Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Sólymos Szilveszter: A megújított liturgia - az öregek keresztje?
megemlítjük, hogy a holland Gerontológiai Központ kérdőívet küldött ki idős katolikusokhoz. Kb. 6000 írásos válasz érkezett be, amelyből a következő megállapításokat szűrték le: — a népnyelven ünnepelt hétköznapi misét 79% pozitívan értékelte, 6,5% elutasítóan; — az ünnepi, vasárnapi szentmiséknél 60% ugyancsak az új mellett volt, de 20% a latin liturgiát is szívesen venné; —. a modern zene felhasználását a szentmisében 30% igenli, 36% elutasítja; —. 35%-nak hiányzik az esti áhitat (litánia, szentség kitétel stb), 30% nem hiányolja; — 54% vallja helyesnek a gyónás mai felfogását és gyakorlatát, 19% inkább a régi formát és gyakorlatot tartja megfelelőnek. Távol áll tőlünk, hogy ezt a statisztikát mindenütt érvényesnek, helytállónak fogadjuk el. Más viszonyok között másként fognak alakulni az arányok. Annyit azonban el lehet fogadni belőle, hogy az idős emberek nem szükségképpen kívánnak megmaradni a régi mellett, nem minden változtatás ellenségei. Hogy a változások kellő megmagyarázása mennyire fontos, azt a fenti felmérés is mutatja: Hollandiában 40% volt, aki az előkészítést kielégítőnek tartotta, 20% viszont nem volt azzal megelégedve. Hazánkban is sokan vannak az olyan öregek, akik készséggel és örömmel üdvözölték a liturgiában történt újításokat. Példának hadd álljon itt egy 80 éves nagymama véleménye: „Nem tudom megérteni azokat, akiknek nem tetszik az új mise, meg a szertartások. Én nagyon örülök, hogy most mindent értek, és hogy felelni is tudok a papnak. Csak persze jól ejtsék ki a papok a szavakat, mert különben nem értjük, hiszen egy kicsit már legtöbben nagyot hallunk. Meg aztán az is olyan jó, hogy áz olvasmányok előtt megmondják, mire figyeljünk. Én bizony már rosszul érzem magam, hogy ha hétköznap olyan misére találok (városban él), ahol a pap mindent csendben és latinul mond." Visszatérve tehát a címben felvetett kérdésre: kereszt-e az új liturgia az öregeknek? — talán annyit megkockáztathatunk: nem szükségképpen. Igaz, hogy bizonyos fokig maga az öregség is kereszt, egyeseknek súlyos kereszt. Alkata válogatja. Az is igaz, hogy a megújított liturgia csak egy szektora annak az egész vallási, egyházi életünkben tapasztalható szemléletváltozásnak, amely az öregek egyes csoportjai számára valóban nem kis megterhelést jelent. Az ilyenek számára azonban az egész mai élet, a múlttól annyi fejlődéssel és változással elszakadt élet is kereszt. Amire azonban változatlanul igényt tartanak az öregek ma is: a lelkipásztorok türelemmel és szeretettel legyenek irántuk, fejtsék ki nekik a változtatások értelmét. Éreztessék meg velük, hogy azok számukra is milyen gazdagodási lehetőségeket rejtenek magukban. Ha pedig ők már nem is igényelnék a változásokat mégis milyen fontosak azok a felnövekvő fiatalok vallási élete számára, akikért az öregek más területen annyi áldozatra képesek. Minden bizonnyal egyetértenek velem a paptestvérek abban, hogy mennyire fontos: érezze meg az öreg hivő is, hogy szeretet, személyes szeretet él bennünk iránta, örök igazság: akit szeretünk, attól mindent el tudunk fogadni. Végül egy kis összefoglalás a tapasztalatból merített igények alapján: mit várnak az öregek a megújított liturgiától? 1. Több nyugalmat, csendet. Az öregkor a nyugalom ideje; elfogadó várása annak, amit még az élet ajándékul hoz. Ez valami más, mint amit az ember az életben saját erőfeszítéssel szerzett meg. Az evilág dolgai az idősek számára mind fátyolozottabbá válnak, szemüket egyre szívesebben nyitják a változatlanra, az örökre. — Ha olyan kifogást hallunk, hogy: eddig legalább kiimádkozhatta magát az ember a szentmisén! — szeretettel mutassunk rá, hogy a misében másról van szó, de bőven van alkalom az imádságra szentmise előtt és után is. 2. A szent csend nem azt jelenti, hogy ne igényelne egy-egy ösztönzést az öregember, aki már kevéssé öntevékeny, kezdeményező. így például néhány útbaigazító szempontot a mise elején a bűnbánat indítására, egy-két fohászt az áldozás utáni hálaadásban stb. 3. Minden szentmisében fontos a személyes, meleg hang, a kapcsolat-teremtés, és ez az öregeknél méginkább érvényes! Ezért is nagyon fontosak a bevezető szavak a szentmiséhez; szóljanak hozzájuk, hisz a hétköznapi szentmiséken rendszerint ők vannak túlnyomó többségben. Kapcsoljuk be őket a lehetőségekhez képest pl. énekkel. A Hivők könyörgésében emeljük ki az ő problémáikat, foglaljuk szavakba kéréseiket, szándékaikat. 4. Ahol a hétköznapi szentmisén a résztvevők különböző korosztályból valók, ott az öregekkel való törődés, foglalkozás kiemelésére hetenként egy-két szentmisét kifejezetten az ő számukra rendezhetnénk (főként, ahol több pap is misézik). Mindenképpen örömmel lehet hallani, hogy pl. Budapesten triduumokat tartanak egyes templomokban öregek részére, ahol közvetlenebbül érzik magukat megszólítottnak. 5. Nagyon üdvös, ha a szentmisét kisebbszámú résztvevők esetében nem a tágas templomban tartjuk, ahol szinte elvesznek, a papnak és egymásnak is idegenek maradnak, hanem 4 TEOLÓGIA 49
