Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Mosolygó Marcell: Milyen utat építsen a család a gyermekeknek a hit felé?
TEOLÓGIAI-LELKI PÁSZTORI KÉRDÉSEK MILYEN UTAT ÉPÍTSEN A CSALÁD A GYERMEKEKNEK A HIT FELÉ? A gyermekek számára a hit felé vezető utat nemcsak a szülők, hanem az egész család építi, A nagyszülők, a nagyobb testvérek, de még a nagybácsik, nagynénik szerepe is jelentős. Középiskolás, főiskolás, vagy dolgozó gyermekeink számára a hit következő stádiuma felé vezető utat — élő hitükkel párhuzamosan — éppúgy kell építenünk, mint az öregség és csapások próbájába sodródó önmagunknak. A gyermeki hitet levedli a kamasz, a felnőtt hitet nem minden öregség teszi érett hitté. Az utak tehát, melyekről tárgyalunk — bár elsősorban kisgyermekekre vonatkoznak — mindnyájunk számára fontosak. Mindjárt tisztáznunk kell, hogy az Atyához csak Jézus Krisztus által járulhatunk (Ef 2,18). ő az egyetlen út, de nem K. Barth értelmezése szerint, mintha ez már az apologetika Istenhez vezető többi útjait feleslegessé is tenné, üdvözítőnk több, mint út, ő az utak célja, az ajtó is. A teljesség igénye nélkül tizenhét utat veszünk sorra, melyek a hit felé vezetik a gyermekeket, és azokat öt főútvonalba rendezhetjük el. Ezek: 1. A tudatalatti formálása. 2. Tudatos érzelmi élet alakítása. 3. Az értelem útjai. 4. Az akarat motiválása. 5. Kegyelmi ráhatások. I. A tudatalatti formálása a legalapvetőbb útépítés. Beszélnek egy funkcionális, indirekt és egy intencionális, direkt nevelésről. A hit megalapozásánál az elsőnek van döntő jelentősége. A legtöbb szülő, testvér, nagyszülő legtöbbször észre sem veszi, hogy mivel alapozza meg a kisgyermek hitét. Minél inkább spontán, annál hatékonyabb a ráhatás. Az első és legfontosabb út tehát: — 1. a példa. Ez vonzó és elirányító. Négyéves korig a tudatalattiban a személyiség magvai megformálódnak. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen abszurd dolog a hitoktatónak elsőáldozási oktatásra átvenni egy hétéves gyermeket, aki a szüleitől jóformán semmilyen vallásos megnyilatkozást nem tapasztalt. Minden Istenről kiejtett szó — amit a gyermekek szüleiktől hallanak — hamis lesz, ha csakis előttük, csupán számukra kiejtett szó az. A mi hűségünkkel és türelmünkkel építjük a gyermek öntudatát, és önmagához való hűségét. Ha mi szülők igazságosak és jóságosak vagyunk, tudunk uralkodni haragunkon, — a nyugalomnak, vidámságnak, és békének légkörét teremtjük meg a gyermekek lelkében is. Ez a keresztény nevelés első lépcsőfoka. Nem a keresztény igazságok hírüladása, nem is valami sajátosan keresztény alapigazságok közlése, és még kevésbé valamilyen egyházi magatartás- formára való szoktatás. Helmut Geiger szerint: „A keresztény hit személyes döntés, amelyben Jézus Krisztust követve elfogadjuk az Atya hívását. Erre azonban végső fokon nem lehet nevelni. A hívásért lehet imádkozni, ám a szabad döntést nem lehet kikényszeríteni". Ezért mi —• ezen a fokon — a hinni tudásra nevelünk. Ennek pedig legelső és legjárhatóbb útja a keresztény életpélda. Egyik kislányomnak mondta főiskolás barátnője: „De jó neked, hogy tudsz hinni!” Egyszerűen hiányoznak belőlük a hit vállalásának emberi előfeltételei. A hitre való képtelenségükért pedig a szülők felelősek! — 2. A tudatalatti formálásának második útja az Apa-Anya eszmény olyan megvalósítása, hogy az út lehessen az Istenhez. Példát a család többi tagjai is adnak, de a hinni- tudás megszerzésében mégis a döntő szerep az apáé és az anyáé. Az „Apa” című magyar film is feldolgozta ezt, túlsarkítva. Az első hittankönyvünkről is hallottam már ezt a kritikát, hogy túlhangsúlyozza a földi atya — Mennyei Atya párhuzamot. Én a sokból csak egy, de nagyon fontos útnak tartom az apával, anyával való viszony jó megvalósítását. Krisztus Atyának nevezte az Istent és a hittanórán is így tanítjuk. A fogalom könnyen elcsorbul, vagy kiürül egy iszákos, vagy hűtlen, vagy beteg apa esetén. Apa-anya ugyanis törődik velem, tud sokat, sokra képes és tekintély előttem, aki jutalmaz és büntet. Ő mondja meg, hogy mi a jó nekem és mi a rossz. Rendkívül fontos tehát istenképünk kialakulásában. Az apa zárkózottsága a távollevő Isten képével jár együtt, közvetlensége — a mindenütt Je114
