Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: A jövő egyházának körvonalai
az Atya tekintélyét teszi nyilvánvalóvá — írja Alois Müller. Az egyházban sokféle tekintélyi helyettesítés lehetséges, amelyet kiemelkedően a pápa, a püspökök és a papok hordoznak, — de minden keresztény lehet az Isten helyettese... Ez bizonyosfajta alárendelés, de olyan, mint amikor a nagyobb testvér támogatja a kisebbet. Krisztusban mindnyájan egyen- lőek vagyunk! Egyedül Ő a Mester és az Úr! Ha mindenkiben áttetszővé válik — nem a saját, hanem — a Krisztus tekintélye, akkor a tagok jobban meglátják, hogy magának Krisztusnak engedelmeskednek. Ez az egyház testvéri egyház, ahol Krisztus a kezdet és a vég. (Die neue Kirche und die Erziehung, Brüderliche Autorität, Einsiedeln, 1966. 43—45.) Krisztus, aki azonosítja magát egyházával, arra biztat minket: „Ne nyugodjék szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek. Atyám házában sok lakóhely van. Elmegyek és helyet készítek nektek... Ti ismeritek az utat ahová megyek . .. Mert én magam vagyok az Út, az Igazság és az Élet! (Jn 14,1.3.6.) Kiss László A JÖVÖ EGYHÁZÁNAK KÖRVONALAI Ha szeretünk valakit, érdekel a jövője. így vagyunk az egyházzal is. Mivel .szeretjük, aggódunk érte, szeretnénk, ha gyarapodna és virágzó lenne Ura dicsőségére és az emberek javára. És mi igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni jobb jövője érdekében. Vakmerő bizakodás lenne részünkről, ha Jézus ígéretére hivatkozva „az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18) — mit sem törődnénk sorsával és hanyagságunk takarga- tására „rábíznánk az isteni Gondviselésre". — De helytelen a túlzott aggódás is, amely a külső és emberi szempontokat veszi figyelembe. Sokan úgy érzik, egyházunk ma talán története legmélyebb válságát éli. A templombajárók, a papi hivatások száma csökken; a csak polgárilag megkötött házasságok és a meg-nem-keresztelt gyerekek száma növekszik, a vallásos buzgóság —• úgy tűnik — megcsappant a papokban és hívekben egyaránt. A jól szerkesztett statisztikai adatok (keresztelések, elsőáldozások, bérmálások, betegellátások száma stb.) sem leplezhetik el azt az elszomorító lelki sivárságot és közönyt, ami a háttérben húzódik. Ezért szorongat minket a kérdés: Milyen lesz a jövő egyháza? Amikor választ keresünk, nem jövendölni akarunk, nem ígérhetünk biztos prognózist, hiszen jövőnk Isten szabadságában van elrejtve —, és mégis mintha az emberek közreműködésén múlna. Abból az elvből indulunk ki, hogy „a jövő már megkezdődött”. Bizonyos pozitív erők és hatások már most éreztetik befolyásukat és a jövőben előreláthatólag még nagyobb lesz a szerepük. Az egyház jövőjét kereső teológusok és gondolkodók meglátásai alapján próbáljuk a jövő egyházának néhány jellegzetes vonását megrajzolni. Nyitott egyház Bár a tanítás és a gyakorlat látszólag ellentmond egymásnak, mégsem lehet elzárkóznunk. A „kicsiny nyáj" nem gettó, a kisebbségi öntudat nem azonos a szektás gondolkodással. A szűklátókörűek és aggodalmaskodók rendszerint csak a külső fegyelmet, rendet, megszokott formákat szeretnék „átmenteni a jövőbe”. Nem érdeklik őket az emberiség törekvései, kerülik a „kényes kérdéseket”, mindenkit ellenségnek tartanak, aki nem tagja az egyháznak. Felvetődő kérdésekre előregyártott válaszokat, régi formulákat ismételnek és jellemzőjük, hogy nem képesek elviselni a bírálatot. A jövőt igénylő egyháznak azonban nyitottnak kell lennie. Léteznek elvileg kötelező tanítások (dogmák), de ezeket is a keresztény hit központi magvából kiindulva kell értelmezni és így helyet kell adni a jogos pluralizmusnak. Legyen nyitott az egyház azokkal a keresztényekkel szemben is, akik nem tartoznak teljesen az egyházhoz. A „nagy ünnepek katolikusait”, a templomba nem járó, csak „egyházi hozzájárulást” fizetőket, az egyház „szimpatizánsait” is meg kell becsülnünk. Valamiképpen ők is az egyház tagjai közé sorolhatók. A „peremkeresztények” közül egyesek ugyan végleg leszakadnak, mások viszont a részleges azonosulásból még visszatérhetnek az egyház belső életébe. Ez nagyrészt éppen a „belső" keresztények okos, türelmes, felvilágosító és megértő magatartásán múlik! A „nyitott egyház" még nem jelenti azt, hogy az egyház eszmei és szellemi „áruház" lesz, ahol mindent adnak és vesznek. A nyitottság azt kívánja, hogy ne zárjuk be se szívünket, se az egyház kapuit a kételkedők, a más világnézetű érdeklődők előtt. Higgyünk 16
