Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 3. szám - OLVASÓINK ÍRJÁK - Elmélkedések
A bűntől való szabadulás őszinte vágya nélkül hiába szólít az egyház a mindennapi életben a „világ” megszentelésére. Hiszen a bűnben nem tudjuk még elmondani, hogy mire is lenne ehhez szükségünk, s így nem is kaphatjuk „kézbe" a szükséges eszközöket. Vajon amikor a Miatyánkot imádkozzuk, nem lenne-e helyes és méltányos, hogy az imádkozó hivő a kegyelem erejével megbocsásson az ellene vétkezőknek?! Ezzel tudnánk az „anonim kereszténység" potenciális nullpontjára emelni embertársainkat. Jól tudjuk, hogy a keresztáldozat végtelen érdemeivel az egyház „gazdálkodik", és engedelmesen fogadjuk ajándékait. Ám azt is szeretnénk, ha a papság is tudná, hogy mi világiak már régóta „vágyva vágyunk” az egyház bőséges ajándékaira — még ha sokáig nem is tudtuk ezt (és bizonyára a jelen esetben sem sikerült egészen) világosan megfogalmazni. Ügy érzem, a kérdések lényege az, hogy az „Egyház = Isten népe = Krisztus Titokzatos Teste” teológiájának hozzáértő továbbelmélkedése sok aktuális nehézség megoldásában segíthetné a híveket. Hisszük, hogy a Titokzatos Test „életre keltésén” munkálkodva a jövőt alakító új Pünkösd beteljesedésén dolgozunk. Szeretnénk mind többen Isten Országa örvendező ,,vig" asztalához ülni. Ehhez azonban nélkülözhetetlen és alapvető a „karizmák megkülönböztetésének karizmájával" rendelkező püspökök állásfoglalása és közreműködése. Szeretetszolgálatként mi világiak ezt kérjük tőlük. Keresztúri Endre Mária, Egyházunk anyja „Hogyan juthat el a keresztény Mária igaz arculatához, egyéniségéhez?” — teszi fel a kérdést Olvasóinak a TEOLÓGIA folyóirata. Az Isten népe története során mindig gyermeki szeretettel és odaadással tisztelte a Boldogságos Szüzet. — A mariológia megalapozói és legfontosabb forrásai: Szent Iréneusz, Origenész, Szent Ambrus és Szent Epifániusz. Az ő jóvoltukból már a IV. század végén világos és mély tanítást kaptunk Szűz Máriáról, ugyanakkor évszázadokra meghatározták a Mária-tisztelet arculatát is, „amely szerves része volt egy krisztocentrikus vallásosságnak". A hivő nép figyelme az utóbbi százötven év folyamán még fokozottabban a Szent Szűz felé irányult. Ebből bizonyos jelenségek félreértéshez is vezettek. így például csupán ösztönös-érzelmi Mária-tiszteleti elemek kezdeti elterjedése olykor szembeállították a Mária- kultuszt a Krisztus-eseménnyel. Ez utóbbi különösen érzékenyen érintette a teológusokat, és sok esetben a papság körében ellenszenvre és bizalmatlanságra adott okot. — Nagyon időszerű lehet az a kérdés, hogyan értelmezzük ma a Mária-kultuszt? Vajon nem ez is az „idők jelei” közé tartozik? Véleményünk szerint a kérdésre egyértelmű igennel válaszolhatunk. — A Mária-tisztelet helyes értéséhez ismernünk kell a jelenségek erőforrását és a mögötte rejlő igényeket. így a helyes cselekvésmódra is választ kapunk. A legfőbb tekintély útmutatására feltétlenül szükség van. Ez a forrása és biztonságos alapja a lelkipásztori munkának. A 2. Vatikáni zsinat nyilatkozata tartózkodóan, de mégis világosan megszabja az irányt ebben a kérdésben is. Az Egyházról szóló konstitúció utolsó fejezete a Szűzanyáról beszél. Ez a fejezet méltóan koronázza meg az egyháznak önmagáról adott tanítását. — Az okmány biblikus és patrisztikus források alapján tisztázza a Szent Szűz helyét és szerepét az üdvösségrendben. „A Zsinat tehát előadva tanítását az egyházról..., komolyan törekszik annak megvilágítására is, hogy mi a Boldogságos Szűz szerepe a megtestesült Igének és a titokzatos testnek misztériumában..." (Lumen Gentium 13.) Majd így folytatja az irat: „A zsinat jól átgondoltan adja elő ezt a katolikus tanítást, és egyúttal inti az egyház minden gyermekét, hogy nagylelkűen ápolja a Boldogságos Szűz tiszteletét...” (LG 4.) Pár sorral később pedig figyelmeztet: .......gondosan tartózkodjanak minden hamis túlzástól, de az indokolatl an szűkkeblűségtől is ...” (LG 5.) A zsinat egyértelmű tanítása szerint a Szűz Mária szerepe és hivatása az üdvösségrendben az anyaság. —• Test szerinti édesanyja Jézus Krisztusnak. „Szűz Mária ugyanis az angyali üdvözletkor szívébe és testébe fogadta az Isten igéjét, és világra hozta az Életet; ezért ismerjük el és tiszteljük őt, mint Istennek és a Megváltónak igazi anyját” (LG 53.). Anyja az egyháznak: „A katolikus egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaképp tiszteli őt, a gyermeki kegyelet érzelmével" (LG 53.). Ugyanakkor az Istenanya a mi Édesanyánk is. „ . . . anyánk ő a kegyelem rendjében” (LG 61). A konstitúció világosan kimondja, hogy a Boldogságos Szűz áldott hivatása, az anyaság mennybevétele után is érvényben van, amelyet ma is szeretettel gyakorol. „Máriának ez a2 anyasága szüntelenül tart a kegyelem világában... a beleegyezéstől kezdve, ...addig, amíg be nem teljesül örökre az összes választottak sorsa. Mert mennybemenetele után sem szűnik meg betölteni üdvösséges feladatát; és szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk 165
