Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - FÓRUM - Vallomások a hitről
A tihanyi bágyasztó délutáni napfényben, telített barna-szürke tónusban magukhoz ragadnak az ,,Emberi Képek". Közel ötven darab élő elmélkedés, művészi hitvallás. A Krónikás maga a művész: ráismerni feje vonalára, hajának esésére, — alkatában azonban Miche- langeló-i arányokra növekedik. A sorozat igazi Biblia pauperum, amint a Mester katalógusában Írja: „Ügy érzem, ezekhez a lapokhoz nem kell magyarázat, hisz abban a felfogásban rajzoltam, amikor a képzőművészetet nem kellett magyarázni, hanem ... az tette elfogadhatóvá mindenki számára a fogalmakat... Ha mégis számot kell adnom őszintén, akkor elmondhatom, hogy az élet-halál közötti állapotban végighullámzó gondolatok során (súlyos betegsége idejére utal) az egész élet csak modell volt számomra . .. Életünk, esz- mélésünk kezdete, küzdelmeink és a belenyugvás a nagy, válaszolatlanul maradó kérdésre: Miért vagyunk a világon? — A Krónikás munkába merült alakja formálja meg a választ: „Hogy tetteinkkel értelmet adjunk életünknek." — És ennek az életnek értelme az Egész meglátása, élő bekapcsolódás a Harmónia teljességébe. Ezt láttatja a gyakran megjelenő Teilhard-i Omega-pont, a mindig felénk sugárzó isteni szikra jele, amelynek titokzatos fényében történik az istenember „Születése”. Előttünk áll „íme az ember!” krisztusi alakja. Ö az, aki vállalja a „Küldetést”, átéli velünk a „Hozsannát", és „Feszítsd meg!”-et. Krisztus taníi a „Hegyi Beszédében, O a mi „Pásztorunk”, aki életét adja értünk a „Golgotán", de virradatkor az aranyló „Napfelkeltében” tükröződik a feltámadás. „A leitámadás! Nézze csak! Alszik kábultan, de életre kel, amikor a Nap óriássá tágul és leimagasztosul. Én ebből a természeti képből bizakodóan kiolvasom: Mindennap van Feltámadás!" Sz. M. Lássátok szeretteim, hogy az Úr valamiképpen megmutatja nekünk az eljövendő feltámadást.. . A nappal és az éjszaka a feltámadást tárja elénk: az éj nyugovóra tér és felkel a nap. I. szent Kelemen pápa Korintusiaknak írt leveléből Ahhoz, hogy higyjünk a test feltámadásában, előbb le kellene győzni a testet. Akik visszaélnek vele, azoknak az a büntetésük, hogy el sem tudják képzelni a feltámadást. Francois Mauriac A keresztény hétköznap egyben a te napod, Istenem. Szívemben életre kel, amire értelmem oly gyakran figyelmeztet. Mert mit ér az ész igaza, ha az egyúttal nem a szív élete? Mindig újra előveszem azt a papírdarabkát, amelyre évekkel ezelőtt jegyeztem ki magamnak Ruysbroeck-ből és ismételten elolvasom, hogy szívem is megértse: „Isten szüntelen jön közénk, közvetve vagy közvetlenül. Ügy kívánja tőlünk a szemlélődést és a tevékenységet, hogy az egyik ne akadályozza a másikat, hanem inkább egymást erősítsék. Ezért a keresztény ember élete kétféle módon mutatkozik meg: a nyugalomban és a tevékenységben. Mindkettő egész és osztatlan. Egészen Istenben van, akinek szemléletében megnyugszik és egészen önmaga, amikor tevékenyen szeret. Az ember tehát akkor tetszik Istennek és akkor halad feléje, ha bensőségesen szereti őt és örökké tevékeny érette. Istenben lakik, mert benne élvezi az örök nyugalmat, mégis mindent átfog szeretetben, az erények birtokában és megigazultan lép a teremtmények közé. Az igaz embert semmi sem akadályozza meg abban, hogy mind a megnyugvásban, mind pedig a tevékenységben összeszedett maradjon. Olyan kettős tükörhöz hasonlít, amely mindkét oldalon tükröz. Magasba szárnyaló lelki adományaival Istent, érzékein keresztül pedig az anyagi világ valóságait tükrözi.” Karl Rahner 34
