Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 4. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc - Nagy József: Homiliavázlatok Újévtől a Bőjt 5. vasárnapjáig
Az egyház minden tagja kap valamit Jézus prófétai és papi küldetéséből, ezért mindannyian Isten országát, Isten ajándékait képviseljük. Okos viselkedéssel, a szeretet gyakorlásával és a kinyilatkoztatás ismeretével a hit közvetítőivé válhatunk. Böjt 4. vasárnapja (1Sám 16, 1b. 6—7. 10—13a; Ef 5,8—14; Jn 9,1—41) Világosság és sötétség Ez az ellentétpár átszövi az egész Szentírást. A Teremtő első tette az volt, hogy elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Az üdvtörténet végén maga Isten lesz az újjáteremtett mindenség világossága (Jel 21,5). A kezdő és a végpont között lepergő történelem maga is olyan összeütközés alakját ölti, amelyben a világosság és a sötétség mérkőzik egymással. Isten világossága beleragyog világunkba, de az emberek gyakran jobban szeretik a sötétséget (Jn 3,19). A világosság úgy szerepel, mint Isten adománya. Igen szoros a képzettársítás a világosság és az élet között. Megszületni annyi, mint meglátni a napvilágot (Jób 3,16; Zsolt 58,9). Az Újszövetségben valóság lett a próféták által megígért isteni fény. Amikor Jézus Galileában elkezd tanítani, Máté evangélista úgy látja, hogy teljesedett Izajás (9,1) jövendölése: A nép, amely sötétségben ült, világosságot látott (Mt 4,16). Jézus főként tettei és szavai révén nyilatkozik meg, mint a világ világossága. De úgy is, mint aki kegyelmével megnyitja az ember lelki szemét. Ezzel az Atya akaratát hajtja végre: „Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, addig világossága vagyok a világnak.” Alig találunk csodáról szóló elbeszélést, amely ennyire mutatná, hogy a testi gyógyulás a lelki gyógyulás képe, mint a mai evangélium. De azt is látjuk, hogy a lélek szemének a megnyitása sokkal nehezebb. Ahhoz az ember jóakarata is kell. Aki bezárkózik előítéleteibe, annál a természetfölötti jel és Isten szeretete is csak azt eredményezi, hogy igazán vakká lesz. A hitnek tehát megvannak az előzményei. Tudomásul kell venni, hogy Isten szabadon osztogatja ajándékait, s mikor kegyelmet ad, nem kiváltságainkat vagy hagyományainkat akarja megerősíteni. Meg kell értenünk azt is, hogy a földi bajok nem mindig a bűn büntetései, hanem arra is valók, hogy „Isten megdicsőüljön általuk”. Meg- dicsőülhet úgy, hogy csodával kimutatja erejét, de megdicsőülhet úgy is, hogy bennünket hangol imádságra, türelemre és állhatatosságra. Böjt 5. vasárnapja (Ez 37,12—14: Róm 8,8—11; Jn 11,1—45) Jézus az egész embert üdvözíti Isten már az Ószövetségben kinyilvánította, hogy ő az élet ura. Ezekiel látomása nem annyira a holtak testi feltámadásáról szól, hanem inkább arról, hogy isten magasabb- rendű életet is tud adni népének. A szentlecke azt tanítja, hogy ennek a magasabbrendű életnek akkor válunk részesévé, ha „Krisztus bennünk van". Lázár feltámasztásának története sorozatos képekben állítja elénk, hogy Jézus mit ajándékoz nekünk a végleges feltámadásban és az üdvösségben. Az elbeszélésen meglátszik, hogy az apostoli tanítás nemcsak egy régi tettet akart elbeszélni, hanem rámutatott annak hitbeli jelentőségére is. Jézus Lázárt erre a földi életre támasztotta fel, ez azonban még nem volt az ő üdvössége. De az egész folyamatban meglátjuk a végleges feltámadás előzményeit. Lázár úgy szerepel, mint akit szeret Jézus, mint akit barátjának tekint. Ennek ellenére Jézus nem siet hozzá, hogy betegségéből kigyógyítsa. Ügy tesz, mintha nem hallaná kérését. Mindez azért van, hogy Lázár lelkében megérlelődjék, neki is át kell élnie az elhagyatottságot, a szomorú emberi sorsot. Bele kell törődni, hogy a földi élet egyszer véget ér, és készülni kell az Istennel való találkozásra. Jézus megengedi, hogy a bajokban a lélek is erősödjék. Mária és Márta szemrehányó imádsággal fogadja Jézust: Ha itt lettél volna ... A válasz ez: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, ha meghalt is, élni fog.” A hitünk ezért olyan erős legyen, hogy ne inogjon meg akkor sem, ha szeretteinket szerencsétlenség éri, vagy valamelyikük sírja mellett állunk. Az evangélista még egy értékes részletet vitt bele az egyház igehirdetésébe: Lázár sírjánál a megindultság Jézusnak is könnyeket csalt a szemébe. A jelenlevők meg is jegyzik: Nézzétek, mennyire szerette. A Megváltó, aki maga a feltámadás és az élet, ilyen érzelmeit kifejezve áll barátja sírja mellett. A feltámadásba vetett hitünk is mindvégig arra támaszkodik, hogy az Isten emberré lett és együttérez velünk. Gál Ferenc—Nagy József 225
