Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sólymos Szilveszter: A bűnbánat-tartás új rendje az Egyház életében
— A bűnbocsánat megcsillantja a húsvét örömét. így lesz a bűnbánat szentségéből, a gyónásból is celebráció, ünneplés. A szokásos szomorúság, megtörtség helyet ad az örömnek és a felszabadulás érzésének. A bűnbánat szentségének jelen válsága Mielőtt azokat a tennivalókat vennénk szemügyre, amelyek segítenek, hogy a bűnbánat új rendje és szemlélete keresztény életünkbe gyümölcsöt hozzon, a gyónás mai helyzetét keli" pontosabban meghatároznunk. Ma szinte világszerte egyöntetű az a megállapítás, hogy a gyónás válságban van. Ezt olvashatjuk ,,A szentségek életértéke” c. könyvben: ,,A gyónásnak az utóbbi évszázadokban kialakult gyakorlata kiszorította a keresztény öntudatból az állandó és személyes-közösségi bűnbánó és vezeklő élet kötelességének a tudatát" (Dörnyei—Gergye—Csögl, 240. o.). A gyónás krízise összefügg az általános vallási válsággal, mert a bűn igazi fogalma el- ködösödött, nem egyszer pszichológiává zsugorodott. A hívek jelentős része a gyónást olyan ájtatossági gyakorlatnak tartja, amely bizonyos alkalmakhoz, ünnepekhez, áldozáshoz van kötve és igazi értelme már nem világos előttük. A mélyebb lelki életet élőknél pedig gyakran egyoldalúan az öntökéletesedés és a hibák böngészésének aprómunkája lett. Történetileg igaz, hogy az első évezred után a magángyónás a népegyház erkölcsi intézményévé vált. A római jogi gondolkodás, a germán etikai szemlélet és a nyugati ember individualista üdvösség-biztosítása fokozatosan elhomályosította a megtérés és a bűnbánat eredeti biblikus szemléletét. Azt a szemléletet, amely a bűnbánatot olyan isteni adománynak tartja, amitől az ember az isteni kegyelem erejével és a hivők közösségi támogatásával az, életet hitben, reményben és szeretetben megújíthatja. Sokan a gondolkodó hivők közül a gyónás mai gyakorlatát nagyon is leszűkített, a kegyelmi állapot visszaszerzésére túlságosan is egyszerű, szinte „automatizált”, személytelen megoldásnak érzik. Különösen nehezíti a helyzetet az ünnepi tömeggyóntatások módja (karácsony, húsvét), amikor alig van lehetőség a szentség gyümölcsöző vételére. Ezért mindenekelőtt a bűnbánattartásnak leglontosabb alapelveit újították meg: 1. A megtérés és a bűnbánat helyesen úgy értendő, mint a hitben felajánlott és megragadható lehetőség arra, hogy újra közösségben éljünk Istennel, azaz hogy a rossz hatalmából kiszabaduljunk és belépjünk Isten országába. 2. A bűnbánat és a megtérés elsősorban arra a reményteljes új jövőre irányul, amit Isten tár elénk és csak másodsorban — de az elsőtől elválaszthatalanul — jelenti az elkövetett bűnökkel a leszámolást. 3. A bűnbánót egy új életnek a megvalósulása az elkövetett bűnök legyőzésével, ez az élei Isten segítő kegyelméhez van kötve, amelyet az egyházi közösség közvetít, hordoz és érte felelősséget vállal. 4. A bűnbocsánat keresztény magatartását az egyes keresztények életükben éppúgy, mint a közöségükben sokféle módon fejezhetik ki. Az egyes élethelyzetekhez való alkalmazkodás: szenvedés, betegség, több gyermek, nehéz öregek vállalása; éppúgy lehet bűnbánati előkészület, mint a szentség közvetlen felvétele. Ezeknek az élethelyzeteknek vállalása sokszor fontosabb, mint az egyes bűnbánati formák szentségi vagy nem szentségi jellegéről folytatott viták (vö. Hans Bernhard Meyer: Frag-würdige Busspraxis, Lebendige Seelsorge 1973/3. 125. 130. o.). Közvetlen tennivalók a gyakorlat megújítására A fenti összefüggésekből jól láthatjuk, hogy a gyónás szentségének reformja önmagában nem hozza meg a megoldást. Egész bűnbánati gyakorlatunkat meg kell változtatnunk. Ha megelégszünk csak azzal, hogy a jövőben a gyónás minden szövege magyarul lesz és így a gyónó megértheti a feloldozás szövegét, attól még fennállhat annak veszélye, — ami egész liturgikus megújulásunkat fenyegeti — hogy új ritualizmus születik. A penitencia megújulása sem új rítus kérdése, .hanem az egész egyházi közösség benső magatartásáé. Az állandó „megtérés” állapota már a keresztségben elkezdődik és hozzátartozik a keresztény egyén és az egész közösség életéhez. Az ilyen szellemű megújuláshoz adott jó indításokat VI. Pál pápa Poenitemini kezdetű apostoli konstitúciója (1966), amely sajnálatosképpen nem jelent meg magyar fordításban. A bűnbánati gyakorlat két hivatalos formája a jövőben egyrészt az eddigi gyónás megújított alakban, másrészt a különféle bűnbánati litur22
