Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - A tanítóhivatal és a teológusok
TEOLÓGIAI-LELKI PÁSZTORI JEGYZETEK A TANÍTÓHIVATAL ÉS A TEOLÓGUSOK Kempf limburgi püspök egyházmegyéje egyik templomszentelési évfordulóján hívei elé tárta a sokakat nyugtalanító mai egyházi problémát: a „tudományosan szabad" teológia és a „hivatalos" tanítóhivatal között, azaz a teológiai professzorok és c püspökök között fennálló feszültség kérdését. Évek óta számos tudós egyházjogilag azon dolgozik, hogy elvileg tisztázzák az egyházi tanítóhivatal és a teológusok közötti hatáskör, kölcsönösség, illetőleg alárendeltség viszonyát, valamint az érintkezésnek azt a módját, amelyet mindkét fél tekintélye fenntartása mellett is „párbeszédnek" szeretne nevezni. Hogy gyakorlatban hogyan állunk ezzel a kérdéssel, ezt egy újabb konkrét eset mutatta meg. Horst Hermann münsteri teológus feltűnést keltő cikke ellen püspöke, Heinrich lenhumberg szót emelt azzal a figyelmeztetéssel, hogy egyes esetekben joga van az egyházi tanítási engedélyt is megvonni egy teológiai professzortól. A püspököt erre a kijelentésre az kényszerítette, hogy bizonyos eltérő vélemények miatt magához rendelte a professzort, de az a párbeszédet kétszer is visszautasította. Mind a püspök, mind a teológus „az Egyházon belüli bizalom azon klímáját" igényelte, amit egyidejűleg és kölcsönösen megsértettek. Ez az újabb, széles körben ismertté vált és még megoldatlan egyházi vita ismét arra utal: Itt az ideje, hogy a tanítóhivatalnak és a teológiának, azaz a püspököknek és a teológusoknak a viszonyát a gyakorlatban is szolid alapokra helyezzék. Josef Blank, a Saarbrücken! újszövetség- professzor, akinek kiváló érzéke van a korproblémák iránt, a „Publik-Forum" egyik számában az ilyen egyházi vitában mindkét fél számára bizonyos „tanulási folyamatot" javasol a nehézségek gyakorlati megoldására. A fenti „egy pohár vízben lezajlott vihar" lélektani hátterét kutatva úgy véli, hogy először mindkét oldalon az érdekelteknek maguknak kellene lebontani a meglévő elfogultságot és túlbuzgóságot „az Egyház üdvéért". Feltárja a fennálló kölcsönös előítéleteket, mivel már az ilyen tények és viszonylatok becsületes megnevezése is előkészítheti a gyógyulást. Számos teológus a hivatalos Egyházzal szemben felmerülő panaszait körülbelül így próbálja megfogalmazni. „Semmit sem ér a munkánk! Az ember dolgozhat, ameny- nyit akar, sőt százszor igaza lehet, előadhat régen elismert véleményeket, — a hivatalos Egyház képviselői az érveket semmibe sem veszik. Mindig szívesebben döntenek a régi felfogás és rendszer értelmében, vagy pedig, — amint mondják, — „diplomatikusan" járnak el, nem pedig az evangélium szellemében. Védik a már birtokolt álláspontot anélkül, hogy valami újba mernének belekezdeni. Félnek minden felvetődött problémától." Ennek az „elfogultságnak" hasonló megfelelője jelentkezik a másik oldalon is. „A „hivatalos Egyház" panaszait így jellemzi Blank: „A modern teológusok nyugtalanságot keltenek, a fiatalokat engedetlenségre csábítják, a hívő népnek a hitét megingatják, mindent csak kritizálni tudnak. Inkább az Egyház bírálatára bíztatnak, mintsem az Egyház szeretetére. Nincs semmi a világon, amit ne tennének kérdésessé, inkább vonzódnak az individualizmushoz és a pluralizmushoz, mert hiányzik belőlük az egyházi tekintély tisztelete. Röviden: Ök az Egyház hagyományos értékeinek a felforgatói és az egység megbontásának az okozói.” így szembeállítva jól látható, hogy egyik vélemény sem a teljes igazság, mert már előzetesen feltételezett előítéleteket hordoz — állapítja meg Blank. Ha azonban mindkét csoport mindkét érvsorozatában mind a két fél felismerné, ami valóban nem találó, ami „hamis" — a szónak filozófiai értelmében —, akkor már megtennék az első lépést az igazi dialógus felé és ezzel a katolicizmusnak a jelenlegi „öntudatzavarát” is segítenék leküzdeni. Blank azt is megállapítja, hogy bár örvendetes módon sokfelé mérsékelték és javították a teológusok és püspökök közötti kapcsolatot, a tudat alatti mélységben még ott szuny- nyadnak az előítéletek, amelyeket többnyire a szorongás táplál. Jellemző példája ennek a „Küng eset" kimenetele. Ez az „eset” az Egyházban ma élő problémák szimbólumává lett. Blank még hozzáteszi,
