Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 2. szám - KÖRKÉP - Kiss László: "Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót!" (Ám 5,15)
rat szerint Jézus Krisztus testének föláldozásával egyszer s mindenkorra megszentelődünk” (Zsid 10,10). „Az élethez vezető új utat... saját testén keresztül nyitotta meg nekünk" (Zsid 10,20). Attól a világtól, amelyért Isten egyszülött Fiát szeretetből áldozatul adta (vö. Jn 3,16), meg kell különböztetnünk a világ gonoszságát, a „gonosz világot”, amely a bűn uralma alatt áll. Erről a világról tanítja Jézus, hogy ne szeressük: „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van!” (1Jn 2,15) „Nem tudjátok, hogy a világ barátsága ellenségeskedés Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz Istennek” (Jak 4,4). Erről a világról tanítja Jézus azt is, hogy gyűlölni és üldözni fogja tanítványait, követőit. „Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért” — mondja Jézus (Mt 10,22; — vö. Mt 24,9). Nem szabad tehát meglepődnünk azon, ha ez a „világ” gyűlöl (1Jn 3,13), mint a többi megpróbáltatáson sem, ami Krisztus nevéért ér bennünket (1 Pt 4,12kk). Sőt, Jézus boldognak mondja azt, akit Őmiatta gyűlölnek (Lk 6,22; Mt 5,11 k). Ennek a gyűlöletnek az az oka, hogy „nem vagyunk a világból valók” (Jn 5,19). Jézus ezért főpapi imájában így imádkozik tanítványaiért: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy óvd meg őket a gonosztól.'” (Jn 17,15). Krisztus tanítványának vállalnia kell ezt a gyűlöletet és nem szegezhet vele szeribe mást, mint szeretetet. A keresztény elvet végül is Szent Ágoston így foglalta össze: „A tűni utáld, de a bűnöst szeresd!" A helyes önszeretet megtartásával azért kell „még önmagunkat is gyűlölni", hogy legyőzzünk magunkban minden cinkosságot a gonosszal, bűnnel (vö. Lk 14,26). Ez az értelme életünk elveszítésének, „gyűlöletének”, hogy megmentsük az örök életre (vö. Jn 12,25). — Más emberek iránt viszont nem szabad gyűlöletet táplálnunk magunkban. „Aki azt állítja, hogy világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig sötétségben jár" (Jn 2,9). Aki azonban szeret, az örökké él Istenben és már most részese ennek az életnek. „Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret az a halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, már pedig... egy gyilkosnak sem... birtoka az örök élet" (Un 3,14k). Életünk értéke szeretetünk nagyságában áll 1 Szent Ágoston mondása: „Amor meus pondus meum, eo feror, quocunque feror” — Szeretetem az én súlyom, értékem, az visz, bárhová megyek. A Krisztus nélküli ember úgy gondolta, hogy magát fenntartani, érvényesülni csak úgy tud, ha gyűlöli a gonoszokat. Jézusban elérkezett az „idők teljessége” (Gál 4,4). — Korunk története még ebben az évszázadban is szörnyű oldalakat vésett fel a gyűlöletről. Ma is van gyűlölet és ma is készülnek a megtorlásra alkalmas rettenetes fegyverek. De ez a világ lehetne a szeretet világa is. Ezt a világot vagy a gyűlölet robbantja szét, vagy a szeretet tartja össze. A keresztény ember Krisztus áldozatából, példájából és tanításából tudja, hogy csak a szeretet ad életet. A gyűlölet mindig viszont- gyűlöletet szül és a bosszú ördögi köre egyre újabb embereket sodor bűnbe, gyilkosságba, tesz gyilkossá vagy áldozattá. A szeretet Istenből meríti erejét és a győzelem reményében veszi fel a küzdelmet a gyűlölet és a közömbösség ellen. Óvakodjunk érzelmi életünk elsivárosodásától éppúgy, ahogy arra is vigyáznunk kell, nehogy a túlburjánzó érzések letérítsenek a helyes útról. A szeretet nemesíti meg személyiségünkben mindazt a hatást, ami ér bennünket; a szeretet sugarának hatására bontakoznak ki Istentől kapott talentumaink. A szeretet teszi széppé és értelmessé életünket, elviselhetővé szenvedéseinket, reménytelivé halálunkat. A szeretet kapcsol össze szerető emberekkel, létesít boldogító köteléket köztünk és Isten között. A szeretet legszebb, legértékesebb kincsünk, de csak úgy, ha a mindennapi élet tetteiben és szenvedéseiben kiállja a tűzpróbát, hogy megtisztuljon minden salaktól és tiszta fényben ragyogjon. A mindennapi élet próbatételei a szeretetet megedzik, elmélyítik és teszik olyan erővé, amely nem engedi, hogy legyőzze őt a rossz, hanem jóval győzi le a rosszat (vö. Róm 12,21). így lesz olyan erő, amely „mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel” (1Kor 13,7) és beteljesedik Jézus főpapi imájának kérése: „hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen és én is bennük legyek" (Jn 17,26). Kiss László Az elesettek támogatása, a gyengék iránti irgalmasság nem pazarolja el, hanem inkább növeli a szeretetet és felszabadítja a szellem erejét a világban. Goethe
