Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Gondolatok Pünkösdvasárnap, Szentháromság vasárnapja, Úrnapja, Jézus Szíve ünnepe és az évközi 7-10. vasárnap szentírási szakaszaihoz
elhatározás, hogy valóban kövessék Isten akaratát. A vallásosság tehát nem egyszerűen imádkozás, nem szertartások végzése, hanem igazodás Isten akaratához. Ez a kijelentés az evangéliumban a hegyi beszéd befejezésében található. Itt pedig a lelkü- let kialakításáról van szó. Isten gyermeke csak az lehet, aki belülről méri magát hozzá Isten gondolataihoz, parancsaihoz és igyekszik azokat tettekre váltani. Ha egyszer Isten Jézus Krisztus által megadta a kinyilatkoztatás teljességét, akkor el kell fogadnunk, hogy a vallásosságnak van igazi tárgyi mértéke. Az Egyház hangoztatja is, hogy van kötelező hitvallás, amit el kell fogadni, megvan a szeretet törvénye és az azt kifejtő részletes előírások, megvannak azok a szertartások, amelyek Krisztus kegyelmét közvetítik és végül megvan a hivő közösség, amely összetartozásával, együttműködésével és nyilvános istentiszteletével tanúskodik Istennek a világ felett való uralmáról. Az igazi vallásosság megköveteli, hogy áldozzam fel különcködésemet, kényelemszeretetemet és önzésemet. A vallásosság arra való, hogy kialakítsam magamban a több embert, az Isten gyermekét, akinek van szeme a jó meglátására, s aki Isten és az emberek kedvéért tud áldozatot hozni. Aki megpróbálja ezt a vallásosságot, az érzi a szilárd alapot lába alatt. A szilárd alap Jézus Krisztus (1Kor 3,11), őrá kell ráépülnünk. A hit és a keresztség által tagjai vagyunk misztikus testének, vesszők vagyunk az igazi szőlőtőn, azért sorsunk hozzá van kötve. Vele küzdünk, vele szenvedünk, vele együtt halunk meg, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. Évközi 10. vasárnap (Óz 6,3—6; Rám 4,18—25; Mt 9,9—13) A betegeknek van szükségük az orvosra Krisztus kijelentésének megvan a történeti vonatkozása: megvilágítja a Megváltó eljövetelének célját. Nem azért jött, hogy olyanokkal barátkozzék, akik magukat igaznak, tökéletesnek tartják, hanem hogy üdvösségre vezesse a bűnös embert. Őbenne Isten irgalma nyilatkozott meg. Ő nem félti a szentségét a bűnös embertől, tehát nem akar elzárkózni, hanem kitárulni s így ébreszt bizalmat maga iránt. Elméletileg belátjuk, hogy Istenhez illik ez a magatartás. A mai embernek azonban a megváltással kapcsolatban más nehézségei vannak. Lehet-e Krisztus kijelentését úgy értelmezni, hogy mindnyájunknak szükségünk van az isteni orvosra, mert mindnyájan betegek vagyunk? S ha igen, akkor Isten miért teremtett olyan beteg világot, amelyet gyógyítani kell? S végül mi magunk tapasztalatilag érezzük-e, hogy rászorulunk a gyógyításra? Igaz, testi bajaink vannak, de igénylünk-e olyan gyógyítást, amilyent Krisztus ígér? Vagyis a kijelentés történeti értelmén kívül van-e egyetemes jelentése és aktualitása? A megváltást nem úgy kell elgondolnunk, hogy Isten beteg világot teremtett, s utána nagylelkűen felajánlotta a gyógyítást. Ő természetes világot teremtett, s benne az embert, akinek vannak szellemi képességei, vágyai, de aki testisége miatt halandó, ezért végleges boldogságát nem találhatja meg a természet keretei között. Azért Isten felajánlotta neki a természetfölötti célt, az ő életében és boldogságában való részesedést, De feltételül szabta az erkölcsi rend követését, a jónak a követését és a rossz kerülését. Betegségünket ezen a vonalon kell keresni és megállapítani. Betegek vagyunk annyiban, hogy van bennünk fogyatkozás. Többre vagyunk hivatva, nagyobbak az igényeink, mint amilyeneket ez a föld kielégíthet. De méginkább betegek vagyunk azért, mert magunkban hordozzuk a bűnös hajlamokat: az önzést, a gőgöt, a kapzsiságot, a féltékenységet, a hatalomvágyat, a haragot, a bosszút, az elbizakodottságot vagy a kétségbeesést. Társas viszonylatban nehéz elviselni egymást, feltételezni a jóakaratot, szelídnek, türelmesnek, megbocsátónak lenni. Ezért megkeserítjük egymás életét. Krisztus azért jött, hogy kegyelmével és a szeretet parancsával ezt a betegségünket gyógyítsa már itt a földön, s a végleges gyógyulást megadja a feltámadásban és az örök életben. De csak az keresi benne az orvost, aki nem elégszik meg azzal, hogy bele kell törődnünk életünk korlátaiba, hanem átéli, hogy szellemi világunk csak Isten teremtő tevékenységének az eredménye lehet, és hogy a Teremtő csak szeretettel tekinthet alkotásaira. Gál Ferenc Látható lehet a szőlővessző a tőkén kívül is, de a gyökér láthatatlan életéhez csak a tőkén ót lehet eljutni. Ezért a szentségek látható jeleit láthatatlan és lelki erejükkel együtt csak azok nyerik el igazán, akik egységben maradnak Krisztus testével. (Szent Ágoston) 38