Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)

1975 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Személyi József: "Él az öröm, mindennél erősebb!"

•monotóniát. A megszokottság, akár a napi közlekedés is, könnyen keserűvé, emberte­lenné tehet. És hogy mennyire másra vá­gyik a szív, azt mutatja az utasok meg­könnyebbült kacagása, ha valaki tud és mer humort vinni a villamosozás egyhan­gúságába, Az unalom egyik gyógyszere a csodálkozás felkeltése. Aki egy falevél ere­zetén, egy kavics mintázatán még tud cso- •dálkodni, az a nagyváros forgatagában is megőrzi fogékonyságát az örömre. .A vallási öröm Sokan olyan vigasztalást találnak a val­lásban, hogy indokolatlannak érzik a vá­dat: kevés bennünk az öröm. A kérdést jól szemléltetik a kisebb keresztény vallási kö­zösségek, itt az úgynevezett ébredési, vagy 'szentlelkes mozgalmakra gondolok. Alap­vető sajátságuk az örvendező, újjongó lel­kűiét. Hogyan allelujáznak, gitároznak, tapsolnak!? Elmélyülésüket hangos öröm- újjongás váltja fel. Felmerül bennünk a két- ’kedő kérdés, talán csak felszínes ott az öröm, vagy csupán szélsőséges érzelműek jönnek ott össze? Ezek a kritikák gyakran lehetnek a bizalmatlanság jelei is. Senkivel sem kívánunk vitába szállni az irányzatéit, de az csak természetes, hogy az örömmel teli szív méginkább kitárul, ha a másik ör- vendezőt látja, A vallási öröm hiánya oká­nak tekinthetjük a nálunk még eléggé el­terjedt „individualista-voluntarista” lelkisé­get. Vagy inkább a lelki életnek ezen sza­kaszán való megrekedést. A kérdés mélyebb oka az, hogy nálunk még az individualista ’lelki élet főleg a tekintélyre, az intézmény­re épül. Más keresztény egyházaknál a cse­kély szervezet és vezetés főleg a belső ki­bontakozásban látja célját. Minél kiseb­bek a közösségek, annál jobban érvénye­sül ez az elv. Az utóbbi időben többször olvashatunk kiscsoport-kezdeményezésekről Egyházunkon belül is. Úgy tűnik, hogy szer­vezeti kötöttségeink megbontása nélkül is elérhetjük a Szentlélek örömében való meg­újulást. Természetes, ezeken az utakon elsősorban a fiatalok járnak. A Krisz­tusban örvendezők kicsiny csapatával szemben áll a kételkedők és kétke­dők tömege. Találónak érezhetjük ko­runkban is Izajás próféta szavait: „Lankadt fejek és elszomorodott szívek vesznek kö­rül”. — Sokszor minket is elfog a kétség, amikor látjuk, hogy tizenévesek abban le­lik örömüket, hogy a náluk gyengébbet el­verik, vagy kémiai anyagok belégzésével kábulatot keresnek maguknak. Úgy véljük, jogos a félelem: nem vész-e ki az érzés a tiszta természetes és lelki örömök iránt. A szomorúság, az elhagyottság félelmes meg­nyilatkozásai szaporodnak világszerte: az öngyilkosságok és olyan ijesztő jelenségek, hogy a fiatal anyák elhanyagolják, elhagy­ják, sőt megölik csecsemőiket. Az elidege­nedés és az ejmbertelenség szomorúságá­val szemben nekünk kell hirdetnünk és pél­dát adnunk az örömre, a keresztény örven­dezésre. Szentatyánk a Szentiélekben való örvendezést, mint a jelen Szentév mara­dandó gyümölcsét akarja számunkra nyúj­tani. Nekünk pedig keresztény hivatásunk lényegéből fakad, hogy megtaláljuk és su­gározzuk a mai világba az életerőt. Isten múlhatatlan örömét. így teszünk tanúságot a költő, Paul Claudel igazáról: „Él az öröm. a mindenné! erősebb, Él az Isten, akinél nincs Erősebb." Személyi József- Az öröm imádság, az öröm erő, az öröm szeretet, — az öröm a szeretet hálója, amellyel lelkeket foghattok. Isten a jókedvű adakozót szereti. Az ad legtöbbet, aki örömmel ad. A legjobb mód arra, hogy kimutassuk hálánkat Isten és az emberek iránt az, ha mindent örömmel fogadunk. Az örvendező szív természetes következménye a szeretettel égő szívnek. Sohase engedjétek, hogy bármi olyan szomorúsággal tölt­sön el, hogy elfeledtesse veletek a feltámadott Krisztus örömét. — Kalkutta/' Terézia anya .. . Ferenc oly teljesen átadta lelkét, hogy még testét sem őrzi meg magának /A Böl­csesség nyit ajtót neki s a Jóság asztalához ülhetett. / Nincs szüksége se ruhára, se pénzre, nincs szüksége semmire Annak, aki ma már bírja fogyhatatlanul mindazt, ami a holnap öröme... / Hogyan örülhetnénk a létnek, ha az öröklét hiányzik belő­le? / Hogyan örülhetnénk a létnek, ha szeretetünk hiányzik belőle? / Lám, Ferenc kiválasztatott, hogy ő legyen önnön testében Krisztusunk keresztje. . . Jézus az, Fe­renccel egybeforrva s kettő egyetlen élő, egyetlen szenvedő és megváltó valóság I Paul Claudel: Assziszi szent Ferenc .256

Next

/
Thumbnails
Contents