Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 1. szám - KÖRKÉP - Harmati Béla: A keresztség és az eukarisztia kérdése a legutóbbi ökumenikus teológiai beszélgetésekben
mission „Das Evangelium und die Kirche", Lutherische Rundschau 3/1972. Angol szöveg: Lutheran World 3/1972. Harding Meyer: Luthertum und Katholizismus im Gespräch, Frankfurt am Main, 1973. 143—174.) 3. A Vatikáni Egységtitkárság és a Lutheránus Világszövetség együttes munkabizottsága a Máltai Riport után is folytatta a munkát. Legutóbbi ülésére 1976. március 15—20. között Liebfrauenbergben, Strasbourg mellett Franciaországban került sor, a legközelebbi ülést pedig ez év márciusában a nyugatnémetországi Paderbornban tartják. 4. Az Amerikai Egyesült Államokban a Lutheránus Világszövetség Nemzeti Bizottsága és a Rám. Kát. Püspöki Konferencia Bizottsága 1967-ben tette közzé az eu ka risztiáról és 1970-ben az eukarisztiáról és az egyházi szolgálatról szóló állásfoglalását. (The Eucharist as Sacrifice. In: Lutherans and Catholics in Dialogue, III. Ed. by the USA National Committee of the LWF and the Bishops’ Committee for Ecumanical and Interreligious Affairs. New York, 1967. —• Eucharist and Ministry, Lutherans and Catholics in Dialogue IV. New York, 1970. Mindkét dokumentum német fordítása: Harding Meyer, i. m. 97—142.) Megemlítek még egy a dialógusok áttekinthetetlenül széles, nagy összefüggéseire annyira jellemző adatot, amelyet az 1962—1971. közötti évekre vonatkozólag olyan kitűnően állított össze Nils Ehrenström és Günther Gassmann. (Confessions in Dialogue — A survey of Bilateral Conversations among World Confessional Families, Geneva, 1972.) A statisztika szerint a megadott tíz évben 19 egyházak között folytatott párbeszéd folyt. Ebből a rk. egyház az anglikánokkal, az amerikai baptistákkal, az amerikai Church of Christ-egyházzal, az evangélikusokkal, a metodistákkal, az ókatolikusokkal, az ortodoxokkal, a reformátusokkal és egy hármas beszélgetésben a házasság kérdéséről az evangélikusokkal és a reformátusokkal állt dialógusban. Az evangélikus egyház az anglikánokkal, az ortodoxokkal, a reformátusokkal és a római katolikus egyházzal vett részt ún. „hivatalos” beszélgetésekben. A keresztség kérdése Az evangélikus teológiában az igét és a szentségeket együttesen a kegyelem eszközeinek nevezzük (media salutis), mivel Jézus Krisztus ezeken keresztül végzi az egyházban a maga szabadító-megváltó művét. A szakramentális üdveszközök elfogadását evangélikus vélemény szerint nemcsak előkészíti az igehirdetés, hanem maga is üdveszköz, azaz nemcsak a kegyelem szentélyének előcsarnoka, hanem maga is kegyelem. Sőt az ige nemcsak a szentségek mellett, mint velük egyenértékű üdveszköz a mienk, hanem a szentségek lényegét és magját alkotja, azok legfontosabb része. A szentségek csak azok számára adnak üdvösséget, akik hisznek az igének. Az evangélikus tanítás szerint egyazon evangéliumnak négy alapformája van, az igehirdetés, a keresztség, a feloldozás és az eukarisztia vagy más névvel úrvacsora. Szentségnek a keresztséget és az eukarisztiát tartjuk, mert ezeknél találhatók meg a következő feltételek: a) Krisztus rendelése; b) látható jel; c) az üdvösség ígérete. Az evangélium négy alapformája (media salutis exhibitiva) hívja elő a hitet (medium apprehensivum). 1. A keresztség jelentése. Megegyeznek a különböző teológiai beszélgetésekben résztvevők abban, hogy a Jézus rendelte keresztség Jézus Krisztus halálában és leitámadásában való részesedésünket jelenti, elnyerjük a Szentlélek ajándékát és belekeresztelkedünk Krisztus testébe, az Egyházba. A keresztség az egység köteléke, amelyik átfogja a különböző egyházakat, a világ kereszténységét. Ebben az értelemben említi a keresztséget a 2. Vatikáni zsinat ökumenizmusról szóló dekrétuma (Unitatis redintegratio, 22. Vö. One Baptism —• One Eucharist... i.m. 10—11.) — A keresztség szentsége Krisztussal való közösségteremtő ajándéka előre mutat az eukarisztia felé és kötelez minket az Efezus 4,13 értelmében a Krisztusban való életre, a róla való tanúskodásra (vö. Máltai Riport 70.). A keresztségnek, mint az egység kötelékének mai értelmezési távlataihoz hadd fűzzek egy megjegyzést a világvallásokkal folytatott dialógusok összefüggésében. 1975. december 15—18. között a Fülöp-szigeteken Tagaytay Cityben volt az Első Ázsiai ökumenikus Kongresszus. Az ökumené történetében talán először történt meg, hogy a különböző keresztyén felekezetekhez tartozó résztvevők mellett a kongresszus alkotó tagjaiként és nem vendégekként jelen voltak az iszlám, a buddhizmus, a taoizmus és a bahai hit képviselői. A résztvevő keresztyének számára a többi világvallással folytatott eszmecserében a keresztség jelentette az összekötő kapcsot, akár a Fülöp-szigetekről, akár más ázsiai országokból, akár Amerikából vagy Európából vagy Afrikából voltunk is ott. A különböző egyházak a gyermek- és felnőtt-keresztség gyakorlása terén különbséget mutatnak és eltérnek abban is, hogyan próbálják a Szentlélek ajándékát a szakramen3 TEOLÓGIA 33
