Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: Jézus "megkísértése"
A Lélek nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába. Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatok közt élt, de angyalok szolgáltak neki. (Mk 1,12—13). MŰFAJKUTATÁS: Jézus megkísértésének története a bibliai „próbatétel—történet” műfajába sorolható. Ilyen próbatétel-történet Abrahám áldozata (Tér 22,1—18), Jób próbatétele (Jób 1—2; 42,7—17), mindenekelőtt pedig a bűnbeesés története (Tér 2,4b—3,24). Jézus megkísértése főként az utóbbival mutat meglepő hasonlóságot. A bűnbeesés és Jézus megkísérlése formailag párhuzamos, tartalmilag ellentétes. Az alábbi párhuzamot, azonosságokat fedezhetjük fel a két elbeszélés felépítésében: 1. Jézus próbatétele a „pusztában" játszódik, a paradicsomkert szintén a pusztában, keleten található. 2. Jézus Isten Fia, az ősszülők Isten alkotásai. 3. Jézust Isten Lelke „vitte” (a görögben: kivetette) a pusztába, az ősszülőket Isten „helyezte” a paradicsomba. 4. Mindkét esetben kísértő által történik a próbatétel (sátán-kigyó). 5. Egyik esetben sem olyan dolog a próbatétel tárgya, ami önmagában, lényegileg volna rossz, hanem Isten parancsa, akarata következtében tilos. 6. Paradicsomi béke, angyali étel. Tartalmi ellentét: az ősszülők története a paradicsomi állapottal kezdődik, engedetlenséggel folytatódik és kiűzésük után a pusztai nyomorúsággal végződik; Jézus története a pusztában kezdődik, engedelmességgel folytatódik és a pusztába visszatérő paradicsomi állapottal fejeződik be. A Mk 1,12—13 műfaji vizsgálata világosan bizonyítja, hogy a bűnbeesés és Jézus megkísértése szoros kapcsolatban áll egymással, sőt az is nyilvánvaló, hogy az evangélium tanítása szerint Jézus a második Ádám, akinek engedelmessége által visszatér a paradicsomi állapot. A megkísérlés története (éppenúgy, mint a Mk 1,9—11) haggadikus (népies, színes) elbeszélés, egyben prófétai-apokaliptikus („vadállatok”, „angyalok”, „negyven nap”, „puszta"), tehát elsősorban nem a reális események érdeklik, hanem a képi szemléltetés által, és látnoki stílusban adott tanítás. A SZÖVEGMAGYARÁZAT: A 12. vers így kezdődik: „És közvetlenül ezután ..." Véleményünk szerint ez itt a görög kai euthüsz (és azonnal) leghelyesebb fordítása. Kifejezésre akarja juttatni, hogy Jézus megkísértésének története közvetlen folytatása a keresztelésnek .........kiv itte őt a Lélek"... A Lélek ugyanaz, mint az előzőkben: a történet folytatásáról van szó. „... a pusztába ..." Az egyiptomi kivonulás óta a „puszta" az Istennel való találkozás és egyben a próbatétel helye. Ózeás szerint a megtérés azonos a pusztába való kivonulással: Jahve ismét a pusztába hívja népét, hogy szivére beszéljen ... (Óz 2,16). íme, Jézust kiviszi a Lélek a pusztába, hogy a sátán kísértésének ellenállva helyreállítsa a békét és a szeretetet Isten és ember között. — A puszta ugyanakkor a próbatétel helye (Zsolt 87,18 stb.), sőt a qumráni közösség szerint ott lakik a sátán is (1QM 1,2). „És a pusztában volt negyven napig..." A „negyven nap”-nak szintén gazdag jelentése van az Ószövetségben és a zsidó hagyományban. Mózes negyven napig volt Istennél a Sinai hegyen, negyven évig tartott a vándorlás, negyven a próbatétel, a büntetés (vízözön), a böjt (IzsVégr 4,7), a bűnbánat száma (AdÉlete 5—6). A negyvenes szám tulajdonképpen az egész, a teljesség fogalmát hordozza: elég a böjt, méltó a büntetés, teljes a próbatétel, ha negyven napig (évig) tart. Jézus hűsége „tökéletesen” próba elé került: „...a pusztában volt negyven napig: próbára tette a sátán". Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a görög szöveg folyamatos (szenvedő) melléknévi igenevet használ (peirazome- nosz), a szószerinti fordítás tehát így hangzik; ’a pusztában volt negyven napig próbára téve a Sátán által’. A próbatétel folyamatos, amint a többi evangéliumok is többféle próbatételről beszélnek, tehát semmiképpen sem egyszeri. Nem egyszeri döntésről, nem egy helytállásról van szó, hanem folyamatos, tartós próbáról, a gonosz lélek kitartó ostromának visszautasításáról. Jézus próbatétele és engedelmessége így teljes, tökéletes. Következetesen és tudatosan beszélünk próbatételről, nem pedig „kísértésről". A hagyomány kifejezésmód ezt az elbeszélést „kísértéstörténet"-nek nevezi, az itt szereplő peirazein igét „kísérteni” szóval fordítja. Pedig a „kísértés” szó ebben az összefüggésben tévedésre adhat alkalmat. A peirazein, peirszmosz (kísérteni, kísértés) az Újszövetségben 21-szer fordul elő, és csak egyetlen alkalommal szerepel ebben a jelentésben: „bűnre vinni” (1Tim 6,9). Jelentése az összes többi esetben: „próbát, próbatételt, támadást szenvedni". A Sátán a korábbi elképzelések szerint Isten égi udvarához tartozott. Később ördög lett belőle: a megszemélyesített gonoszság, Isten „ellenfele" (sátán héberül: ellenfél), aki bűnre csábít, a démoni hatalmakat vezeti, a gonosz világ fejedelme. „És a ragadozók társaságában volt..." A hagyományos fordításokkal szemben hangsúlyoznunk kell, hogy a görög méta tón térián helyes fordítása „ragadozók társaságában”. 76
