Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Udvardy József: Szent László hitvalló
TANULMÁNYOK Udvardy József Csanádi püspök SZENT LÁSZLÓ HITVALLÓ (Trónra lépésének 900. évfordulójára) 1095. július 20-én Ekkehard, az aurachi apát ezt jegyezte fel a krónikájában: „László Pannónia királya irgalmas cselekedetekkel teljes életét az Úrban bevégezte."1 A keresztény világ úgy emlékezett meg róla, hogy — mint ma mondanák — szentség hírében halt meg. Honnan fakadt ez az értékelés? — Szent László nem volt remete, sem nem valamelyik kolostor magányában töltötte napjait jámborsági cselekedetek között. Életpályája egy szenvedélyektől és háborúktól feldúlt korszakban indult el, de a megpróbáltatásokban éppúgy mint a pozitív építő munkában a keresztény tanúságtétel példáját mutatta. Nem született bele a királyi trónba, sőt emberileg nézve attól messzire sodorta a sors. Miután azonban küzdelmes úton mégis oda jutott, a magyar államiságnak és benne az egyházi életnek szent István által lerakott alapjait megszilárdította és tovább építette. Száműzetésben, Lengyelországban látta meg a napvilágot. Miért? — Az Árpád-utódok között kitört, évtizedekre visszanyúló családi, hatalmi és ideológiai viszálykodás eredménye volt ez. — A világosság kedvéért jó egy kis genealógiát előrebocsátani. Taksony fejedelemnek két fia volt: Szár és Géza. — Szár fia Koppány, ettől származott Vászoly, ennek fiai Endre és Béla; Béla fiai: Géza és László. — A második ág: Taksony, Géza fejedelem, szent István király, szent Imre, A két ág közötti ellenségeskedés ismert: Koppány fölkelése, Vászoly gyilkossági kísérlete; őt emiatt tették uralkodásra alkalmatlanná, fiait pedig száműzetésbe küldték. Endre és Béla Oroszország felé vették útjukat. Béla ifjúvá serdülve a lengyel királynak ajánlotta fel szolgálatát. Annyira kitűnt vitézségével, hogy a király nőül adta hozzá leánytestvérét, Richizát. A hercegnő egy rajnamenti kolostorban nevelkedett, gazdag szellemi és vallásos kultúrát hozott magával. Házasságukból született Géza, akinek anyja a Magnus keresztény nevet adta. A másik fiú 1046-ban született. Anyja bátyjának, Herrmann kölni érseknek a nevét adta neki, mely név lengyelül Vladiszlávnak hangzik, magyarosítva Lászlónak. Négy éves volt László, amikor házukban magyar követek jelentek meg. Gyors készülődés után Béla családjával együtt Magyarországra indult. III. Henrik német császár pártfogoltjá- nak, Péter királynak megbuktatása miatt bosszúra és Magyarország meghódítására gondolt. Endre király e szorult helyzetben hívta haza öccsét, a kiváló katonát, hogy a védekezésben segítsen s még azzal is bíztatta, hogy gyermeke nem lévén, ő lesz utódja a trónon. Egyelőre neki adta az ún. dukátust, vagyis az akkori Kelet-Magyarországot, melynek középpontja Bihar vára volt.2 Béla bejárta az országot, erős hadsereget szervezett. A háború 1051-ben tört ki, három évig tartott és az ország függetlenségének megőrzésével fejeződött be. Endre király örült a győzelemnek, újranősült, gyermekei születtek és így Bélát kellemetlen vetélytársnak nézte. A feszültség a két testvér között annyira fokozódott, hogy Bélának családjával együtt 1061- ben menekülnie kellett, — vissza Lengyelországba. László már 15 éves volt és fájó szívvel búcsúzott Bihar várától, hogy újra a számkivetés kenyerét egye. Béla nem nyugodott bele sorsába. Még ugyanabban az évben lengyel segítséggel hazajött, legyőzte Endrét és december 6-án királlyá koronázták. László most ismerte meg a központi magyar városokat, Esztergomot, Budát, Székesfehérvárt és Vácot. A béke nem sokáig tartott. IV. Henrik német császár most Endre fiát, Salamont vette pártfogásba, és behozta az országba. A hadi szerencse elhagyta Bélát, ő maga is elesett a küzdelemben. Fiainak, Gézának és Lászlónak alig volt idejük, hogy atyjukat eltemessék s megint Lengyelországba menekültek. Amint a német császár az országot elhagyta, Géza Lászlóval visszatér, hogy Salamont elűzze és atyja trónját elfoglalja. A nyílt harc kitörését Dezső kalocsai érsek közvetítése hárította el. Géza lemondott a trónigényről, de testvérével együtt megkapta a dukátust, tehát Tiszántúlt és Erdély északi részét. A 18 éves László 137
