Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 4. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homiliavázlatok Újévtől bőjt 5. vasárnapjáig
EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA Cljév (Szóm 6,22—27; Gál 4,4—7; Lk 2,16— 21) Isten jelenléte az időben A hivő ember szóméra a világ nemcsak természet. Megtalálja benne a Teremtő elgondolását, erejét és gondviselését is. A vallások mindig tisztázni akarták az embernek az istenséggel és az örökkévalósággal való kapcsolatát. A kinyilatkoztatásban Isten maga ad magyarázatot és felvilágosítást. A mai olvasmány az Ószövetség egyik legjellemzőbb helyét hozza. Isten úgy akar jelen lenni a világban, mint aki áldást hoz. Az áldozatbemutatás az ember hódolatát fejezte ki, de hozzá kellett kapcsolni az áldás szertartását, amely ébrentartotta az emberekben a meggyőződést, hogy Isten nem a félelem forrása, hanem a békéé, a megnyugvásé és a bizalomé. ___ A Jézus Krisztusban adott kinyilatkoztatás ezt a gondolatot tette teljessé. Eljövetele bizonyíték volt, hogy Isten nemcsak fölülről és általánosságban árasztja ki áldását, hanem áthatja és megszenteli egész életünket. Az isteni személy a mi időnket, a mi életünket éli, magára veszi munkánkat, fáradozásainkat, örömeinket és bánatainkat. Azóta számunkra az idő teljes: tele van Isten gondolatával és kegyelmével. Nincs olyan mozzanata, feladata vagy követelménye, amely kívül esnék az ő gondviselésén és amely ne szolgálná tökéletesedésünket és üdvösségünket. Áldását és erejét azért kapjuk, hogy tudjunk remélni, dolgozni, türelmet gyakorolni, megbocsátani és a kísértést legyőzni. De kellenek olyan alkalmak, amikor tudatosítjuk magunkban ezt a kapcsolatot. Ha Isten belépett a történetünkbe, akkor időnként fel kell őt keresnünk, mint ahogy felkeresték a pásztorok, s a róla szóló evangéliumot újra meg újra át kell gondolnunk, mint ahogy Mária átgondolta a Fiáról szóló híradást. Jézus földi élete különleges bizonyítékot szolgáltat arról, hogy őt az Atya áldása kísérte. Az áldás nem azt célozta, hogy eltérítse előle a nehézségeket, hanem azt, hogy megküzdjön velük, s ezáltal emberségében egészen tökéletessé váljék. Az áldás mintegy össze van foglalva feltámadásában és tanításának hatékonyságában. Krisztus azonosítja magát velünk, hiszen úgy tekint, mint testének tagjait, mint vesszőket a sző- lőtövön, tehát a neki adott áldás egyúttal a mienk is. Azért minden évet és minden napot bizalommal kezdhetünk. Ez az örömhír megnyugtat és reménnyel tölt el. De tudjuk, hogy Isten ezt az áldást az egész emberiségnek szánta. Ebben a tudatban könnyebb egymást elviselni, egymásért imádkozni és az igazi békét munkálni. A béke világnapja erre is figyelmeztet. Vízkereszt (Iz 60,1—6; Gál 4,4—7; Lk 2, 16—21) Hívás és keresés Az apostol a mai szentleckében azt állítja, hogy a pogány népek Ábrahám utódai mellett társörökösei az Isten országának. Krisztusnak ez a nagy újdonsága: nyilvánvalóvá lett, hogy Isten mindenkit meghív az üdvösségre. Ennek az egyetemességnek a nyomai már megvoltak az Ószövetségben is, mint ahogy Izajás szövege mutatja. Isten olyan világosságot gyújt Jeruzsálemben, amelynek fénye mindenkit vonz. A napkeleti bölcsek látogatásáról szóló evangéliumi híradás már inkább katekézis, nem egy történet pontos leírása. Az egyházat az a kinyilatkoztatás érdekelte, amely bele volt foglalva az eseményekbe. Az apostoli egyház szemében a napkeleti bölcsek már jelképek is, akik az üdvösségre váró emberek helyzetét világítják meg. A meghívás ingyenes. Olyanoknak is szól, akik távol vannak és akik tévedésben élnek. Érezzük, hogy nem érkezett volna el az idők teljessége, ha nem így volna. A meghívás ingyenességének és egyetemességének előfeltétele Isten maradék nélküli irgalma. Ő az embert nemcsak arra teremtette, hogy tapogatózzon, hogy az élete állandó veszélyeztetettség, gond és bizonytalanság legyen. A Megváltó elküldésében megjelölte a célt, amely vár ránk és amely magába foglalja a hazaérkezést és a boldogságot. A meghívás nem azoknak szól, akik már kiérdemelték, hanem előzetesen mindenkinek. De fokozatai lehetnek. Egyiknél csak arra szól, hogy keresse az igazságot, a becsületességet, kövesse lelkiismerete szavát; a másiknál felajánlja az evangéliumot és tudatos hitet kér. Ez a hívás minden ingyenessége mellett azt fejezi ki, hogy Isten örökösei vagyunk. Nem mintha jogunk volna rá, hanem azért, mert ő így akarja. A végső cél az, hogy az ő életében részesedjünk, az ő javait birto228
