Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)

1978 / 3. szám - OLVASÓINK ÍRJÁK - A közösségi lelkiségről. A közösségről, a helyi egyházak lelkiségéről

nem lesz valódi közösséggé, addig nem lehet hiteles hordozója és továbbadója Krisztus üze­netének sem. Ha Isten országa már elkezdődött, minden reményünk meg lehet arra, hogy mór most sem lesz eredménytelen minden próbálkozásunk, — Miért nem kezdjük végre el? A „segítés" házaspár Jézus követésének korszerű módja, a munkahelyi közösségben Jézus egyéniségének, tanításának és életművének lényege: igazságban és szeretetben szol­gálni az Istent és az emberiséget. Az igazság és a szeretet megvalósítását elvben minden be­csületes ember helyesli és igényli, de a gyakorlatban többnyire a saját igazságuk érvényesí­tésére és az önszeretetre helyezik a súlyt; a mások és a közösség szempontjai háttérbe szo­rulnak. A ma kereszténye az igazság és a szeretet valóra váltását magasabb fokra emelheti, ha tőle telhetőén igyekszik magára ölteni Jézus lelkületét és a példája nyomán jár el. önmaga kibontakozását, a szocialista társadalom javát és a kereszténység hitelét mozdítja ezzel elő. A ma kereszténye közösség! ember, aki a napjának legfrissebb, tevékenység kifejtésére leg­alkalmasabb időszakát a munkahelyén, a munkatársai között tölti el. Itt nyílik számára legin­kább lehetőség képességei kifejtésére, eredmények elérésére és tanúságtételre. Itt bizonyít­hatja be elsősorban, hogy mit ér, miként tudja alkalmazni azokat az életelveket, amelyekre a lelkében igent mondott. A ma keresztényének a munkavégzés és a munkatársakkal való érintkezés mikéntje a hite szerinti élet egyik döntő próbatétele. A hit akkor valóságos, élő, hiteles és vonzó, ha cselekedetekben nyilvánul meg. A munkaköri kötelességeink teljesítése közben csak a tetteinkben kifejezésre jutó hitünkkel világíthatunk. Ha ennek jelentőségét fel­fogjuk és ha a munkahelyi magatartásunkat az jellemzi, hogy abban valami szellemi, lelki értéktöbblet ismerhető fel, akkor a hitünkről mások előtt vallomást tettünk. Jézus tanítását sokan akként értelmezik, hogy abból egyes megnyilatkozásokat kiemelnek, előtérbe állítanak és ezáltal a tanításának igazi, lényeges tartalmáról elterelődik a figyelem. __ Jézus félreérthetetlenül és teljes határozottsággal szögezte le, hogy az Isten és az ember­társaink szeretetének parancsán „függ az egész törvény és a próféták." (Mt 22,40) Életével és halálával bebizonyította, hogy működésének indító oka, mozgató ereje és célja ebből az alapelvből eredt.— Azt is kétséget kizáróan hirdette (Mt 25,31—46), hogy az egyén lelki érté­kének megítélésénél az lesz majd a legfőbb ismérv: mit tett szeretetből tevékenyen és áldo­zatkészen? Jézus azt várja tőlünk, hogy minden embertársunkban őt lássuk és a tetteinket úgy bírálja majd el, hogy „amit bárkinek cselekedtünk, neki cselekedtük." (Mt 25,40) Mind ezek alapján azt mondhatjuk, hogy Jézus követésének korszerű módja a munkahelyi közösségben: napi munkánknak, legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerinti végzése és em­bertársainknak Jézus iránymutatásával egyező szolgálata. Felvetődhet a kérdés, hogy ebben a megfogalmazásban mi az újszerű, és hogy a hivő keresztény ember munkavégzésében, mun­kahelyi magatartásában a hitéből folyóan miként jelentkezhet valami többlet? — A keresz­ténység az emberi munka jelentőségét mindenkor helyesen fogta fel, híveit imádkozni és dol­gozni tanította, a munkába pedig az istenszolgálat szellemét igyekezett beleoltani. Napjaink gyökeres fordulata (az egyénileg végzett munka úgyszólván megszűnt, nagyobb munkahelyi közösségek jöttek létre, a kereszténytelenedés folyamata tényezővé vált) új fordulat elé állítja a hivőt is: megoldást kell találni arra, hogy az új viszonyok között is megvalósíthassa kérész- tény mivoltát anélkül, hogy a hitéről egyetlen szót is szólna. Miként lehetséges ez, hiszen a keresztény kötelessége lényegileg ugyanaz, mint a munka­társaié? Miben különbözhet munkatársaitól? — Egyedül a munkához-viszonyulás és az em­beri magatartás mikéntjében. — A ma kereszténye kiegyensúlyozottságával egyetértést és nyugalmat sugározhat. Munkájának minőségi színvonalával példát mutathat, tanácsokat ad­hat. Munkatársai örömében, bánatában osztozhat, beteglátogatásokat szervezhet, az elma- gányosodottak felkarolását kezdeményezheti. Műveltségével, okos ötleteivel az olykor tartal­matlan beszélgetésekbe értelmet vihet. A hozzá forduló külső személyeknek azt nyújthatja, amit hasonló helyzetben tőlük elvárna. Ha valóban a hite szerint él, megbízhatósága, helytállása, munkaszeretete, segítőkészsége a munkahelyén megbecsülést vált ki. Környezetében így tudatosul, hogy a keresztény hitből élő ember komolyan hozzá tud járulni a szocialista társadalmi viszonyok javításához, ezért jelenléte szükséges és hasznos. Az ilyen keresztény magatartás nyomán a hivő ember lelki­sége elmélyül, gazdagodik. Erőt meríthet az elért jó hatásból. Megbizonyosodhat, hogy a hitét okosan és őszintén élő keresztény otthonosan érezheti magát mindenütt, ahová őt az élet állítja. Mi az a többlet tehát, ami a hivő magatartását áthatja? Az Istenből kiinduló és az Istenre irányuló szeretet. Az embereket szerethetjük és szolgálhatjuk általános emberbaráti 136

Next

/
Thumbnails
Contents