Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: "Miért maradok az egyházban?"
erények nem keltenek szenzációt: ha egy jó családapa egy életöltőn át feláldozza magát a fiaiért, arról nem írnak az újságok, de ha megöli őket, az már megrendítő cikkre ad anyagot. Igaz, az egyház sok tagja körömszakadtáig küzd rossz hajlamai ellen, de erről csak a gyóntatója tud. És így az egyházra a közvélemény rásüti a bűn jegyét. A keresztények szégyenkeznek, és szenvednek miatta. Egyik-másik lábujjhegyen elsompolyog. Isten majd megbocsát neki. Nagyon nehéz dolog egy bűnös közösség tagja lenni. Az egyház kereszt, mert üdvözít A hivő katolikus érzi, hogy nehéz dolog egyháza egységében élni, de hiszi, hogy az egyházához való tartozás révén találkozik az üdvözítő Krisztussal. Az egyház műveli üdvösségünket, mert az Isten igéjét hirdeti nekünk, mert tanúságot tesz Isten erejéről, mert imádkozik értünk, mert szentségi jeleiben belénk árasztja Jézus Lelkét, mert napról-napra megmutatja, hogyan kell élnünk, gondolkoznunk és éreznünk, hogy Krisztus éljen bennünk. Éppen ez a kereszt teljes jelentése: fájdalmas gyengeség, és üdvözítő erő; „mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében" (2Kor 12,9). Miért választotta Isten üdvösségünk útjául a „keresztet”, az Isten-ember halálában, fájdalmában, megalázásában, kudarcában való elmerülést? Miért kell „ezeket elszenvednie" Krisztusnak (és minden tanítványának), „hogy bemehessen dicsőségébe"? (Lk 24,26) Szent Pál egyszer a kinyilatkoztatás síkján magyarázta az egyház gyengeségét. Az apostoli gyülekezetben nem volt sok bölcs a világ szemében, nem volt sok a hatalmas, nem sok az előkelő; Isten a gyengéket választotta üdvözítő erejének eszközéül, hogy megértsük, hogy üdvösségünk nem emberi mű, hanem az Isten kegyelméből származik. „így senki se dicsekedhetik Isten előtt” (1Kor 1,26—31). Az egyház gyengesége hitünk tisztaságának is eszköze. Isten megtisztítja gyermekeinek szándékát, mint a szőlőműves a venyigét. (Jn 15,2). Ha mindig diadalmas, erőteljes, vonzó jelenség lenne az egyház, nemcsak Isten miatt, hanem a hit közösségének emberi vonzóereje miatt is, — megosztott szívvel keresnénk a hozzá való tartozást. Isten megengedi egyházának gyengeségét, hogy hitünknek ne a földi érték, hanem az Isten ereje legyen az alapja (1 Kor 2,1—5). Végre arra is gondolhatunk, hogy egyházunk keresztje a mi bizalmunk oka. Nincs olyan mélyebb hitéletet élő ember, akit ne bántana tulajdon fogyatékossága. Aki segíteni szeretne másokon, aki szebb életet szeretne biztosítani gyermekeinek, hozzátartozóinak, barátainak, az fájdalmasan érzi, hogy még ha jó is a betű szerint az, amit tesz, életéből hiányzik az élményszerű, magával sodró erő, terhes a jelenléte, erőtlen a szava, hidegen hagy a példája, önzéssel vegyül a szeretete. Hogyan is tudnánk remélni, hogy hatékonyan tudunk segíteni azokon, akiket szeretünk? Isten bizalmat önt belénk, mikor másodszor is „kiüresíti önmagát” (vő. Fii 2,7). Az első kenózis, kiüresítés, abban állt, hogy a megtestesült Ige érettünk szegény lett, hogy az ő szegénysége által meggazdagodjunk (vö. 2Kor 8,9). A második kenózis az egyháztörténelem misztériuma. A Szentlélek benne lakik az egyházban, Lelke ennek az elintézményesedésre hajló, gyűlölt, szegény közösségnek. így győz meg az Isten arról, hogy akármilyen nyomorultak vagyunk is, nem vet meg bennünket: fel akarja és tudja használni azt a parányi jót, amit megtűrünk magunkban, — az ő országának építésére. Sulyok Elemér „MIÉRT MARADOK AZ EGYHÁZBAN?” Gondolatindító olvasmány a „Warum bleibe ich in der Kirche?" munka (Walter Dirks és Ebenhard Stammler szerkesztésében, München, 1971. 3. kiadás). A könyv lapjain a hittudomány különböző szellemi irányzatait képviselő katolikus és evangélikus teológusok adnak számot arról a nehéz, — egyébként egyes, a kötetben is szót kapott személyekkel kapcsolatban már-már kétség bevonható — elkötelezettségről: miért is maradok az egyházban? A konfesszió szintjén adott válaszok szellemi izgalomban részesítő olvasása azonban nem oldja fel a kérdőjelet az olvasóban. Egyrészt, mert már maga a kérdés is további gondolkodásra késztet, másrészt, mert a könyv táblájáról az olvasóra meredő kérdőjel őt 6
