Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - KÖRKÉP - Goják János: Krisztus megélése a közösségben
A Krisztus-eszmény megvalósításának útján A modern Krisztus eszmény korunk legjobbjait arra serkenti, hogy a legszegényebbekkel, a betegekkel, a kiszolgáltatottakkal vállaljanak közösséget és őket segítve, ügyüket felkarolva szolgálják Krisztust. A most születő, korunkra jellemző „szerzetes''-mozgalmak nem a kolostor falai mögé küldik a jelentkezőket, hogy a világtól elzáikózva munkálják tökéletességüket, hanem az utcákra és terekre, a legszegényebbek és elhagyottak közé, hogy őket szolgálva kövessék Krisztust. Krisztus követése tehát annyi, mint a betegek szolgálata, a szegények, elnyomottak ügyének felkarolása, a velük való szolidaritás. Kalkuttai Teréz anyát és nővéreit is Krisztus szeretető indítja az áldozatos emberszolgálatra. „Minthogy Krisztust nem láthatjuk, nem tudjuk kifejezni neki a szeretetünket; de a felebarátainkat mindig láthatjuk, és megtehetjük nekik azt, amit Krisztusnak szeretnénk tenni, ha látnánk” (Muggeridge, 57.). A radikális Krisztus követésre érzett hívást Charles de Foucauld is, aki Jézus rejtett názáreti életét tekintette mintának; a názáreti egyszerűséget kívánta megélni s ezért vonult el a Szaharába a tuaregek közé. Később ő is és követői az elhagyottak, a szegények szolgálatában ismerték fel a Krisztus-követés útját. Itt említhetjük meg Lambereno orvosát, Albert Schweizer! is. Krisztus radikális követésére törekedett ő is s ezért elhagyta az európai jólétet, karriert, hogy Kongó őserdejében gyógyítsa a betegeket. Krisztus szeretető indította P. Kolbét is arra, hogy egyetlen hősi gesztusban odaadja életét felebarátjáért. A szegényekkel és kiszolgáltatottakkal való szolidaritás Jézus Krisztus példája nyomán egyeseket arra késztet, hogy szembeforduljanak a társadalomban megnyilvánuló strukturális igazságtalansággal és küzdjenek a jogfosztottság, elnyomás, kiszolgáltatottság és a faji megkülönböztetés ellen. A nagyobb igazságosságért vívott küzdelmükben Jézusra hivatkoznak és ösztönzést is az evangéliumból kapnak. A jogfosztottakkal és kizsákmányoltakkal való szolidaritás két ragyogó példája Martin Luther King és Helder Camara brazil érsek életútja. Martin Luther King életével fizetett ezért a szolidaritásért. A szegényekkel és elnyomottakkal való közösségvállalás extrém példája a partizánok közé állt kolumbiai pap, Camillo Torres életáldozata. Ő is, és az előbb említettek mindnyájan úgy érezték, hogy csak akkor követik igazán Mesterüket, hogy ha erre a radikális útra lépnek. Jézus Krisztusra, az evangéliumokra hivatkoznak azok a mozgalmak is, amelyek az igazságosabb társadalom megvalósítása érdekében konkrét cselekvési modellel lépnek a hívek elé. Ezek a mozgalmak, irányzatok, — függetlenül attól, hogy egyet értünk-e programjukkal —• azt igazolják, hogy a Krisztus-követésben a szegények, kisemmizettek szolgálata központi helyet kapott. Keresztény irányzatú marxisták köreiben jelentkezett az az igény, amely egyes társadalmi feladatokat és célkitűzéseket Jézus Krisztus példájával kívánt igazolni. Az irányzat képviselői azt állítják, hogy Jézus Krisztusnak a farizeusokkal és heródespártiakkal éleződő ellentéte osztályharcos tartalommal bír. Jézus szerintük forradalmi egyéniség, aki a korabeli társadalmi szerkeze; felforgatására tör, ezt hirdeti, erre buzdít. Igaz, csak burkoltan szimbolikus képekkel és gesztusokkal. A kenyérszaporítás e szerint a magyarázat szerint a kenyér, azaz a javak igazságosabb szétosztását jelenti. Az elszáradt fügefa, a templom kárpitjának meg- hasadása is a gyökeres, forradalmi változásra utal (vö.: Clévenot, 96 sk.) Jézus a szegények, azaz a kizsákmányoltak mellé áll. Ezek rejtett nagyságát és erejét akarja tudatosítani, így kíván utalni arra az erőre, amely majd felforgatja a világot. Egy másik érdeklődésre számító irányzat a „Keresztények a szocializmusért” néven vált ismeretessé. A mozgalom bölcsője Dél-Amerikában, Aliende Chiléjében ringott. Központi eszméje az, hogy a keresztényeknek éppen hitük és Jézus Kisztus példájának hatására részt kell venniök egy olyan igazságosabb társadalom építésében, amelyre a szocializmus törekszik. Létezik Dél-Amerikában egy másik irányzat is, amely ugyancsak az adott gazdaságitársadalmi körülmények hatására született. Az irányzathoz tartozó különböző felfogásokat „felszabadulás teológiája” névvel illetjük. Jézus megváltó működése meghozta a szabadságot —• mondják. Ezt azonban nemcsak lelki értelemben fogják fel, mint megszabadulást a bűntől, hanem egyúttal úgy is, mint megszabadulást a bűn evilági, gazdasági-társadalmi következményeitől, tehát az igazságtalanságtól, elnyomástól, kizsákmányolástól, nyomortól. Az üdvösség, amely a bűntől megszabadult lélek találkozása Istennel, kiárad az egész emberre, s meg kell hogy mutatkozzék az ember világában, a történések rendjében is. Ki kell áradnia arra a politikai-gazdasági-társadalmi miliőre is, amely az ember műve. Ezt a a megszabadulást elő kell segítenie annak az embernek, aki Jézus Krisztus megváltó művéhez csatlakozott, vagyis nekünk keresztényeknek. A keresztény ember, a Krisztust követő em240
