Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)

1977 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Eszmélkedjünk, elmélkedjünk (folytatás)

Jézus nem hirdet meghatározott államformát, vagy társadalmi szerkezetet, nem alapit külön iskolát, hanem követésre szólítja fel az embereket.

— A mai embert milyen életformák érdeklik, Krisztus követésének milyen kifejeződési formái nyerik meg?

— Mit jelent ma ez a felszólítás: Krisztust követni, példát venni Krisztusról: családommal, gyerekeimmel való magatartásomban, az emberekkel és a társadalmi intézményekkel szemben, vallásomban és az Istennel tanúsított viselkedésemben?

A keresztény egyházközségekben a papok és a világiak közötti együttműködés az utóbbi évtizedekben világszerte bővül.

—• Ez az együttműködés mennyiben lehet előnyös az egyházközség és az egyesek számára? Hogyan tudják egymást erősíteni tettekkel, segítségnyújtással, kölcsönös példaadással, őszinte szóval, építő bírálattal?

A liturgia ünneplése, az istentisztelet, az evangélium hirdetése, a tevékeny felebaráti szeretet, a közösségek és minden keresztény egyházközség legfontosabb teendője.

—• E három alapfunkció közül melyik az, amely még több kívánnivalót hagy maga után? Hogyan lehetne ezzel a mulasztással egyszer konkréten szembenéznünk és megfogalmazni a szükséges tennivalókat?

A kereszténységet a szentségi élet jellemzi. A szentségek Isten kegyelmének hatékony és látható jelei, végigkísérik az ember egész életét.

— Az ön véleménye szerint mi az oka annak, hogy olyan sok keresztény nem találja meg a szentségek belső erejét? Az egyházi év számos ünnepe értelmét vesztette, sőt az ünneplési módok is (eszem-iszom, szórakozás) nagyban hozzájárulnak a hitélet ellaposodásához?

—> Hogyan ünnepeljük meg a karácsonyt és a húsvétot, hogy jobban megközelítsük az ünnepi titkok mélységét és amellett üdülést, pihenést is nyerjünk?

Vili. A jövő elérése

„Lásd: Én mindeneket megújítok!” Isten a legfőbb jó, aki igazi célja lehet az embernek.

— Hiszek-e igazán Istenben, mint végső célomban?

Kereszténység egyik legerősebb hajtóerőnek tűnik az emberiség életében, mert a jövőre van beállítva.

— Krisztus eszméi közül, mi érdekli ma legjobban az embereket?

Sokan vannak, akik nem törődnek a holnappal, csak a mának élnek, mások viszont meg- alkusznak minden nyomorúsággal, mert csak a jövőt szemlélik.

—• Hogyan köthetem össze az „égi madarak" gondtalanságát a mindennapi élet hajszájával, küzdelmével?

—1 Mit teszünk annak érdekében, hogy másoknak is elősegítsük a reményt és a boldogabb jövőt?

Különböző felfogások vannak, amelyek Jézus társadalmi jelentőségét meghatározzák. Egyesek olyan társadalomkritikusnak tartják, aki felette áll az emberi gyarlóságnak. Mások az Ű szegénységét és erőszakmentességét követik. Ismét másokat áldozatos embertársi tevékenysége ösztönöz. Élete és tanítása számos művészt indít elmélyült alkotásra.

— Mit jelent a „jövőm biztosítása" Jézus számára?

IX. Keresztény tanúságtétel

Ma a keresztények sok helyen a nem hívők között élnek.

— Hogyan kell a keresztényeknek hitüket és vallási életüket formálniuk, hogy tanúságot tegyenek a kereszténység igazságairól?

A hit kibontakozásához szükség van bizonyos ismeretekre Isten, Krisztus, az egyház és a vallás kérdésében, — és szükség van imádságra és szentségi életre is.

— Mit tehet egy keresztény család, közösség (egyházközség) annak éredekében, hogy a kívülállók előtt keresztény életünk indokoltnak és értelmesnek tűnjön?

— Hogyan teheti egy egyházközség mindannyiunk számára élményszerűvé a vasárnapot, úgy, mint Krisztus feltámadásának állandó emlékünnepét?

— Hogyan lehet a szentségeket úgy ünnepelni, hogy azok mindannyiunk számára az örök élet jelei és megtapasztalható elővételezései legyenek?

(„Wem glauben", Herder, Wien, 1976. kérdései nyomán)

Sz. A.

256