Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bindes Ferenc: A katekézis mint közösségteremtő eszköz
hozzám, hacsak az Atya nem vonzza őt." (Jn 14,6) Hagy áldja meg a pap, a nagymama, hagy részesüljön a szentelményekben! A hitelőzményekhez az Isten természetfeletti ráhatásai is hozzátartoznak. A bérmálás korai kiszolgáltatását is ez teszi érthetővé a keleti szertar- tásúaknál. Minden bigottság nélkül elmondhatjuk tehát, a család a legáltalánosabb kegyelemeszközzel, az imádsággal is jelentősen építheti a gyermekek hit felé vezető útját. Sőt visszatekintve az utak elsorolására pontosan ezt a kettőt emelhetem ki, mint szerintem legfontosabbakat: Ha azt akarjuk, hogy gyermekeink higgyenek, szeretni kell őket nagyón és imádkozni értük sokat. Moso/yaó Marcell A KATEKÉZIS, MINT KÖZÖSSÉGTEREMTŐ ESZKÖZ Ha a hitoktatás nem elégszik meg a legfontosabb hitbeli tudnivalók elsajátíttatásával, hanem nevelni is akar, akkor a hittanulókat közösséggé is kell alakítani. A hit-életet a mai gyermek szinte kizárólagosan önkéntes, baráti, gyakorló közösségben sajátítja el, éli meg és kedveli meg. — A kor „elidegenedési hulláma" elérte már a gyemek-társadalmat is. A jó osztályközösségek, az élő örsi-közösségek mellett a bensőséges, jó hittanos-közösségek is segíthetik a gyereket, hogy szociális gondolkodású, nemesen kollektív emberré váljon. — Két rokongyerekkel sétáltam egyik városunk új lakótelepén. Három másik gyerek jött szemben velünk. „Szia, — szia!" üdvözölték egymást a gyerekek. „Egy iskolába jártok velük? — kérdeztem. „Nem, — volt a válasz — hanem ők is ugyanabba a hittanos csoportba tartoznak ..." Nos erről van szó. A frissen nőtt háztömbök kis lakóit értékes, új kapocs köti össze. I. A közösséggé-válás lépései. A lélektan négy fázist ismer: 1. Az egyedek először felismerik egymást: arcról, névről. — 2. Érdeklődnek egymás iránt: sors, adottságok és tehetség szerint: „A Kati szülei elváltak", „Jóska kitűnő tanuló", Peti naayszerűen heqedül", „Ili a múltkor külföldi dzsekiben jött hittanra." — 3. Rendszeresen találkoznak: Közös időtöltés, közös élmények. — 4. Felelősséget éreznek egymás iránt: Hívják, figyelmeztetik egymást óra előtt; érdeklődnek, ha valaki beteg; az elmaradozókat figyelmeztetik. Falusi hitoktatásnál az első három lépés adva van: Mindenki ismer mindenkit; mindenkit érdekel a másik sorsa (néha jobban is, mint kellene!). — Városi, de iskolai hitoktatásnál is van kiindulási pont: Az osztályközösség, vagy (összevont csoportnál) legalább az iskola- közösség. — A legnehezebb eset, ha a hittanosok különféle iskolák tanulói; esetleg új városi lakótelepen laknak; netán több egyházközség „területéről” verődnek össze. Gyakorlatilaq idegenek egymás számára. Ebben az esetben a közösségalakítást egészen elölről kell kezdeni. Vegyük először ezt az esetet! II. Ahol elölről kell kezdeni. Az első órák kedélyes „bemutatkozó órák.” Nemcsak a hitoktató ismeri mea a qyerekeket, hanem ők is egymást. Mindenkit meg kell szólaltatni (a testvéreket is külön-külön) és néhány segítő kérdéssel hangulatos bemutatkozást kell létrehozni. — Minden gyerek mondja meg a nevét, lakását, testvéreinek számát; de okvetlenül kaojon egy-két személyére szóló részletkérdést is: Kedvenc tantárgyad? Hobbid? Sportod? Játékod? Van-e barátod? stb. Végül: Ki küldött ide? Szívesen jöttél? Alkalmas-e az időpont? — Népesebb csoport, vagy vadidegen társaság számára akár két-három órán át is tarthat a bemutatkozás (így a később csatlakozók is hamar beilleszkednek). A hitoktató minden bemutatkozó órán maga is „bemutatkozik”, és mindig valamivel többet mond magáról, hivatásáról, papi munkáióról. így máris „tanít", hiszen a szokásos „tanulunk, miért, honnan vesszük?" —• óra észrevétlenül sorra kerül. Ne sajnálja a hitoktató a bemutatkozásra szánt időt, mert ha jól figyel, az itt szerzett megfigyeléseit maga is sokszor kamatoztathatja! Ezeknél a csoportoknál naqyon fontos, hoay az óra kezdete előtt a gyülekező gyerekek helyei: és időt kapjanak a „zsibongásra" I Ilyenkor ne a hitoktató viqye méa a szót: haovia ösztönösen csoportosulni, megnyilatkozni a gyerekeket! Ha az idő engedi, óra után se kergesse szét azonnal őket! Beszélgessen, figyeljen! Ez a csoport szorul rá legjobban, hoay ne „tanulócsoportként”, hanem „tanuk közösségeként" kezeljük őket. Ők meghívottak; Jézus hívja őket, hogy megismerjék Őt, aztán tanúságot tegyenek róla. A legkisebb létszámú csoportot is tudatos, derűs, reményteli hangulattal és élménnyel telítsük! Súlyos — és gyakori! — hiba, ha a hittanóra hangvétele ilyen: "Igazán szén tőletek, hoay ti méa eljöttök Jézushoz, látjátok, hogy milyen sokan megvetik, lenézik őt; legalább ti legyetek 117
