Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)

1976 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Félegyházy József: Rákóczi életstílusának spirituális vonásai

botlások, hosszabb vagy rövidebb bűnös életperiódusok? Igen, mert bár lelkében, ha el is szunnyadt, de egészen sohasem aludt ki a vallásos hit világa és a keresztény erkölcsi rend kötelező tudata, viszont botlások és deviációs életszakaszok mégis tarkázták életútját. Húsz éves sincs, amikor császári szóra abbamarad egyetemi tanulmánya, Bécsbe kerül, s előbb itt, majd házasságot kötve s hazájába térve a szabadságharc előtti években könnyelmű élet következik. Kastélyai nyitottak a felvidéki mágnások és császári katonatisztek előtt; jön­nek a véget nem érő vendégeskedések, vadászatok, hangos-tivornyás mulatozások és nagy összegekre menő kártyacsaták. Ezeknek résztvevője, a legtöbb esetben gazdája és közép­pontja éppen ő. Végül egy heroikus lendületű, de elvesztett szabadságharc után, melynek folyamán egy nemzet sorsát hordozta vállain, súlyosan sokkos lelkisérülten, XIV. Lajos francia király fényes udvara megszédíti, a korábbi könnyelműbb életszakaszok hatványozottan térnek vissza, tetézve frivol francia színielőadásokkal, futó kalandokkal és a „Hotel Transsylvanie” Rákóczitól fenn­tartott, pénzszerzésre alkalmas kártyabarlangjával! így jellemzi e helyzetét: „Színház, kár­tyajáték, vadászat, társaságok és bőséges lakomák voltak mindennapi táplálékaim . .. Kirá­lyi termekben és kertekben laktam, melyekhez hasonlókat elődeim sohasem láttak; pénzem volt bőven ahhoz, hogy állásomnak megfelelő cselédségem, vadászlovaim és közfeltűnést keltő ruházatom legyen. És mégis, szívem nagyon nyugtalan volt, mert Istentől, a szív igaz központjától távol volt és szeretete tárgyául szüntelenül változó teremtményeket választott". A mélypontot ezek a párizsi évek jelentették, de egyben lélektanilag előkészítették — ellenhatásul —• az Istenhez térés vulkánikus kitörését. Később, a már bűnbánó ember, ilyen kemény ítélettel bélyegzi meg akkori életéi: „Színházban szereplő színész élete volt az enyém; adtam a keresztényt a papoknak, a katonát a katonáknak, a politikust a politikussal szemben; elmesélgettem, elhazudozgattam és hízelegtem a nőknek"21. A nagy lélekfordulat okai közt ott találjuk az 1715. évi bádeni békekötést, amely Rákóczi diplomáciai erőfeszítései ellenére sem foglalta magába a magyar szabadság ügyét. Ennek leverő hangulatában tartott 1715. nagyhetében lelkigyakorlatot a Párizs melletti Grosbois (Nagyerdő) kamalduli kolostorában. Hálatelt szívvel magasztalja Istent „azon megnevezhe­tetlen örömökért és a magánosság azon valódi édességéért, mely az emberben felgyúllaszt- ja a lángot, hogy jól éljen és Isten jelenlétének tudatával járjon”22. — Felfigyelt az őt tá­mogató államkincstár pénzügyi zavaraira s a maga részéről nem akarta azt tovább terhelni. — Tanúja volt 1715 augusztusában XIV. Lajos haláltusájának, mely mélyen megrendíti, de egyben tovább viszi Isten felé vezető útján: „A nagy halotti tragédia okozta megrázkódta­tást csodálatos nyugalom váltotta fel bennem. Megleltem az igazi békét, melyet sok ország­ban és tartományban, tengeren és városokban kerestem; de sem fejedelmi állásban, sem magán életviszonyaim között, vagy atyai pártfogóm, a legnagyobb király udvarában föl­találni nem tudtam". — XIV. Lajos halála után a régens Orleans-i herceg politikai céljai eltérőek voltak a Rákócziéitől. — De a legfőbb ok: lelkének érlelődése odáig jutott, hogy csömört kapva az udvari élet léhaságaitól, tisztább légkör után vágyódott. Házat bérel Grosbois kamalduli szerzetesei közelében, követi életmódjukat. Erről így ír: „Tudom, Uram, és mindörökké dicsérlek ezért Tégedet, hogy ettől az időtől fogva minden rútságtól megszabadítottál, lelkiismeretemet megtisztítottad és más emberré kezdettél át­alakítani. Föltettem magamban, hogy a Te segítségeddel elhagyom tisztátalanságomat, gyón­tatom intelme szerint gyakrabban járulok a szentségekhez és éjjeli álmaimat megszakítva imádságaimmal fordulok Hozzád”. Lelki könyvek olvasásába mélyed el. Nagyon megnyerte tetszését az ottani zárda-főnöktől kapott „De importantia salutis" (Az üdvösség fontosságáról) című könyv. „Ez a könyv a ma­gam megismerésére vezetett, megmutatta a bajokat, melyeknek a világi életben és tár­saságban ki vagyunk téve; azokat átérezve bensőmben megváltoztam”23. De igazában szent Ágoston Vallomásai voltak, melynek hatására megírta a maga hasonló művét. Ennek írásához 1716 karácsonya előtt kezdett s a kuruc háborúk eseményeiig jutott el. Folytatását, a második kötetet 1718 februárjában kezdi Drinápolyban s novemberben fejezi be Jenikőben, tartalmilag a Törökországba való utazásáig jut el. A harmadik kötethez az előző befejezése után azonnal hozzáfog, s nagyobb időközi megszakításokkal 1719 decem­berében fejezi be Rodostóban. Itt a történelmi háttér fokozatosan eltűnik s már nem a fe­jedelem, a politikus, a hadvezér, hanem a sokat szenvedett és kifáradt ember van előtérben, akit csak belső élete érdekel, a lelkiéletben keres vigasztalást, megnyugvást24. 1717 tavaszán a török szultántól meghívást kapott, aki háborúra készülve Ausztria ellen, Rákóczinak segítséget ajánl fejedelemsége visszaszerzésére. Sokat töpreng, elfogadhat-e egy ilyen meghívást? Efölött való elmélkedését, épp Nagypénteken, így fejezi be: „Világosíts meg, Uram, hogy fölismerjem, mi az, amit tennem kell..; Az általad egykor vezérletemre bízott nép kiszabadítására a Te segítségedet kérem. Tekints siralmaira, hallgasd meg kiáltá­140

Next

/
Thumbnails
Contents