrophium) létesíteni. Ilyenekről tesz említést lustinianus császár (527—565).5 A középkorban Nyugaton, 787-ben létesült Milánóban egy árvaház. Híres volt Rómában a III. Ince pápa (1198—1216) által alapított lelencház, mely hatszáz gyerek befogadására volt alkalmas. — Ha már a történelmi visszapillantásnál tartunk, vessünk egy rövid tekintetet a jelen század első felében létezett magyar katolikus egyházi gyermekvédelmi intézményekre. Árpádházi Szent Erzsébet születésének 700. éves évfordulójára alakult meg 1907-ben, Pozsonyban a Gyermekotthon Egyesület. Székhelyét később Budapestre tette át. Gyermek- otthonok és napközi otthonok fenntartását tűzte ki célul. Egy évvel később keletkezett a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve. Célja volt: elhagyott és erkölcsileg veszélyeztett gyermekek megmentése és nevelése saját intézeteiben, illetve katolikus családokban való elhelyezése által. Napközi otthonokat is létesített. 1920-ban jött létre 132
