Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - KÖRKÉP - Mátrai Benedek: A Szentlélek Jézus megváltó művének folytatója
Jézus megígéri a Vigasztalót A 14—16. fejezetekben, a búcsúbeszédekben Jézus öt alkalommal tesz ígéretet apostolainak a Szentlélekről. Egészen személyes jelleggel beszél a „Vigasztalóról", akit ő az Atyától fog küldeni az apostoloknak. Ezekben a beszédekben Jézus a jövőre készíti fel tanítványait, arra a jövőre, amikor ő már nem lesz a világban, s amely sok megpróbáltatást tartogat az apostolok és a hívők számára. Nem hagyja azonban őket árván, elküldi számukra a Vigasztalót, sőt ígérete szerint a Vigasztaló eljövetele nagyobb jó lesz az apostoloknak, mint az ő saját jelenléte (16,7). A Vigasztaló küldetését új távlatba helyezi Jézus. Az apostolok és hívek előtt nehéz jövő áll: Jézus előre megmondja, hogy a világ gyűlölni és üldözni fogja őket. Az apostoloknak és a híveknek a világgal való feszült, szinte „peres" viszonya igen fontos a Szentlélek működésének megértéséhez. Ő ugyanis ebben a feszült, „jogi” helyzetben lesz Jézus hiveinek Vigasztalója és védelmezője, úgy is mondhatnánk, hogy „ügyvédje”. A világgal való feszült viszony, a „per” alapja és gyökere a hitetlenség: „Jóllehet annyi csodát művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne” (12,37). Bár mind a négy evangélium közös vonása a hit és hitetlenség közötti feszültség leírása, e tény azonban különösen Jánosnál kristályosodik ki. Ez a feszültség egyre jobban éleződik és lassan töréshez vezet. A „test" szemével nézve a világ győzelme teljes: a nagy per meghozza a halálos ítéletet. A hit szemével nézve viszont az eredmény ennek a fordítottja. Jézus már a búcsúbeszédekben úgy beszél, mint aki legyőzte a világot (16,33). A „test" szemével nézve a nagy perben Jézus volt a vádlott, valójában azonban a nép vezetői lettek vádlottak, maga a Vigasztaló a vádló (16,8) és Jézus a bíró. Jézus megdicsőülése válságba sodorja a világot: le kell ugyanis váltania Fejedelmét.6 A nagy per „reviziója” tehát megkezdődik. A Szentlélek, a Vigasztaló küldetésének célja éppen az, hogy Jézus megdicsőülése után ezt a revíziót végrehajtsa. Igaz, azzal a különbséggel, hogy ez a revizió már nem látványos események keretében játszódik le, mint Jézus nagy pere, hanem az egyének lelkiismeretében. Jézusnak a Vigasztalóról szóló ígéreteit illetően egy lényeges szempontra hívjuk fel a figyelmet: a Vigasztaló Jézus művét fogja folytatni, kinyilatkoztatása nem jelent tartalmi többletet Jézus kinyilatkoztatásával szemben. A különbség e tekintetben nem a tartalomban, hanem a módban és a minőségben mutatkozik. A Szentlélek küldetése tehát uj szakaszát jelenti az üdvösség, ill. a kinyilatkoztatás egyetlen művének. Amint Jézus az Atya nevében jött (8,42) és az ő nevében művelte tetteit (10,25), és azt hirdette a világnak, amit tőle hallott (8,26), úgy a Vigasztaló is Jézus nevében jön az Atyától és arra fogja tanítani és emlékeztetni az apostolokat, amit Jézus mondott nekik (14,26). A kinyilatkoztatás művének egysége, ill, a Szentlélek művének szoros krisztológiai vonatkozása mellett fontos érv még 16,13—15 is, ahol Jézus ezt mondja: „Amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt -fogja hirdetni nektek. Ö majd megdicsőit engem, met az anvémből kapja, amit kijelent nektek". Iqaz, az előző versben azt mondja Jézus, hoqy „Méa sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erősek hozzá” (16,12). Ez a „sok mondanivaló” azonos a „teljes igazság”-gal, melyre a Lélek vezeti az apostolokat. Jézus fent említett egyértelmű kijelentései mellett azonban nagyon valószínű, hogy a kinyilatkoztatás tartalmára vonatkozóan ez már nem jelent mennyiségi, hanem csak minőségi többletet, amennyiben Jézus kinyilatkoztatásának mélyebb megértését eredményezi.7 Jézus arról is szólt, hogy a Vigasztaló tanúságot fog tenni róla (15,26), továbbá, hogy „vádlón bizonyítja majd a világnak a bűnt, az igazságot és az ítéletet. A bűnt: mert nem hittek bennem. Az igazságot: mert az Atyához megyek és már nem láttok engem. Az ítéletet: mert a világ fejedelmét már elítélték” (16,8—11). A Vigasztalónak minden cselekedete, melyről Jézus a búcsúbeszédekben említést tesz: a tanítás, emlékeztetés, tanúságtétel, a vád vagy az igazságra vezetés, — tulajdonképpen mind egy célt szolgál: tanúságot tenni Jézus igazságáról; arról, hogy ő megdicsőült és visszatért az Atyához. Ezzel pedig a Jézusba vetett hitet erősíti az apostolokban. A Lélek küldetése az lesz, hogy tanúságot tegyen Jézus igazságáról, arról, hoqy ő meqdicsőült és visszatért az Atvához. Ez azonban csak azután lehetséges, miután Jézus valóban visszatért már az Atyához, mivelhogy ez a visszatérés hozzátartozik a megdicsőülés folyamatához.* 235
