Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Előd István: Jézus emberi tudása és öntudata
részesítenünk. A Bibliában pedig Jézus egész embernek mutatkozik, hozzánk mindenben hasonlónak, a bűnt kivéve.19 Csakhogy a bibliai Jézus-kép értelmezése manapság heves viták tárgya, és ha nem is adhatunk igazat Bultmann és Käsemann szkepszisének, ha valljuk is a bibliai Jézus-kép lényeges hitelességét, bizonyos események és kijelentések hű tolmácsolásának kétségbevonhatósága és értelmezésüknek nehézségei miatt lépten-nyomon felmerül a kérdés: tudta-e Jézus kezdettől fogva, hogy nemcsak Izrael népéhez szól a küldetése? Szándékosan beszélt-e néha úgy, mintha közelinek tartaná a világvéget, máskor pedig ellenkezőleg? A Biblia minden mondatára vonatkozik-e, hogy az első keresztény közösségek csak olyan szavakat adhattak Jézus ajkára, amelyek nem az ő átmeneti tévedésüket tükrözik? stb. Amíg Krisztus igazi szavainak (ipsissima verba Christi) és hiteles tetteinek (ipsissima facta Christi) problémája nem tisztázódott, felvethetők ilyen kérdések, és addig nem lehetnek döntő bibliai bizonyítékaink Jézus tudásának történetisége, átmeneti tévedései stb. mellett, de ezek ellen sem.20 Remélhető azonban, hogy a további kutatások és viták során termékeny kölcsönhatással lesz egymásra dogmatika és egzegézis, amikor azonos cél érdekében fáradoznak: „A történetileg le nem vezethető isteni elemet el nem lehet mellőzni a Názáreti Jézusnak mint embernek és történeti jelenségnek érdekében, de ugyanakkor az isteninek érdekében sem szabad háttérbe szorítani az emberi, történeti adottságokat."21 Jegyzetek: 1. W/. Kasper: Neuansätze gegenwärtiger Christologie, in: J. Sauer herausg.: Wer ist Jesus Christus? Herder 1977. 121—150. — 2. H. Schell: Katholische Dogmatik 11/1. Paderborn 1892. 105—147. — 3. Vö. Feneberg: Die Frage nach Bewusstsein und Entwicklung des historischen Jesus. Zeitschrift für kath. Theologie 1975. 1—2. — 4. H. Riedlinger: Geschichtlichkeit und Vollendung des Wissens Christi. Quaest. disp. 32. köt. Herder 1966. 158—160. — 5. K. Rahner: Dogmatische Erwägungen über das Wissen und Bewusstsein Jesu. SchzTh V. 2. kiad. Einsiedeln 1964. 22—245. — 6. A. Vögtle: Erwägungen über das Wissen und Bewusstsein Jesu. Gott in Welt I. köt. Herder 1964. — K. Rahner: Grundkurs des Glaubens, 2. kiad. Herder 1976. 247. — 7. F. Malmberg: über den Gottmenschen, Quaest. disp. 9. köt. Herder 1960. —• 8. A. Grillmeier: Christologia, Herders Theologisches Taschenlexikon, 2. köt. 1972. — 9. E. Gutwenger: Das Wissen Christi, Concilium 1966/1. — 10. V. Schurr: Das Schau- Wissen Jesu. Theologie der Gegenwart, 1963/2. — 11. A. Vögtle: Exegetische Erwägungen... — 12. D. Wiederkehr: Christologie, Mysterium Salutis 111/1. köt. — 13. W. Kasper: Jesus der Christus 5. kiad. Mainz, 1976. — 14. Riedlinger, Gutwenger és Lachenschmidt cikkei nyomán — 15. M. Schmaus: Der Glaube der Kirche, I. köt. München 1969. 673—675. — 16. ß. Lonergan: De constitutione Christi ontologica et psychologica. Roma 1956. G. Marches/: La coscienza „dialogica" di Gesu, Rassegna di teológia, Milano 14/2. —■ 17. K. Rahner: Probleme der Christologie... — 18. R. Lachenschmidt: Christologie und Soterio- logie, H. Vorgrimler—R. Vander Gucht: Bilanz der Theologie im 20. Jahrhundert, 3. köt. Herder 1970. 100—102. — 19. H. Lais, idézi Schmaus 673. — 20. Vö. W. Joest, R. Schnackenburg, Fl. Schürmann és A. Vögtle cikkeit a paruziáról a Gott in Welt első kötetében, továbbá A. Vögtle cikkét Jézus messiási öntudatáról: Der verkündigende und verkündigte Jesus Christus (Sauer i. művében) —'21. A. Vögtle: Exegetische Erwägungen . . . 667. A kimeríthetetlen Evangélium, az apostoli levelek, a Szentírás egész isteni kinyilatkoztatása fogja ihletni, erősíteni, szükség esetén helyesbíteni cselekedeteinket. „Senkit se hívjatok Mesternek”, Krisztus a Mester! Elég az ő jelenléte, hogy világosságában járjunk, de a világosságot — bármilyen ragyogó is — az egyháznak kell ellenőriznie. Nem ígérte-e Krisztus: „Aki titeket hallgat, engem hallgat’1? Chiara Lubich
