Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)

1975 / 1. szám - FIGYELŐ - Czike Imre: A krisztusi törvényekkel rendezett házasság és élet

igen sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy mit kérnek, amikor keresztény házasságra jelentkeznek? Súlyos felelőtlenség lenne abban a hitben ringatni magunkat, hogy a „templomi esküvőre" jejentkezők valóban mind szentségi házasságot is akarnak kötni!

Az érvénytelenül kötött házasságok perrendszerű kivizsgálásában is szükség volna mélyreható reformokra. Annyi ismeretes azonban, hogy a katolikus álláspont szerint az egyházi tekintély nem bont fel, — mert nem is bonthat fel házasságokat, — amelyek a maguk teljességében valóban tükrözik Krisztus és Egyháza egységét. Ha komoly ok merül fel, hogy pontosan meghatározott okokból egy házasság eleve érvénytelen, azt megteheti az Egyház, hogy perrendszerűen kivizsgálja és arra a kérdésre felel ítéletében: bebizonyult-e jelen esetben a megtámadott házasság érvénytelensége, vagy nem. A házassági peres eljárás fokozatosan kialakult módját is a Codex Iuris Canonici tartalmazza és az 1936. dec. 10-én kötelezővé vált Instructio alapvetően és részletesen szabályozza (AAS XXVIII. 1936. IX. 10. 313—370. o.), néhány azóta életbe lépett módosító rendelkezéssel együtt. Ez az eljárás híven tükrözi czokat a korabeli élet- és társadalmi viszonyokat, amelyekben létrejött, és ma már messze elmarad a mai modern eljárásjogi normáktól, főleg bonyolult adminisztratív formáiban, Eddigi eljárásaink igen hosszadalmasak, nehézkesek, ezért nem szolgálják tökéletesen az életet, azt a célt, amelynek elérésére rendeltettek; t. /., hogy jogi eszközökkel segítsenek azoknak a keresztényeknek helyzetén, akik érvénytelen házasságban élnek és rendezni akarják helyzetüket Istennel.

Természetesen nem arról van szó, hogy a krisztusi felbonthatatlansóg elvét akarná bárki is megkerülni és hasonló jogászkodással, nem krisztusi módon a házasságok szilárdságát kívánná aláásni. Célunk az igazság kiderítése, a valóban érvénytelen házasságok érvénytelenné nyilvánítása, az eljárás minél emberibbé, korszerűbbé tétele.

Fontos követelmény lenne az egyszerűség, hiszen gyakorlatilag nemhogy hónapok, de évek szükségesek sok esetben ahhoz, hogy egy házasság érvénytelenségét perrendszerűen be lehesen bizonyítani, és így mindkét fórumon megszülessék a kedvező ítélet. Lelkiismereti ügyekről van itt szó, — ezt nyomatékkai kell hangsúlyozni, — azért ezeket nagyon lelkiismeretesen, az ügy általános kihatásának mérlegelésével kell megvizsgálni. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy aránytalanul súlyos terhet rakjunk lelkiismeretben azokra, akik elhibázott házasságukat akarják rendezni. Semmiféle intézmény nem gátolhatja az egyént, — legkevésbé Krisztus Egyházának jogintézményei.

Túlságosan kötött a bizonyítási rendszer is ezekben az eljárásokban. A mai modern per jogokban a „bizonyítékok szabad mérlegelésének elve” már jól bevált gyakorlat. Az egyházi eljárás egyes fajtáiban még meghatározott számú tanú szükséges (jóllehet ez alól kivételt lehet tenni). Elnyújtják az eljárást a bizonyítást lefolytató személyek is. Fennáll az a hátrány, hogy a per kivizsgálói nem azonosak az ítélethozókkal. Ezt a hátrányt nem hozza egyensúlyba az az előny sem, hogy a bíró „személyes ráhatás nélkül", tehát egészen elfogulatlanul ítélhet. A mai polgári fórumokon sokkal súlyosabb ügyekben (például halálbüntetéssel fenyegetett büntető ügyekben is) számolnak a személyes ráhatás eshetőségével.

Aki egyházjogi ügyeket tárgyal, nemegyszer fájdalmasan tapasztalja, hogy éppen a kötött bizonyítási eljárások miatt nem bizonyítható jogi eszközökkel az érvénytelenség, jóllehet erkölcsileg megvan a bizonyossága az adott házasság érvénytelenségéről.

Problémát jelent a 1014. Kánon jogvélelme is, ameynek értelmében: „Kétely esetén a házasság érvénye mellett kell állást foglalni, ameddig az ellenkezőjét nem bizonyítják.” Kétségtelen, hogy a megkötött házasságok iránti tisztelet, valamint a jogbiztonság szempontja súlyosan nyom a latban, mégis úgy tűnik, hogy „túl kényelmes” utat választ a törvény, a bírónak „túl könnyű" a dolga, hiszen jelenleg a bizonyítás azt kötelezi, aki a házasság érvénytelenítését kéri. A mai viszonyokat tekintve bizony sokszor az a kísértésünk támad, hogy ezt a jogvélelmet megfordítsuk, vagyis ne annyira az adott eset érvénytelenségét, hanem inkább érvényességét kelljen pozitíve bizonyítani, — mert sajnos sok esetben az érvénytelenség a valószínűbb. Ha pedig szigorúan kiállunk a megkötött házasságok érvényességének valószínűsítése mellett, akkor legalább olyan igénnyel kellene őrködni afelett is, hogy csak valódi, keresztény házasságok megkötésénél segédkezünk I

Felmerült már az a kívánság is, hogy a mai értelemben vett egyházi bíróságok helyett lelkipásztori bizottságok járnának el a házassági ügyekben. Az elkerülhetetlenül egyoldalú, jogi szemlélet helyett olyan sokoldalú megvilágítást nyerhetne egy-egy ügy, amint azt meg is érdemli. így például nemcsak a lelkipásztor, hanem pszichiáter, pszichológus, családos édesapák és édesanyák is résztvehetnének ezekben a bizott59