Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 4. szám - KÖRKÉP - Vasadi Péter: Imádkozók a családban
emelkedése lassú, de állandó. Okos és gyakorlati. Váratlanul fölcsapó örömei vannak és mérsékelt süllyedései fájdalmában, elkerülhetetlen szenvedéseiben. Nem hisztérikus, kiegyensúlyozott, megbízható, hálás és őszinte lélek. Imádságos élete rendszeres és eleven. Reggelenként, esténként imádkozik. Reggel, ébredés után hanyatt fordul, homlokára-sze- mére fekteti jobb alsókarját. Csend van körülötte, távoli utcazörej hallatszik, örül a jó ébredésnek, szakadozott gondolatokkal emlékszik a tegnapra, elkezdi a Miatyánkot, végig imádkozza, de bele-belevillan imádságába a mai teendők sora, egy-egy hálás érzelemfoszlány szakad föl benne, meghalt szüleire gondol, a férjére, a gyermekeire, óvó, könyörgő szavakat mond ki magában és — szinte megkönnyebbülve — hozzákezd az űdvözlégy- hez. Ezt az imádságot az asszonyok összeesküvő bizalmasságával mondja, szinte együtt a Szűzanyával. Mindig gondol a gyöngéire. Ezeket igen bánja és erőt kér az erősödéshez. Egész imádságos életének alaptónusa a megbánás, de nem ítélkező, hanem szelíd magához. Kicsit megilletődik saját mélységeitől, mégsem érzelmeskedik. Esti imája töprengőbb, gondolatibb. Ha a végébe belealszik, ezt egészségesen, lelkifurdalás nélkül teszi. Van úgy, hogy jókedvében a konyhában fütyülni kezdi a Keresztények sírjatok kezdetű vallási éneket (jeléül annak, hogy nem ért egyet a sírással). A családtagjai rászólnak, ő elhallgat, majd rövidesen újra elkezdi, de most már énekli. Ez különös jelenség: nem szereti az ének szövegét, de kedveli a dallam egyszerűségét, holott tudja, hogy nem szép Nem gúnyból énekli; mintha valami nyers, faragatlan imádság igényét teljesítené. Munka közben elindul benne egy folyamat, amit sötétnek, gondterheltnek érez, azután megszületik ajkán a mondat: „Szeresd, Uram, amit én nem tudok szeretni, a nehézségeimet, a bajaimat, és segíts nekem, ámen.” Nem törekszik tökéletes mondattanra, átgondolja, kimondja, elkomolyodik, majd folytatja a munkáját. Néha csak egyet, kettőt sóhajt, de tudja, hogy imádságfoszlányokat bocsátott útjukra. Amikor leül kicsit pihenni, képeket forgat, a kitűnő képek láttán elmélkedik. Máskor ledől ágyára s Mozart, Bach, Debussy, Schuman, Vivaldi zenét hallgat, szendereg és elmélkedik. Ilyenkor törekszik is gondolattalanságra. Nyáron, a napon pihenve „mintha visszasütne’' átmelegedett teste; a lélek dialógusának ez is egy formája.Van rózsafüzére, mégis idegenkedik a monstre imádság teljesítménytől, de szinte ösztönösen keresi az olyan helyzeteket, amelyekben sorozat imádságokat mondhat. Ilyenkor erősen koncentrál, a szóbeli tisztaságra ügyel, a hittitkot előre kibontja a következő imádságok fölött, ül az autóbuszon vagy a villamoson, s felelősen imádkozik. Befejezi, leszáll és vásárolni kezd. A szentmisén való részvételt nyitott, imádságos jelenlétnek érzi. Pontos bizonyosságról ad magának számot. Nem mondja fennhangon a szöveget, csak suttogja vagy magában mondja, a helyes hangsúlyra vigyáz. Szentmise alatt életnek érzi a halált, élve átéltnek véli, a pappal együtt maga is bemutatja az áldozatot. Az áldozás utáni imádságai megrendítik, ez azonban nem jár nagy érzelmi hullámzással, inkább létének merülését fogja föl, és nagy tágasság veszi őt körül. Szemlélő: mintha megpillantaná más ember jóságát, küzdelmeit. A templomtér személyességét keresi egy templomban. — Hosszan elnézi az arcokat. Megfigyelte már több esetben, hogy ha így néz valakit, az lecsendesíti a hangját, válogatni kezd a szavai között s kezdeti nehézségek után szívesen beszél neki az életéről. Az anya nagyobbik lánya MONIKA 22 éves. A vallása — éppen úgy mint bátyjának, a 24 éves Pálnak, és húgának, a 20 éves Olgának — egzisztenciális életformája. Ez azt jelenti, hogy megtapasztalták: szeretet nélkül nincs élet, csak vegetáció, következésképpen Jézus Krisztus, aki a szeretet, maga a teljes élet. Ebből ered, hogy a vallás törvényeit fölismerték, nem pedig a „fejükbe verték". Ezek mélyen beágyazódtak a gondolkodásukba, érzelmi világukba, értéktudatukba, s onnan nem „kiabálnak ki”, nem távolítják el tőlük a világot, sőt, mivel a világ —■ bár „profán” módon ugyan — hasonló vágyakat és értékeket fejez ki és mutat föl, közelített hozzájuk. A három gyerek energikus, szókimondó, néha nyers, használ vaskos szavakat, de sohasem trágárokat. Kritikusan és szabadon gondolkoznak. Mónika egy egyházi kórus tagja évek óta, csak súlyos esetben mulaszt próbát. Mivel szereti a szentmisét, liturgiában és szentbeszédben igényes. Ha nem részesül mély élményben, bosszankodik hanyagsága miatt, de már tudja, hogy a kívánatos az, ha nem élményre „vadászik”, hanem fölfogja minden esetben az isteni igék — független — állandóságát. A jó beszéd napokon át hullámzik benne. Az énekpróbákra ösztönösen is készül, énekel fürdés közben, amíg mosogat, dúdol autóbuszra várva, fehérneműit rendezve. Imádságai igen változatosak. A szentmise előtt és után pontosan fogalmazott imádságokat mond, minthogy a liturgiát vagy betű-hangpontossággal végigénekli vagy végigmondja. A közlekedési eszközökön — látni kissé előrebukó, elmélyült, sűrű, fényes hajjal keretezett finom, szemüveges arcán — elmélkedik. Csöndes, mozdulatlan magatartásán oldott, belső feszültség uralkodik. Otthon este már félálomban és reggel alig ébredezve imádkozik. Ezek sejtésszerű lét-imák. Növekvő álmossága és reggel világosodó tudata kinyitja és lezárja napjait. Reggel elnyúlt testtel fekszik az ágyában, karjai lazán hevernek az oldalán s belesimul az első imádkozó szavakba. 227
