Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homiliavázlatok a húsvéti idő 4. vasárnapjától Jézus Szíve ünnepéig
hogy az Egyház Krisztus tanításából éljen. A pünkösdi eljövetel azonban beszédes jelképek keretében megy végbe, s ezek olyanok, mint Krisztus példabeszédei: nemcsak hatását, hanem a hatás módját is kifejezik. A hirtelen támadt szél már az Ószövetségben is Isten lelkének kiáradását jelzi. Életet fakaszt és arra készteti az embereket, hogy Isten terveit végrehajtsák. Jézus a Nikodé- mussal folytatott beszédben arra hivatkozik, hogy Isten országának feltűnése, élete, tevékenysége a szélnek és a Léleknek a titokzatosságát követi. Az apostolok úgy élik meg eljövetelét, mint a felülről jövő szél zúgását. A képben benne van a Zsolt 104,30- ra való utalás is: Kiárasztod lelkedet és minden életre kel, s megújítod a föld színét. Az apostolok tudják, hogy a megváltás kegyelmei így áradnak most ki a földre. Általános tespedés nem következhet be, mert a Lélek akarata szerint megmozgatja az emberek gondolatvilágát. A tűz is ilyen jelkép. Az Ószövetségben az „emésztő tűz” az ítéletet tartó Isten jelképe volt (MTörv 4,24). Az Újszövetségben is visz- szatér ez a kép (Zsid 12,29), de az apostolok feje fölött megjelenő lángnyelv inkább a világosságnak és a melegségnek a képe. Most értik meg, hogy Krisztus a világ világossága, s nekik ezt az új fényt kell terjeszteniük a világban. A tapogatódzóst felváltotta a világos látás: tudjuk, hogy ki az Isten, mit akar velünk, mit ígér nekünk. Ez a tűz egyúttal a szeretet tüze, amely melegít. A hívők csoportját a szeretet közösségévé teszi, ahol megérzik Isten irgalmát és Krisztus jelenlétét. A nyelvek adománya az egyetemes meghívás képe. Az adomány elsősorban arra késztetett, hogy szent elragadtatásban dicsőítették Istent. Annak a képe volt ez, amit a Rám 8,26 kifejez: A Lélek maga jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. De azt is tudtunkra adja, hogy az Egyházban helye van minden nyelvnek, fajnak, kultúrának és nemzetnek. Isten elfogadja a hódolatot, bármilyen nyelven fejezik ki, csak szívből jöjjön. Az Isten országa és kinyilatkoztatása nem lehet egy elzárkózott csoporté. Az Egyház feladata az lesz, hogy az egész világhoz szóljon. A mai evangélium még egy lényeges jegyet fűz hozzá a Szentlélek szerepéhez. Az ő segítségével az Egyház folytatni fogja Krisztus küldetését: amint engem küldött az Atya ... Saját küldetését így jellemezte: Az Ür Lelke van rajtam, azért küldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek és hirdessem a szabadulást. Most Krisztus azért adja a Szentlelket, hogy az Egyház hirdesse a bűtjbánatot és a bűnök bocsánatát. A Szent4» J 28 •' (, „ V lélek a biztosíték, hogy nem fogynak eí azok, akik az Istennel való kiengesztelődést keresik. í Szentháromság vasárnapja (MTörv 4,32—34. 39-40; Rám 8,14-17; Mt 28,16-20). Az isteni éleiben való részesedés A Szentháromság titkát úgy ismertük meg, hogy az Atya elküldte a Fiút, s az emberré lett Fiú feltámadása után az Atyától kiárasztotta a Szentlelket. Az Atyáról, Fiúról, és a Szentiélekről úgy beszélünk, mint három személyről, de arról nem szobád megfeledkezni, hogy a három személy nem osztja meg az Isten egységét, hanem inkább felfoghatatlan gazdagságát fejezi ki. A három személy nem úgy különbözik egymástól, hogy mindegyiknek megvan a külön öntudata és. legföljebb összehangolják cselekvésüket. Az egyházi hagyomány az élet egységét mindig így fejezte ki: az Atya a Fiú által cselekszik a Szentiélekben. A három személy kifelé mint egy Isten tevékenykedik, s amikor mi az egyes személyek külön tetteit emlegetjük, csak valóságos személyiségünket akarjuk kiemelni. Az Atya a Fiút és a Szentlelket nekünk küldte el, tehát a Szentháromság titka nemcsak az ő belső sajátsága, hanem olyan, létmód, amely a mi üdvösségünket is lehetővé teszi és hordozni fogja. Az értelmezésnél a kinyilatkoztatott nevekből indulunk ki. Alapul kell venni az Isten osztatlan egységét. Ö magától való örök szellem, aki tökéletesen ismeri magát, tisztában van erejével, végtelenségével, szentségével. Ez a magáról alkotott kép annyira elevenen él benne, hogy visszatükröződik, mint az önmagáról kimondott szava. Ebben az önmegismerésben benne van Istennek a mindentől független atyasága és a Fiú örök születése. Az Atya önmagát a Fiúban látja tükröződni s. benne tükröződik a teremtés és a teremtményekhez vezető út. Azért atyaságát csak úgy nyilatkoztathatja ki, ha a Fiút elküldi. A küldetés viszont egyúttal magával hozza azt, hogy atyaságát hajlandó ránk is kiterjeszteni. A Fiú viszont azt adja nekünk, ami az ő sajátja: azt, hogy mint fogadott gyermekek, mi is az Atyát tükrözhetjük. Ezért ad Krisztus ilyen felhívást: legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok. Minél jobban befogadjuk Krisztust, minél inkább hasonulunk hozzá, annál inkább megvalósul bennünk az Atya és a gyermek viszonya. Meg kell látnunk, hogy a Fiú megtestesülésében az Atya igazi képe történeti tényező lett: aki őt látja, az látja az Atyát. Isten léte és milyensége tehát többé nem elvont gondolat. A hitben
