Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Cserháti József: A Szentlélek ajándékainak sokfélesége
TANULMÁNYOK Cserháti József püspök: A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKAINAK SOKFÉLESÉGE 01 SZÍVET ÉS Ül LELKET VÁRUNK A LÉLEKTÖL. — A Szentlélekről és az egyházban betöltött szerepének új teológiai meglátásáról beszélni ma nemcsak divat lett, hanem elevenbe vágó reflexiókat követel keresztény életünk és magatartásunk további elmélyítése érdekében. Charles de Foucauld, a katonatisztből lett remete, Szahara misztikusa mondta élete végén: Nem jutunk tovább a Szentlélek nélkül. E kijelentés elemzése, vagy kérdés alakjában való átültetése egyszerre egész sor gondolatot vet fel. Korunkban új egységre, a sokaságok és különbözőségek új felfedezésére és új szintézisben történő megtermékenyítésre van szükségünk. Talán azért van annyi megtorpanás, kétkedés és krízisjelenség az egyházban, mert nem tudjuk egybenézni és egybefogni a pozitív értékű ellentéteket: a régi egység felbomlik, az újat pedig alig érzékeljük. Egyre jobban éljük át, hogy a holtpontról való kijutáshoz nemcsak belátás, értelmi levezetés, hitbeli meggyőződés szükséges, hanem valamilyen ellenállhatatlan felhajtó erőnek kellene feltámadnia körülöttünk. Az egyháznak, a kereszténységnek, de az egész emberiségnek is megúiulásra kell törekednie. Kár ma továbbra is régi hibákról, tévedésekről vagv mulasztásokról beszélni. Ezeket már únos-untia végigrágcsáltuk. Valamilyen elemi radikalizmusra van szükségünk: tűzre és szélviharra. Mi van a zsinati reformmal az egyházban, miért nem tudjuk az egyház krisztusi intézményét újból igazán élővé és vonzóvá tenni, „felragyogtatni benne Krisztus arculatát"? Vagy hiányzik talán gondolkodásunkban a természetfelettiséa szelleme, vagy emberileg kellene talán bátrabbnak, elszántabbnak lennünk az olcsó pelyva felégetésénél? Annyi sok minden támasztja alá, hogy új hittel és új várással kell hívnunk a Szentlelket, az egység Lelkét, az új értékek és szépségek gazdagságának és sokaságának isteni gondozóját, őrzőjét és költői játékosát. Nélküle nem tudunk megnyitottak lenni, nem tudiuk legyőzni önzésünket, nem tudunk lemondani sajátmagunkról, hogy megnyerhessük újból a világot. Nem tudjuk levetni magunkról a régi embert, hogy felölhessük magunkra az újat (Ef 4,24). Rómában az elmúlt esztendőben két alkalommal is részt yehettem nagyobb nemzetközi karizmatikus vagy pünkösdi csoportok találkozóján. Nem szeretnék részletekbe bocsájtkozni, de összegezve sem kívánom leírni nézetemet. Elgondolkoztató marad számomra, amit Suenens bíboros, a karizmatikus megújulás teológusa az örök Városban összeült Európai Püspökkari Konferencia tagjai előtt mondott: közvetlen istentiszteleti élmények, közösségi imaátélések, imameghallgatások, új keresések és megtérések azt igazolják, hogy új lelki vagy lelkibb „pneumatikus korszak” előtt állunk. A Szentlélek Isten tevékenysége az egyházban élő valóság, melyet ma új meglátásokkal és erővel tudunk megragadni. A SZENTLÉLEK AZ EGYHÁZ LELKE. — A Szentlélek kegyelmi tevékenységének a leírásához a 2. Vatikáni zsinat éppúgy bibliai képekhez folyamodott, mint az egyház isteni és emberi elemekből összetett egészének jellemzésénél. A külső egyház képe: Isten vándorló népe történelme folyamán; a belső egyház képe: Krisztus titokzatos teste. A Szentlélek teológiáié a „legspirituálisabb" terület, tehát még inkább biblikus alapokra volt szükség. A Szentlélek Isten tevékenységére utaló négy legjellegzetesebb kép: a víz, a tűz, a lehelet és a szél, már az Ószövetségben is megtalálhatók. Jézus Krisztus megváltásműve pünkösdkor fejeződött be, amikor ugyanis „Lelkének küldése által titokzatos módon mintegy saját testévé tette testvéreit, akiket az összes nemzetekből hívott össze.” (Egyház: 7) Az egyház Krisztus oldalsebéből mint az új Éva lépett elő, a pünkösdi Lélek adott neki életet, s ezentúl „mi mindnyájan egy lélekben egy test lettünk a keresztség által.” (IKor 12,13) Krisztustól rendelt többi szentségeknek is ugyanaz a célja: egyesíteni az embereket a meghalt és feltámadt Krisztussal és egymással. Az eukarisztia: „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindannyian egy kenyérben részesülünk” (IKor 10,12). S amikor mindnyájan tagja leszünk Krisztus titokzatos testének, „egyen71
