Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Paleta Éva: Hitre nevelés a családban
ez ahhoz, amit a kisiskolások rádiójában hallottam. Vadgesztenye-szedés közben tanították őket számolni. Nemcsak a számolást tanulták meg játszva, de szépérzékük is fejlődött a fényes, meleg barna gesztenyék gyűjtögetése közben. Ugyanígy taníthatjuk fűn, fán, minden állaton, patakon és felhőn keresztül a hit igazságait, mert megtaláljuk benne Isten nyomát. Ne mulasszuk el a keresztény ünnepi szokások, hagyományok ébrentartását sem, Csináljunk ádventi koszorút, a kisebbek szalmaszálat gyűjtögethetnek jótetteik szerint az előkészített jászolba. Szentestén énekeljünk együtt karácsonyi énekeket. Ma már kevés helyen lehet az egész család közös imáját megvalósítani. De énekelni könnyebb. A mai ember zárkózottságából adódik, hogy restelli érzéseit megvallom, de a dallam hatása alatt feloldódik. Vegyünk részt a nagyheti szertartásokban. Ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy mindenhová együtt menjen a család, főleg nagyobb gyermekeknél. Menjenek oda és azzal, akit szeretnek, a templomba is. Ne hagyjuk el az eukarisztia ünneplését, sem a halottaknapi temetőlátogatást. A szöveges imánál magyarázzuk meg a kicsiknek mit jelent, képszerű példákkal. Ne szajkóztassunk be számára értelmetlen hosszú szöveget. A Miatyánk és üd- vözlégy tudása fontos, mert már a templomban együtt mondhatja. Egyébként elég egyszerre egy-két mondatot megmagyarázni és megtanítani belőle. A kisgyermek imája csak ilyen rövid legyen: Istenem, köszönök mindent. Jézusom, vigyázz családunkra. A többi gyerek más imát is mondhat. Lehet Miatyánk, ödvözlégy, Én Istenem vagy maguk formálta bármilyen fohász. A legapróbbak csak keresztet vetnek, ezt gyakorolják és magukban sejtelmes „igéket” mondogatnak. Ha már megértik, bontsuk fel mondataira a Miatyánkot. Egy alkalommal csak egy kérést mondjanak, gondolkodjanak rajta és kérdezzenek. A rózsafüzér imádkozása már mélyebb lelkiséget és elmélyedést kíván. Ne kezdjük túl korán. Előbb csak egy-egy titkot ismertessünk, amellyel megtanulja Jézus élete fontosabb szakaszait. A rózsafüzér titkait a gyermek életére is vigyük át, mintha jelen lenne Jézus életénél, szenvedésénél. Koruknak megfelelően keressünk ki szép, értékes részeket a Szentírásból és olvassuk fel a gyermekeknek. (Vö. Puskély Mária: A Szentírás legszebb történetei.) Pár mondattal magyarázzuk meg a jelentését és engedjük a gyermekeket gondolkodni, kérdezni. A Szentírásban emberközelből ismerjük meg Jézust, rajta keresztül az Atyát és a Szentlelket. Krisztus életeseményeit a magunkéhoz hasonlítjuk, hogyan álljunk helyt, mit tegyünk nehéz esetekben. Régebben minden keresztény gyermeket hittanra tanítottak. Ez kötelező volt. Bizony az átlagban nem sok maradt meg a tanult anyagból, ha az otthon, a társasági élet semmit sem adott hozzá. Aki ma vállalja a keresztény életet, annak meg is kell küzdeni érte. Vigyázzunk, nehogy valami súlyos mulasztás terhelje lelkiismeretünket. Ide illik az, amit Varga Domonkos írt könyvében: „Ha már netán csakugyan romlottnak látjuk saját gyermekünket, akkor is a magunk mellét verjük és ne őt pofozzuk félholtra: mert mi tehetünk róla!" (Kamaszkrónika 40. o.) Végső soron ki kell mondani, hogy minden részleges igyekezet mellett legtöbbet az otthon légköre, spontán példája adhat. Sokat beszélnek arról, hogy a környezet fizikai szeny- nyeződése megrontja a levegőt, de kevesebbet szólnak a családi légkör szennyeződéséről, ahol a szellem és a jellem károsodik. Nem lehet módszeresen elemezni, hogyan teremtsünk megfelelő légkört családjukban, csak az irányt mutathatjuk meg. Ma az egyházi és a világi gondolkodók nagy súlyt fektetnek a vidám környezet megteremtésére. Hugo Rahner a Szentírás szavaival hangsúlyozza: „Menj haza jó korán, ott vigadj és játsszál és tedd, amiben kedved telik." (Sir 32,15) Természetesen csak az az ember tud az életből szabad és nemes játékot teremteni, aki először szigorú önfegyelemben fájdalmasan és komolyan megtanulja az önzetlenséget, a lemondást és a bensőséget, és ezen az úton eljutott a szív derűjéhez. A játék az ember lényeges lelki és testi tevékenysége. Ugyan miért lett a gyermek . .. annak a boldog létnek a jelképévé és foglalatává, amelyet elvesztettünk, és amelynek visszanyerése után vágyakozunk? — „Ha nem lesztek, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” De a gyermekek sem olyan játékosak és felületesek, mint sokan gondolják. „A kamaszok sokkal komolyabbak, mint a felnőttek legtöbbje. Ők nem hessegetik el maguktól a kellemetlen kérdéseket. Olcsó válaszokba nem nyugosznak bele. A teljes igazságot akarják megismerni, ha az döbbenetes is. Az én igazságom nem volt döbbenetes, arra az egyszerű meggyőződésre jutottam, nem vagyok a magamé. Ha magamé volnék, ha magamért élnék, csakugyan értelmetlen volna az egész ... így nyugodt lehetek: amíg élek, és erőmnél vagyok, dolgom is van a világban. A többi nem az én dolgom.” (Kamaszkrónika) Tanítsuk meg egymást szolgálni a segítés értelmében, a szeretet nevében. „Szeress és tégy amit akarsz” — írja szent Ágoston. De ezt a helyeset csak az teheti meg, aki eljutott 185
