Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)

1978 / 4. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: Személyiségünk kibontakozása Jézus Krisztusban

TÁVLATOK SZEMÉLYISÉGÜNK KIBONTAKOZÁSA JÉZUS KRISZTUSBAN „Korunk sebe a bizonytalanság” — mondja Leszek Kolakowsky. Ezért a mai ember az elődei hagyományaival szemben szkeptikus és az igazi haladásra sincs mindig elég ereje, — ugyanakkor nagy vallási keresés tör fel a lelkekben: őszinte, igazi útmutatót keresnek, akiben nem csalódnak. Ma annak van hitele, aki nemcsak hirdeti a létkérdés megoldását, hanem személyes példát is ad rá. Mi keresztények ezt a példát Jézus Krisztusban találjuk meg. Hogyan hirdessük Krisztust, a kereszténység középpontját, hogy emberileg mindenki­nek megközelíthető, történelmünkbe beágyazott legyen? A krisztológiai zsinat után „Tizenkilencedik évszázad kereszténységét szinte egyedül Isten érdekelte. Ahogy azonban jobban megismertük a világot, bizonyos tételeink megfogalmazása avultnak tűnt. Az egye­temes keresztény gondolkodásnak — ami minden teológiai kutatásnak az alapja —, szá­mot kell vetnie mindazzal, amit az ember önmagában és a világban felfedezett... Az utolsó negyedszázad gondolkodása az élet felé, az emberi alkotás felé tárult ki és végül az ember elfogadása nyomta rá bélyegét.” Ezeket írja Yves Congar közvetlenül a zsinat után (Réflexion chrétienne et le monde moderne, 1945—1965, Paris, 1966). „Az egyház ma Krisztusból indul ki. A Kalkedoni zsinat formulája igaz és szabatos: a teológusoknak csodálatos munkája volt, megfelelő kifejezést adtak annak, hogy Krisztus­ban az isteni és az emberi természet a maga különállásában, mégis egy személyben teljesen egyesül. Amikor ma megismétlem az egész igazságot, — én is elfogadom, mint keresztény őseim —, ugyanakkor viszonyítom is, azaz úgy mondom el, hogy ma is érthető legyen a régi fogalomkészlet és ebben az eredeti összefüggésben hol az egyik, hol a másik szempontra helyezhetem a hangsúlyt.” — Ezeket mondja Marie-Dominique Chenu, a zsinat egyik neves szakértője, majd így folytatja: „Ma érzékenyebbek vagyunk Krisztus humanizá- ci ójára, megtestesülésére, anélkül, hogy istensége háttérbe szorulna. Korunkban Krisz­tusi inkább emberségében érjük el. Meg kell azonban őrizni az eredeti megfogalmazás egyensúlyát és minden gazdagságát, ugyanakkor meg kell találni azt az érintkezési pontot, ami megfelel a mai igényeknek ... Ez a feladat rendkívüli nagy érzékenységet kíván, azért a teológusnak állandóan tökéletesítenie kell magát, kutatnia kell és benne kell élnie a ke­resztény közösségben, hogy a saját konkrét elkötelezettségét jobban megértse... Az 1, Vatikáni zsinat az Istenre központosított teológiára épült, az Isten abszolút tekintélyére támaszkodott. A 2. Vatikáni zsinat tengelye a krisztológia, illetőleg maga Jézus Krisztus." (Un théologien en liberté, Paris, 1975. 20—21. 23.). Az „Egyház a mai világban” a zsinati lelkipásztori konstitució így tárja Krisztust a világ elé: „Az ember misztériuma valójában a megtestesült Ige misztériumában ragyog fel iga­zán... Krisztus az új Adóm, az Atya misztériumának kinyilatkoztatásával a maga teljes­ségében mutatja meg az embert az embernek és felfedi előtte magasztos hivatását... A láthatatlan Isten Képmása (Kol 1,15) . . . Jézus, megtestesülése révén Isten Fia valamiképpen minden emberrel egyesült. Emberi kézzel dolgozott, emberi ésszel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett... A keresztény ember hasonlóvá válik a Fiú képmásához, elnyeri a .Lélek zsengéit’ (Rám 8,23) és így képessé válik betölteni a szeretet új törvényét.” (GS 22.) A kereszténység Istenhez viszonyulása tehát csak Jézus Krisztusban történhet. Ám egyetlen kor sem mondhatja el, hogy kimerítette Jézus mérhetetlen gazdagságát, amint már Szent Pál jól látta: „Nekem... a legkisebbnek jutott az a kegyelem, hogy hirdessem Krisztus fölfoghatatlan gazdagságát... és fölvilágosítsak mindenkit, miben áll az a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve a mindent teremtő Istenben” (Ef 3,8k). Krisztus-képünk és Jézus-kapcsolatunk „teológiai helye" ezért a mindenkori történelmi pillanat. Kérdés, mennyi­re lehet hiteles teológiai forrása a mai világnak Jézus? 225

Next

/
Thumbnails
Contents