Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - FIGYELŐ - Czike Imre: A krisztusi törvényekkel rendezett házasság és élet
lentkezők a szentség felvételére, ne kelljen a szentséget külső tényezőhöz (a főpásztor vagy megbízottjának érkezéséhez) kötni — és a helyi lelkészek maguk oszthassák ki a „Szentlélek ajándékát". Katekézis Az egész keresztény életre nézve döntő jelentőségűnek tartja Biemer a bérmálás előtti katekézist. Ennek célja — írja, hogy készségessé tegye a bérmálandókat a Szentlélek befogadására, más szóval: a Jézus és Isten népe iránti felelősség vállalására és arra, hogy hitüket cselekedetekkel legyenek képesek kifejezni. Egy már-már elfelejtett igazság újra-felfedezéséről és életté-váltá- sáról van tehát szó: a Szentlélek a keresztény cselekvés elve -, kiindulópontja és hatóereje. Ennek a célnak eléréséhez persze — írja Biemer - hosszú út vezet. A bérmálási kurzus csupán előkészület ehhez. Állomásait egy- egy részlet-céllal jellemezhetjük (anélkül, hogy teljességre törekednénk): 1. Mindenekelőtt arra a felismerésre kell a fiatalokat elvezetnünk, hogy az ember cselekedetei belső világát fejezik ki, a lelkűiét megnyilvánulásai. Könnyű ezt az összefüggést kimutatni, ha emlékeztetünk arra, hogyan hat Isten Lelkének ereje Jézuson, az apostolokon és a ma Egyházán át. A fiatalnak törekednie kell arra, hogy mint az Egyház tagja, tanúságtevően élje a hitet, a hitben kapott szellemiséget. 2. Tudatosítanunk kell aztán, hogy a bérmálás szentségének felvétele magába zárja a végleges döntést Jézus Krisztus mellett, elkötelez a Lelke szerinti életre (a „lelki emberségre”). Nem elég itt megállnunk az általánosságoknál, hanem le kell vonnunk- vonatnunk — az egyes következtetéseket is, amelyek a tanúságtevő felelősségét meghatározzák az egyéni és a közösségi életben. 3. Nem szabad azonban megállnunk az egyéni érési folyamat elősegítésénél. Ez a kezdet. Segítenünk kell a bérmálkozót annak az összefüggésnek átélésére is, amellyel a Lélek összefűzi az Egyházat az egyes tagokkal. Rá kell döbbentenünk, hogy a bérmálás szentsége felhívás az Egyházon belüli közös felelősségre és együttműködésre. Az Egyház küldetésébe való bekapcsolódás által pedig a társadalomért vállalt felelősségből is részesít. A bérmálkozók csoportja — mondja Biemer- a közösség egyik szubkultúrája. Hívőkből és hittanulókból áll, akik Jézus nevében akarnak együtt lenni (Mt 18,20), így várják a Lélek leszállását. Jó lenne, ha jobban odafigyelnénk erre a „pünkösdi csodára", mely itt megy végbe, a szemünk előtt, és még jobban kitárnánk az „ajtókat”: még készségesebben engednénk utat — a jobb kateké- zissel és a példamutatóbb tanúságtétellel is- az oly sokat emlegetett zsinat utáni „nagykorú kereszténység” születésének, hogy az újonnan bérmálkozók és mi magunk is „meglett emberré legyünk Krisztus teljességének mértéke szerint”.-e-vA KRISZTUSI TÖRVÉNYEKKEL RENDEZETT HÁZASSÁG ÉS ÉLET Az élet: egyetemes vágya és értéke az embernek. A Krisztus szerinti életet a szentségek biztosítják számunkra. A szentség: Krisztus kegyelmének hatékony jele. A legemberibb kapcsolatnak, a házasságnak szentsége is ilyen krisztusi értelmezésben vett hatékony jel. A 2. Vatikáni zsinat élet- közösségnek, szeretetközösségnek mondja a házasságot (Az Egyház a mai világban 48. p.). Ez az életközösség tesz teljesen és ál- lapotszerűen krisztusivá, mert a benne élőkép mintegy „felszenteli”,— tanítja a konsti- tució. A házasság sokféle szempontból közelíthető meg. A krisztusi életre törekvőknek, a keresztényeknek is tisztában kell azzal is lenniök, hogy van a házasságnak jogi vetülete is. Az élet és szeretetközösség sohasem válhat azonban a jogászkodás áldozatává. Az természetes, hogy a keresztény közösségben is törvények rendezik ezt a kapcsolatot, de ezek a törvények annyiban helyesek, amennyiben feladatuk az élet szolgálata. A törvény nem öncél és nem is fétis, Krisztus Egyházában legkevésbé lehet az. Ezért kell először a törvény helyességének kritériumaival foglalkoznunk. Sevillai Izidor óta a következő feltételeket szokták számításba venni: A törvény legyen az adott helynek, környezetnek, időnek megfelelő. Nem helyes az olyan törvény, amely nem számol a helyi viszonyokkal, a jól értelmezett korszerűséggel. A törvénynek hasznosnak kell lennie, vagyis nem lehet öncélú rendelkezés, hanem 56
