Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 2. szám - KÖRKÉP - Korzenszky Richárd: Szeretetről-gyűlöletről Németh László:Irgalom című regénye nyomán
meg nem valósítható. Csak erőfeszítések, aKarat és érzelmi edződések révén érhetjük el, hogy a puszta hittől tovább jussunk a megalapozott meggyőződésig, kereszténységünk elvi vállalásától a gyakorlatba való átültetéséig. Mert a hívőnek a hit nem tan, hanem elsősorban élet. A szeretet nem tantárgy, amely oktatható, hanem a hitben való jártasságnak, a Krisz- tusba-avatásnak, a keresztény életmódnak olyan radikális megkülönböztető jegye, amely mindig kontrollálható, és amely élesen elválaszt minden más, nem szeretettől vezérelt felfogástól és magatartástól. A krisztocentrizmus az, ami egzisztenciálisan meghatározó életünkben, ami a legmaibb vallásos igényeket jellemezheti, hogy elemien, közvetlenül a teljes személyesség erejével találkozzunk Jézussal, hogy életre hozzuk szeretetünket, és szolgáljunk vele embertársainknak. A szeretet mindenkire egyformán érvényes hatályú: nem diszkriminál, nem jogfosztó —, örül, ha oszt és sokszorozhat. Ne is akarjunk hitünkből, vallásunkból szerete- tünkből semmi emberit kirekeszteni, ne akarjuk a hitet, a vallást, a szeretetet senki ellen kijátszani. Adjuk vissza a keresztényeknek azt a hitet, amit az elidegenedett pogány vallások után jelentett —, hasson ránk ma is fölszabadító újongásként: biztosítsa a bensőséget, az Isten és ember, pontosabban az Istenember és ember viszonyában, ember és ember szeretet- kapcsolatában. Akkor visszaadtuk a szeretetnek evilági küldetését is. Hegyi Béla SZERETETRÖL — GYŰLÖLETRŐL NÉMETH LÁSZLÓ „IRGALOM” CÍMŰ REGÉNYE NYOMÁN ,,A nevelőnek — írja Németh László egyik esszéjében — tulajdonképpen nincs is nagyobb feladata, mint hogy magában építse fel a példát, amellyel a fiatal lélek tájékozódó (s részben utánozó)-kedvét az igazi nagyság felé fordítja, hogy ott a családban, osztályban jöjjön létre ez az atmoszféra (mert hisz igazán nevelni csak atmoszférával lehet) .. A Teológia olvasói számára semmiképpen sem lehet közömbös ez az atmoszféra: és éppen ez a ténv indokolhatja, hogy a szorosan értelmezett teológia területén kívülre tartozó témával foglalkozunk. Szépirodalomról: egy regényről lesz szó. A témaválasztás további magyarázója maga Németh László legyen, aki a közelmúlt éveinek ritkuló szálfái közül dőlt ki. „Ahol a példában hiány van, bizonyos fokig pótolhatja az irodalom. Sajnos épp nagy regényeink közt kevés a legenda: amely egy sikeres, helyesnövésű élet kibontokozására adná a példát. Az előttünk levő kor alkotásai valóban a kritikai realizmus művei voltak: inkább az élet eltorzulásait mutatták be.”2 Az irodalom szakértői talán szakszerűtlennek ítélik Németh László vallomását a kritikai realizmusról, ű a kifejezést a szavak első jelentésében használja itt. A valós életet, annak mindenfajta eltorzulásait, gyötrő, fájdalmas kinövéseit bíráló irodalom művészi értékű lehet kétségtelenül. De hol van az ösztönző, a jobbra, szebbre serkentő művészet? Az ízekre bontott életek, a csalódások és tragédiák bemutatása helyett ő legendát igényelne, ismét csak első, szó szerinti jelentésében használva egy szót: vedd és olvasd! Mert emberibb ember leszel általa. „Bennem kezdettől fogva megvolt ez a legendacsináló s — író vágy, s legjobbnak tartott regényeim, a Gyász, Iszony mégis a nemesség eltorzulásáról szólnak."3 Németh László legenda-író igényének van egy kitűnő beteljesedése: a szinte egész élete folyamán érlelt-érlelődő, s 1964-ben befejezett Irgalom. „Az Irgalom anyaga, életlátása, formavilága szerint is az egész pálya tanulságait gyűjti össze” — írja róla értékelő-elemző tanulmányában Béládi Miklós4. „Olyan könyv ez, amely bravúros lélekrajzával ... visszhangot válthat ki mindenütt és mindenkiben, ahol a szeretetnek és irgalomnak visszhangja van" — mondja Földes Anna5. Nehogy félreértse bárki is a szándékot: nem arról lesz szó, hogy az istenhit és hitetlenség térképén Németh László helyét megjelöljük. Nem is idézetgyűjteményt akarunk összeállítani, amelyekre rámondhatnánk: íme, így szavaz a nagy író a kereszténység igaza mellett! De az sem szándéka ennek az írásnak, hogy vitába szálljon irodalomértők ilyen vagy olyan felfogásával. Egyszerűen segíteni akar a legenda megértéséhez, eszmélkedő olvasásához. Az Égető Eszter, a Gyász és az Iszony nőalakjainak sorába lép az Irgalom harmadéves orvostanhallgatója, a húszas évek egyetemista életét élő Kertész Ágnes. Az eqyetemi előadások, gyakorlatok, a betegekkel való első találkozások és vizsgák izgalmának jellegzetes légköre, villamosmegállók, parkok, bérházak félreismerhetetlen, budapesti levegője, a háború utáni esztendők aggódó-kicsinyes beszélgetései, értéktelen pénz, sokezer kilométerre, távol Oroszországból hazavárt hadifoglyok, hírek, és az apa, Kertész János hazatérése: a két világháború közötti világ részese lesz az olvasó. De bármennyire is jellegzetes a kor és a 109
