Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - FIGYELŐ - Dankó László: Szeretetben elkötelezett élet
ijedni és hitünket félteni a horizontaliz- mus hangsúlyozásától sem. Az emberen keresztül is az Istent szeretjük (1Jn 3,17— 18). Sőt, csak az embereken keresztül közeledhetünk az Istenhez is (Mt 5,23—24). Ez állandó és igazában egyetlen törvénye keresztényi életünknek. Ez a szeretet egyetemes, nem ismer semmi társadalmi vág/ jogi korlátot, még az ellenség szeretete is belefér (Mt 5,43—47). A szeretet természetét és nagyságát Pál apostol „szeretethimnuszában" (iKor 13) fejti ki, felsorolva mindennapi követelményeit. Állítja, hogy a szeretet nélkül nincs értéke semminek. Csak a szeretet marad meg, ez építi az Egyházat is (1Kor 8; 1; Ef 4,16). — Krisztus híveinek egyetlen hiteles ismertetője csak a szeretet lehet. Ha életünk elkötelezett élet, akkor ez a mérlegelés igényünk is. Az állandóan tisztuló, fejlődő testvéri szeretetben maradhat meg a hivő ember és közösség Istenben (1Jn 4,7-5,4). A világba küldött tanítványok tanúságtételének igazi tartalma ez: „Arról ismeri meg majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). Krisztusnak ez a radikalizmusa ma is azt követeli, hogy az első „istentiszteleti hely” a felebaráti szeretet legyen. Ilyen értelemben lehet a mindennapos szeretetgyakorlatokról, mint liturgiákról beszélni. A szeretet irányítása, uralma alá kell egész életünket rendelni. Vigyáznunk kell arra, hogy a szeretetet ne elcsépelt szólamokban fejezzük ki. A mai ember inkább az iqazságosságot, az alapvető jogokat követeli. A szerétéiről keveset beszél, mert kevés róla a tapasztalata. Pedig a szeretet több mint az igazságosság. Magában foglalja, követeli, feltételezi az igazságosságot. Nem is beszélhetünk szerétéiről ott, ahol a legkisebb jogsérelem is előfordul. A szeretetre vigyázni, primátusát biztosítani elsőrangú kötelességünk. Ez a szeretetben való elkötelezettség gazdagítja a személyt és a személyek a közösséget. A szeretetben élő ember nem menekül a felelősségtől, szívesen vállára veszi embertársai és a közösséq üqyeit. Eqymás terhét hordozva teljesíti Krisztus törvényét. Viqvázni kell a szeretetre, a „légkörre”. amelyben élünk — a családban, a munkahelyen, a közösségben. Egyéni és kollektív önzés helyett a személyes és szolidáris szeretetre kell törekedni, mely mindig lényeges tartalma marad a keresztény tanúságtételnek. 2. Az elkötelezettség zsinati tanítása A 2. Vatikáni zsinat tanításában is megtaláljuk a keresztény hivatásnak, a szeretetben való elkötelezettségnek hangsúlyozását. Erkölcsi életünket Istentől kapott hivatásnak kell tekintenünk. Ennek a hivatásnak elfogadásában ikell megtalálnunk létünk értelmét és célját, az Istennel való életközösséget. Krisztus nem erkölcstant hozott számunkra, hanem új életet. Ezt az új életet csak felemelő, segítő kegyelme által lehet megvalósítani. Az új életre a megtéréssel (metanoia) léphetünk be és e megtérés állandó vállalásával tarthatjuk meg Isten ajándékait. A Szentlélek érleli bennünk kegyelmi gyümölcseit. Ez a keresztények életében akkor fejeződik ki, amikor élethivatásuk, állapotuk szerint törekednek a tökéletes szeretetre. Erre a teljességre, a szeretet tökéletességére kapott a keresztény ember meghívást. „E tökéletesség elnyerése végett vessék latba a hívek erejüket, amelyet Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kaptak, hogy az Ö nyomdokait követve és az Ö képéhez hasonulva mindenben tartsák meg az Atya akaratát, szívvel-lélekkel szenteljék magukat az Isten dicsőségének és a felebarát szolgálatának. így bőséges gyümölcstermésre gyarapszik Isten népének életszení- sége, amint ezt annyi szentnek élete ragyogóan bizonyítja az Egyház történetében" (Lumen Gentium 40.). — A papnak szolgálata útján kell a szeretet elkötelezettségében élnie, a társadalmat is így segítheti. A világi hívek, hitvestársak, szülők — saját útjukon járva — mutathatnak példát mindenkinek a fáradhatatlan és nagylelkű szeretetre. Az emberi munka, a társadalom szolgálata, a tevékeny szeretet által lehet az életszentség útja. A zsinati tanítás életünk feladatai és körülményei közt és ezek által akarja elősegíteni bennünk a szeretet elkötelezettségét, igazi megszentelődésün- ket. A cél, hogy ugyanaz a lelkűiét legyen bennünk, amely Krisztus Jézusban is meq- volt. Ő „szolgai alakot felvéve, kiüresítette magát, és engedelmes lett mindhalálig” (Fii 2,7—8). A mai társadalomban is nekünk kell Krisztus szolgáló szeretetét és alázatosságát hordozni. Ez hivatásunk és kötelességünk: a világban élni, a világ életéért munkálkodni Krisztus lelkületével. A „Gaudium et spes” lelkipásztori rendelkezés az egész emberi család iránti sze- retetről tanúskodik. Ennek jegyében a különféle kérdésekről pó'beszédet akar kezdeni a világgal. Szeretetben vállalt szolgálatának célja oz emberi személyiség megmentése, a társadalom megújítása. Abban a korban, amikor sokan reménytelenül kételkednek az emberi élet értelmében, az Egyház Krisztus fényességében reményről beszél, s mindenekkel együttműködve megoldást akar keresni korunk legjelentősebb kérdéseire. Küldetése emberi 41
