Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - FIGYELŐ - Kiel, Elfride: Levél az NDK-ból
dokok magányosan, vagy csoportokban jönnek ezekre a búcsújáróhelyekre. Itt csak egy zarándoklatról szeretnénk hírt adni. A MINISTRÁNSOK „CUM-PRO-IN" ZARÁNDOKLATA ERFURTBAN. Hugo Aufder- beck püspök 1974. augusztusában joghatósága körzetének ministránsait plébánosaikkal és káplánjaikkal együtt zarándoklatra hívta meg az erfurti Dóm-hegyre. Egy résztvevő káplán így írja le az eseményt: A püspöki helynökség területéről 2000 ministráns gyűlt össze a dómban. Voltak, akik 200 km-t utaztak, sokan közülük már éjjel felkeltek, hogy el ne mulasszák ezt a napot. Jöttek Türin- gia távoli szórványaiból, és a katolikus Eichs- f éld bői. Már a nagy zarándoklat előtt ösz- szejöttek az egyházközségek és az esperesi kerületek ministránsai, hogy előkészüljenek az „Erfurti Napok''-ra. A zarándoklat témáját a püspök ebben a jelszóban adta meg: Cum-Pro-ln Egymássá/: vidámságban a közösséggel. Egymás-éri: az egyházközség és minden ember szolgálatában. Az egész közösség pedig Krisztusban, aki bennünk él, működik, általunk cselekszik. — A szent Szeverin templomban volt az eukarisztia ünneplése, onnan vonult 2000 ministráns a Dómba. A ministránsok a felajánlási menetben játékokat és sportszereket vittek az oltárhoz, beteg gyermekek számára. Egésznapos vidám együttlét után minden ministráns egy kis emlékérmet kapott rózsafüzérrel, benne a zarándoklat jelszavával. AZ ÖKUMENIKUS KAPCSOLATOK ma már nálunk egészen magától értetődőek. Először személyes találkozásokkal, kis körökben kezdődtek. Becker püspöki tanácsos, a római Keresztény Egység Titkárságának tanácsadója, a Berlini Püspöki Konferencia Ökumenikus Bizottságának tagja ezeket írja: „Az NDK területén, a reformáció szülőföldjén evangélikus és katolikus keresztények élnek egymás mellett. A katolikus kisebbségben (egyes területén alig 3 százalék) már régóta kezdett a szórvány tudat kialakulni. 1945 után több ezer katolikus új hazát keresett. Ezért a lelkipásztorkodás módját teljesen újjá kellett alakítani az ökumenikus szellemben. Közel 1000 helyen, városban és faluban egyaránt megengedték, hogy a szórvány katolikus közösségek használják az evangélikus templomokat. Ebből a vendégségből gyümölcsöző jó kapcsolatok alakultak. Nemcsak a plébánosok, hanem az egyházközségek tagjai is közel kerültek egymáshoz. 1968 május 24-én és szeptember 1-én Drezdában közös istentisztelet volt, amely a jelenlévő katolikus és evangélikus püspökök áldásával zárult. A Szent Kereszt templomban az evangélikusok meghatottan fogadták VI. Pál pápának vallomását a keresztény múlt tévedéseiről (Schuldbekenntnis PP VI.), és a nem keresztény világ közös szolgálatát úgy fogadták, mint „a keresztény remény új távlatát”. A katolikus istentiszteleten Noth evangélikus püspök tartotta a homíliát. A meisseni egyházmegye városaiban ünnepi imaórákat rendeztek az evangélikus templomokban katolikusok számára. Az 1967-es évben a reformáció 450. évfordulóját ugyancsak együtt ünnepelték meg. Az egyházi rendezvények csúcspontja a Wittenbergben tartott ökumenikus nap volt, ahol Bea bíborosnak a Luteránus Világszövetséghez intézett üdvözlő táviratát is felolvasták. Luther ügyének új katolikus értelmezését úgy jellemezték, mint az egész ünnepség „legmeghatóbb mozzanatát”. — Közös egyházi kiadók is vannak, így például az Evangélikus Kiadónál jelent meg Ulrich Kühn könyve a „2. Vatikáni zsinat eredményeiről” (Berlin, 1967). Az egyházközségekben közösen rendeznek bibliai heteket és hittani szemináriumokat. Teológiai szinten az ökumenikus párbeszédet a hittani főiskolák ökumenikus-teológiai munkaközössége végzi. Különösen jelentős az Una Sancta-kör Lipcsében, amelyet 1931- ben az evangélikus teológiai professzorok és Néri szent Fülöp Oratóriumának papjai alakítottak és azóta is megszakítás nélkül működik. A januári imahéten és pünkösd alkalmával a közös istentiszteleteket minden évben megtartják, rendszerint mindkét vallás püspöke közreműködésével. Az egyházközségekben — főleg a Karitász és a Belső Misszió keretében — együtt végzik az öregek, betegek és egyéb rászorulók gondozását. Első közös szentmise a reformáció után 1974. november 19-én volt, amikor Eisenach katolikus egyházközsége az eukarisztia közös ünneplésére gyűlt össze a wartburgi várkápolnában. Aufderbeck püspök bemutatta szent Erzsébet alakját, mint a szerető hitvest, a gyöngéd anyát, a nagy imádko- zót és vezeklőt, és mindenekelőtt a szegények szociális segítőjét. Erzsébet asszony élete az evangélium igazi megvalósítása volt. Braecklein evangélikus püspök is részi vett az ünnepségen. Mindkét vallás hívei úgy ünnepelték ezt a napot, mint „a ki- engesztelődés eseményét, a kölcsönös szeretet kifejezését”, ahol a múlt káros maradványait végleg lebontották. Szent Márton napja Erfurtban. Nálunk a szent Márton napot még sok helyen — így a katolikus Eichsfeldben is — a gyermekek felvonulásával ünnepük meg. Különös hagyományai vannak a szent Márton napnak. Az ünnep eredete visszanyúlik a középkorba. A reformáció óta az erfurtiak azonban szent Márton helyett Luther Márton szüle62
