Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - FIGYELŐ - Személyi József: A köztulajdon megbecsülése
Együtt halad-e szellemi-emberi fejlődésünk az anyagiak gyarapodásával? Az új, szocialista ember erkölcsi erejének próbaköve éppen az, mennyire tud ellenállni az öncélúvá váló „anyagi" kisértésnek, tudja-e a közös emberi fejlesztésére fordítani a felhalmozódó értékeket. Az én-kötődésből való kiszabadulásnak természetesen nem csupán anyagi kérdésekben kell megvalósulnia. Annak a kinyílásnak a széles skálája, amelyet a „közös létezés" megkövetel, benne van a keresztény erkölcsi hagyomány alapfogalmában: a főparancsban. A szeretet gondoskodik arról, hogy a testvériség ne maradjon számunkra létünkbe írt lehetőség. Nem csak érzelmeket ielent, hanem azt a készséqet, hogy az élet bármilyen adódó helyzetében képesek legyünk a segítésre, a többiek észrevételére, — minden érdek, kézzelfogható ellenérték nélkül is. Az ingyen-szeretet lesz az igazi felelet Istennek Krisztusban feltárt aiándé- kozás-készséaére. ez lesz az igazi Istenben- lét, még talán úgy is, hogy aki gyakorolia, nem is él ennek tudatában. Az embertársakkal kötött szolidaritás — akár a közvetlen környezet apró gondjaiban (öregekről való gondoskodás, népfrontmunka, utastársam segítése), akár a nagy összefüggésekben (pl. a ..harmadik világgal” való együttérzés) fejeződik ki — Krisztuson keresztül Istennel való szövetségkötéssé válik, a teremtett és a teremtetlen, a relatív és az abszolút egyséaéből részesít. Az evangéliumi emberség számos összetevője: a megbocsátó lelkűiét, az erőszaknél- küliséa, a türelem, az irgalmasság — amelyek önmagukért beszélnek —, a béke — Az üzletben és egyebütt minket érő apró meqkórosítások tűszúrásain eleget bosszankodtunk vagy viccelődtünk. A tulajdon elleni bűncselekmények elégszer felháborítottak már. Itt az ideje, hogy érveket és erőket sorakoztassunk a köz- és személyi tulaidon védelmére. Ne restelliük keresztény küldetésünket e téren is kamatoztatni mindnyájunk javára. Ismeretes az igazságosság erényének négy faitája. A kölcsönös igazságosság illusztrálására szokás az adás-vevés példáját felhozni: a vételárnak egyeznie kell az áru értékével. Aki kevesebbet fizet vagy aki az áru nagyságát vagy minőségét csökkenti: abban hiányzik a kölcsönös igazságosság erénye. Ebből sokan arra következtetitek, hogy az anyagiakkal bánni tudás erénye a kölcsönös igazságosság, s az igazságosság többi fajtáját mellőzve nem sértik a lelkiisnem mint állapot, hanem mint nyugtalanító, együttesen megvalósítandó cél (vö. Jn 16,33) —, a tisztaszívűség — az érdeknélküliség, a kitárulásra való készség —, a házaseszmény — mint a szexualitás humanizálása, a társra-nyitottság ősformája s így minden más társas viszony mintája —, de ugyanúgy az „Isten országáért” vállalt szüzesség is — sok-sok egyéb mellett — a közös emberi létezés egy-egy vonása. Már ez a néhány jellemző is igazolja, hogy az evangélium által követelt erkölcs csak a közösség struktúráján belül kap értelmet, az együttes létezés megvalósítására hív. Még egy esetleges félreértést szeretnénk tisztázni. Amikor a „törvényt összefoglaló" szeretet elsőségét valljuk, semmiképpen sem szeretnénk a hit jelentőségét csökkenteni. A szolidaritás eleve hitet feltételez, az emberben való hitet mindenképpen. A helyesen értett istenhit semmiképp sem mondhat ellent ennek az általánosabb hitnek. A hitben már eleve benne van a potenciális kinyílás az Isten országa, azaz a tökéletes közösséq felé. tehát a hiteles hitnek és reménynek szeretetben kell gyümölcsöznie. De a hit fokmérője, próbája az emberszeretet3, ezért lehet az emberség bennloqlaltan „Istenben való lét", még a „kifejezett hiti’ megtalálása nélkül is. Jegyzetek: 1. Dorothee Solle: Atheistisch an Gott glauben, Walter-Verlag Olten, 1968. 25. o. — 2. Idézi Diethmar Mieth: Christus — das Soziale im Menschen, Düsseldorf, 1972. 52. o. — 3. Vö. 1Jn 1,6 stb. Cselényi István meretbe írt törvényt: ne lopj. Valójában a tízparancsolat 7. pontját korunkban a kölcsönös igazságosságon túl csak a törvényes, osztó és szociális igazságossággal együtt valósíthatjuk meq. Sokan hajlandók lebecsülni vagv teljesen profán területre utalni a kérdést. Valóiában emberi életünk alapjait érintő dologról van szó. Ide is vonatkoztatható a régi mondás: ..Primum vivere, dein philosophare”. A megélhetés anyagi feltételein túl a társadalom rendezettsége, egy ország szervezett fejlődése akadozik, sőt elvész, ha tagjaiban, polgáraiban megfogyatkozik az igazságosság alapvető erénye. A költő (Berzsenyi) tanítása szerint: „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs. ..” Az idézetet, alighanem helytelenül, csak a VI. (IX.) parancs megtartósa-megnemtartására szokás idézni. Inkább az erkölcs egészére áll, hogy azt 55 A KÖZTULAJDON MEGBECSÜLÉSE
