Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Könyvfigyelő
resztények közül is a köznapon az anyagit hajszolják, gyűjtenek, vasárnap pedig a „vallást gyakorolják", filléres kegyes adományokat adnak és „jobb emberekkel” találkoznak. Ennek az ünnepi kiszakadásnak a való életből még más önző formája is jelentkezik. Akik nem vallásosak, azok is a hétvége ceremóniáját élik. Ilyenkor megmutatják környezetüknek, mit szereztek a köznapokon. Ma a hétvége eltöltése statusszimbólum lett: autózás, különféle hobbyk, költséges sportok, hétvégi házak, drága szórakozó- és mulatóhelyek látogatása jelentik az „ünneplést”. A vasárnap öncélú merev megtartása tehát különböző módon, de mindig önmaga ellen lordul, ha nem a keresztény szellem, az emberiesség, hanem az anyagi, vagy lelki önzésnek a napjává lesz. Ha saját áldozatkészségünk és szeretetünk nem járja át a legszentebb áldozat ünneplését, akkor hiába „hallgatunk misét”, vagy „pihenünk” egész nap, nem ünnepeltük meg méltó módon a feltámadt üdvözítő örömhírét. Mert az evangéliumi szeretet olykor azt is megkívánja, hogy „Istent elhagyjuk Istenért”, azaz családunk, környezetünk, vagy a ránk szorultak ellátása miatt esetleg egész vasárnap áldozatosan dolgozunk és így holtfáradtan még misére sem juthatunk el — mégis ilyen esetben is Isten nevében, és az emberekben is Istent szolgálva „megünnepeltük" a vasárnapot. Ez a keresztény felfogás érvényes szélesebb környezetünkre, a társadalmi értékek védelmére, sőt a tőlünk távol élők megsegítésére is. Ha a közösség érdeke sürgős munkát kíván, ha áldozatos műszakot vállalunk az árvízkárosultak, az elmaradt terménybetakarítók, vagy más segítségre szorulók érdekében, akkor az önként vállalt áldozat jól megközelíti a vasárnap lelkületét, mert Megváltónk példáját követtük, aki életét áldozta érettünk végső, — de ebben bennfoglaltan, — evilági üdvösségünkért is. (-z-a-) Csak az Egyházban válhat valósággá az, amit Krisztus nagycsütörtökön ígért tanítványainak: „Nem hagylak árván titeket!” Francois Mauriac A nagycsütörtök misztériumát, — mint a szeretetet általában — nem védik érvek. A titok kiszolgálja önmagát. Megnyílik minden kereső előtt, csak az emberi közönnyel szemben válik megközelíthetetlenné. Francois Mauriac Az Egyházat nem elégséges úgy meghatározni, mint olyan társaságot, amely csak intézményei útján töltheti be hivatását. Inkább jellemzik a lélek indításai, — azok az indítások, amelyeket szent Pállal „karizmáknak" nevezünk. A karizmák a találékonyság örömét jelentik, meghatározzák korunk igényeit és gondoskodnak arról, hogy azokat megvalósíthassuk. Marie-Dominique Chenu Veszélyes dolog lenne a Szentlelket és az Egyházat azonosítani. Az Újszövetségben a Szentlelket sehol sem nevezik az „Egyház Lelkének”, hanem mindig „Isten Lelkének”, „Jézus Krisztus Lelkének” ... Az Egyház nem parancsolhat a Léleknek és nem is rendszabályozhatja meg. Hans Küng Könyvíigyelő: A Szent István Társulat kiadványai: Cserháti József püspök: Mindennap együtt az Úrral. — Bozáky Mária: esztény művészetben. - Dr. Koncz Lajos: A mi Krisztusunk. Eszme és valóság
