Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 2. szám - FIGYELŐ - Bízik László: Az áldozatos élet példái és értelme
AZ ÁLDOZATOS ELET PÉLDÁI ÉS ÉRTELME Szoktunk ilyet játszani: milyen íze, vagy milyen színe lehet egy-egy szónak. Próbálom most az „áldozatos élet" kifejezés ízét meg színét megállapítani. Nem jó ízű. Keserű, vagy méginkább olyan kesernyés-nyúlás. Elég sokszor beszélek gyászolókkal a haláleset és a temetés között: ki volt az elhunyt, mi volt jellemző az életére, stb. Olyan gyakran fogalmazódik meg egy egész emberi élet tartalma és értelme ebben a kesernyés ízzel kimondott kifejezésben: „egész életét a gyermekeinek áldozta", vagy „csupa áldozat és lemondás volt az élete”, vagy „a munka volt az élete, azért áldozott föl mindent”. Akármilyen pozitívumként, sőt erényként hangsúlyozzák ezeket, mindig valahogy szomorú vagyok. Ha ugyanis e megfogalmazás nem egészen igaz, hanem csak a gyász szomorúságában eltúlzott, miért éppen egy ilyen keserű-ízű szót mondanak erényként. Ha pedig igaz, az még szomorúbb, hiszen valóban ennyi mártír élne körülöttünk s ennyien tekintenék magukat egy család, egy közösség, egy élethivatás mártírjainak? Az „áldozatos élet” színe: valami meghatározhatatlan, jellegtelen homokszín. Vagy ha liturgikus színekben képzelem el: kifakult lila. Böjtre, szenvedésre emlékeztető. Ez lenne egy emberi élet meghatározó és uralkodó tónusa? „Csupa áldozat, lemondás volt az élete". Nekem kevésnek tűnik. Az határozna meg egy életet, amiről lemond az ember? Az tenné értelmessé az életet, aminek áldozatává lesz az ember? Aminek ki van szolgáltatva, akár tetszik neki, akár nem? Hétköznapi értelemben más összefüggésben is szoktunk beszélni áldozatról. Balesetek áldozatairól: évente világviszonylatban 250 000 ember veszíti életét közlekedési balesetek áldozataként. Hazánkban 1800 körül van az áldozatok száma. Szoktunk beszélni háborúk áldozatairól: 52 millió a második világháborúban, 5 millió Vietnamban. Természeti katasztrófák is „áldozatokat követelnek"; Guatemalában több mint huszonöt- ezer áldozat. Etiópiában éhség-áldozatok. Csoda-e, hogy az „áldozatos élet" hallatán ugyancsak borsózik az ember háta? Pedig Krisztus kereszthalálát is áldozati-halálnak értelmezték már az evangélisták is: halálának ideje, niszán hónap 15-e egybeesik a páskabárányok templomi megölésével, de Pál is így ír: „a mi páskabárányunk, Krisztus, íeláldoztatott" (1Kor 5,7). A Zsidókhoz írt levél írója ugyanígy: ,,Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul." (Zsld 7,27k.) Vallástörténeti értelemben az áldozat az emberiség egyik legősibb cselekménye. Az antik felfogás szerint az istenségnek szüksége van élelemre, mint az embereknek, ezért az oltáron otthagyott, elégetett áldozati húsnak örül. így aztán minél értékesebb az ember áldozata, annál többet várhat viszonzásképpen az istenségtől. Ez a hiedelem teljesen szekularizált módon mindmáig elevenen él: „feláldoztam az egész életemet a fiamért, most öregségemre igazán megér- demlem, hogy gondoskodjék rólam!" Az Ószövetségben módosul és tisztul az áldozat értelme. Az áldozatot bemutató ember és Jahve közösségét szimbolizálja, kontinuitást teremt a profán és a szent között. Amikor az Ószövetség embere a hétköznapok munkájának eredményét, annak legjavát feláldozza, az egész heti munkáját „szentté” teszi. A hála kifejezése ugyanakkor a sikerért, visszamenőleg; de protekció-szerzés is előre tekintve. A bűnért történő kiengesztelő áldozatban az áldozat mintegy helyettesíti az egyént, Jahve haragja így elhárítható. A próféták főtémája már nem az áldozat elsősorban, hanem az áldozatot bemutató i ember belső megváltozása: „Szeretetet kívánok, és nem áldozatot; Isten ismeretét és nem égőáldozatokat" (Hós 6,6); ,,Ha égőáldozatot mutattok be nekem, nem gyönyörködöm bennük!" (Ám 5,22). Mi köze van az „áldozatos életnek" Krisztus áldozatához? Mi a lemondás, az asz- kézis értelme? Milyen dilemmák adódhatnak áldozatos életek értékének keresésekor? Milyen elembertelenítő formái lehetnek „áldozatos életeknek” s milyen lehetőségei a motívumában más, valódi áldozatnak korunk viszonyai között? 1. Az áldozatos élet dilemmájának érzékeltetésére nézzünk először ún. „hétköznapi véleményeket" Fekete Gyula: „Éljünk magunknak?" című dokumentum-könyvéből: „Egyetlen kislányomért minden áldozatra kész voltam; nagyon, nagyon szerettem, ő volt a mindenünk a nagy szegénységben, nincstelenségben. Rendes, komoly férfihoz ment férjhez, boldogan éltek, legalábbis mi úgy láttuk. Mert velünk laktak, én mindent elvégeztem, mint egy állat, dolgoztam itthon is, a munkahelyemen is. Közben a drága leányom közölte az édesapjával, hogy egy férfit szeret és elhagyja a családot. Az édesapjára ez olyan hatással volt, hogy reggelre meghalt. És ezek után is elment a lányom és nem tért vissza a mai napig sem." „Négygyermekes anya vagyok. Tudom, ne115
