Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kiss László: Hogyan beszéljünk a gyermekeknek Istenről?
rövid, tartalmas mondatokban imádkozni, például: „Istenem, Te szebb vagy, mint amilyennek el tudlak képzelni!” — „Istenem, Te jobban szeretsz engem, mint bármelyik ember!” — „Istenem, Te hatalmas vagy, feltekintek rád és remélem, hogy egykor örökre boldog leszek Benned I" „MESÉLJÜNK” ISTENRŐL! — Ez a „mesélés" annyit jelent, hogy ne oktassunk, moralizáljunk, hitelesen leírjunk, hanem egyszerűen beszélgessünk Istenről. Istenről közvetlen tapasztalásból úgysem tudunk szólni, hanem csak arról, hogy az emberek évezredek folyamán mit gondoltak, hittek Istenről, milyen élményeik, megtapasztalásaik voltak. Izrael istentapasztalásáról az Ószövetségből, Jézus istenélményeiről az Újszövetségből mondhatunk eseményeket. Ezeket az elbeszéléseket ne úgy állítsuk be, mint pontos „tárgyi leírásokat”. Az Istenről szóló elbeszéléseket a maguk szentírási irodalmi műfajának megfelelően képekben, hasonlatokban, érzésekben közvetítsük a fogékony gyermeki lélekbe — és így fokozatosan elhintjük a hit, remény, bizalom magvait. Ne csak a történetek racionális tartalmát lúgozzuk ki és ezt feleltessük vissza, hiszen a gyermeki lélek — még jobban, mint a felnőtté — olyan képekből táplálkozik, amelyek érzéseket, vágyakat keltenek benne. Arra vigyázzunk azonban, hogy az Istenről szóló történetek ne legyenek önkényesen kitalált mesék, sem pedig csupán naturalista leírások. Azt kell tovább adnunk, amit szavahihető személyek hittek Istenről. A leghitelesebb és legszavahihetőbb személy: Jézus Krisztus. És itt bezárul a kör: Aki Jézusról tanít, Istenről beszél — aki Istenről beszél, hivatkozzék Jézus Krisztusra, aki közvetítő Isten és az ember között. Istennek neve van és minket is nevünkön szólít. Személyes Lény, aki személyes kapcsolatot keres velünk, szívét adja és szívünket kéri cserébe. Jézus neve — mint tudjuk — Jahve nevéből származik: Jeshua, Jehoshua — ami héberül annyit jelent: Isten megment, megszabadít, Isten az, aki megvált és boldoggá tesz. Istent Jézuson át ismerhetjük meg legjobban, Jézus közvetítésével léphetünk Istennel szerető személyes kapcsolatba és Jézus által ismertethetjük meg Istent legjobban másokkal. Ratzingerrel mi is azt kívánjuk: (Der Gott Jesu Christi, München, 1976. 21.): „Bárcsak sikerülne egyre teljesebben merítenünk Istenből, hogy mind jobban megismerjük Őt és hogy lehessünk mi magunk is másoknak az Istenmegismerés útjai.” Kiss László A földi események tovább áramlanak, mint a folyók. A parton egy hatalmas fa módján terebélyesedik Jézus Krisztus. Jézus Krisztus megtestesült, közöttünk élt, meghalt és feltámadott. Belegyökerezett a múlandóság áradatába. Félsz, hogy a mélység sodra elragad? Kapaszkodj erősen a fába. Félsz, hogy elsodor a világ hiúsága? Kapaszkodj Krisztusba! Hiszen érted lépett az időbe, hogy rátalálj Benne az örökkévalóságra. Úgy lépett a múlandóságba, hogy nem vesztette el örökkévalóságát. Te a bűn miatt mulandóvá lettél ... de az Úr vérét ontotta, hogy megváltson és ezzel megnyitotta a jövő reményét. Még halandó testben járunk, de már az eljövendő halhatatlanságra vállalkozunk. Még a viharos tengeren evezünk, de reményünk horgát már kivetettük az örökkévalóság partjára. Szent Ágoston Ha nem tudjuk elsajátítani az Élet szavait, amelyeket Jézus az Evangéliumba vésett, lehetünk talán „jó keresztények", de „az Evangélium analfabétái” maradunk, mert képtelenek leszünk arra, hogy életünkkel leírjuk: Krisztus. Chiara Lubich 26 0
