Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: A türelmes szeretet
A gyűlölet születése „Az a szenvedés, amit a természet, a véletlen vagy a sors mér ránk, sohasem fájhat any- nyira, mint amit mások önkénye üt rajtunk” — írja Schopenhauer. Az előítélet LELKI OKAI között kiemelkedő az idegentől, az ügyesebbtől való félelem, az az érzés, hogy a másik elveszi lehetőségeimet. A létbizonytalanság, az egzisztenciális félelem kivetítődik a magányosokra, a betegekre, az öregekre, mindazokra, akiktől azért irtózunk, mert saját sorsunkra, várható betegségünkre, halálunkra figyelmeztetnek. Kölcsönös előítélet melegágya a szorongás is. Az egészséges félelem arra késztet, hogy elkerüljük az ismert veszélyforrásokat. De akit lappangó vagy legyőzhetetlen veszélyek fenyegetnek, az képtelen védekezni. Félelme mindenre gyanút vethet, és fokozatosan tárgynélküli, vagy éppen minden tárgytól rettegő szorongássá válik. — Könnyűszerrel kölcsönösen előítéletet kelthet még a mohó önzés, a mértéktelen kapzsiság, ami a kicsinyes irigységtől kezdve a gyarmati kizsákmányolásig, a háborús erőszak és a jogtalan bitorlás széles szintjéig terjedhet. — A rendezett és viszonylagosan kiegyenlített javak társadalmában a dolgos erőfeszítés után beáll a gyarapodás koiszaka, mint jelenleg hazánkban is. Ilyenkor a sikeres egyénekből gyakran erőszakosan feltörhet az egoizmus. Túlzottan felértékeli magát, fokozottan igényli a dicséretet és hízelgést. Helyzetüket és társadalmi rangjukat a státusz és a presztízs külső szimbólumaival még magasabbra akarják helyezni. Úgy rendezik be lakásukat, olyan kocsit vagy nyaralót vesznek, amivel igazolják: különb vagyok a másiknál, magasabbra kerültem! A „különb vagyok nálad!” — gőgje súlyos kihívása a másik türelmének és így az előítélet első számú lelelős oka — állapítja meg G. Murphy (E. Hartley művében: Problems in Prejudice, New York, 1948.). Súlyosabb helyzet, ha az ember énjét és értékeit közvetlenül éri támadás. Ha valakiről felelőtlenül elterjed egy rossz vélemény, ha környezete állandóan mellőzi, azt komoly lelki károsodás éri. Létfeltételei viszont gyakran azt kívánják, hogy „tartsa a száját”, hogy tűrje az állandó megaláztatását, viselje a ráaggatott „címkéket”: nigger, cigány, rovottmúltú, fogyatékos stb. Es az ilyen bárhogy is igyekszik jó munkát végezni, új életet kezdeni, az előítéletek miatt nem tud hátrányos helyzetétől szabadulni. Vannak, akik elvesztik életösztönüket, öngyilkosok lesznek, mások alkohol, kábítószerek vagy egyéb kicsapongás áldozataivá válnak, és így még mélyebbre süllyednek. Van, aki csendben tűri és fokozatosan elfogadja a „ráosztott" hátrányos szerepet, míg önbecsülése megtörik, alattomossá, ravasz- szá válik. Végül is kialakul benne az ö n g y ű I ö le t, amikor a kudarcokért és szenvedésekért saját énjét okolja. Egy amerikai néger diák vallotta: „Szinte fizikailag érzem bensőmben azt a szorongást, hogy a bajban nem számíthatok senkire. Amikor találkozom társaimmal, rettegek megjegyzéseiktől, esetleges támadásaiktól. Ez az állapot már állandósult bennem I” — A támadás veszélyének tudatában egyesek túlkompenzálnak, felülkerekednek és ők is fölényessé válnak. A négerekben viszont még él egy olyan ősi „humorérzék”, hogy védekezésként „rájátszanak”, eltúlozzák a rájuk fogott jegyeket, és így kudarcukat bohóckodással fedik el. Ezzel viszont környezetükben csak még inkább bevésik a rájuk fogott hátrányokat. Sokakat helyzetük miatt elviselhetetlen szégyenérzet, kisebbségi érzés kínoz, ami előbb- utóbb felborítja lelki egyensúlyukat, öngyűlöletüket kivetítik és másokat is gyűlölni kezdenek. Ezzel csak fokozzák az ellenséges véleményt és így az ördögi kör mindinkább bezárul körülöttük. Erich Fromm elkülöníti a külső okot tudatosító gyűlöletet a jellemből fakadó gyűlölettől (Man for Himself, New York, 1947.). A valóságban azonban a kettő egymásból következik. A koncentrációs táborokban sokan azzal tartották egymásban az erőt és az önbecsülést, hogy tudatosították az ellenség és a kínzóik gonoszsága elleni gyűlöletet. Aki ugyanis megtört, az magára vállalta a vádakat és szörnyű nélkülözésben már csoportja ellen is fordult, fennmaradásáért minden szerepet elvállalt. Egyesekben még sok évvel a fel- szabadulás után is, nehezen lehetett a gyűlölet általános görcsét feloldani. A GYŰLÖLET tehát egy olyan bonyolult érzés-szövedék, amely állandósult kudarcból, folytonos agresszióból táplálkozik és a másik megtorlására irányul. — Gyakori eset az is, amikor valakinek valóságos bűneit, viselt dolgait kellene vállalnia, de mivel nincs reális bűntudata, csak a másikat okolja a rosszért. A háttérben ilyenkor is az életben felhalmozott csalódásokból, kudarcokból fakadó feszült érzelmi közérzet működik, amely abban oldódik fel, ha gyűlölhet valakit, összefoglalva azt látjuk, hogy egyesek befelé hárítok, — mások viszont kifelé vetítik ki önmaguk megvetését, agresszióban törnek ki, és gyűlöletük levezetésére bűnbakot keresnek. AZ ELŐÍTÉLETES JELLEG alakulása már ott eldől, hogy a kisgyermeket hogyan illesztik be az életbe. Rendezett körülmények között a kicsinyeket szeretik, gondozzák, mosolyognak rá83
