Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - FIGYELŐ - Széll Margit: Örömünk oka: Mária
szú munkában, az aratásban megfáradt emberek közösségi ünneplése a Mária-za- rándoklat. Hazatérnek Édesanyjukhoz, egy közeli kedves kegyhelyre, hogy megmutassák, mit szereztek, mivé lettek. És a fiakat az Édesanya örömmel várja Fia lakomájával, az eukarisztiával. A virrasztó, imádkozó zarándokok azután megpihennek, előkerül munkájuk gyümölcse, a sok földi jó, amiért hálát adnak, még a megvidámitó bor is. így a visszaút sokszor hangos is lehet, de ezen csak a zordlelkű farizeusok botránkoznak meg. — Azt is tudjuk, hogy egy édesanya mindenre képes, — csodára is, — gyermekei érdekében. Nem véletlen, hogy ebben az oldott gyermeki hangulatban, Mária közelében sokan nyernek csodát testben és lélekben. Mária megtanít arra, hogyan feledkezzünk el magunkról és fogadjuk még a csapások és betegségek közepette is vidám lélekkel Isten akaratát. Ez Mária legnagyobb csodája, amit mindenkinek megismétel, aki előítélet nélkül, bizalommal fordul hozzá. A nagy zarándok- helyek Mária-templomáiban a hitélet legszárazabb korszakaiban is pezsdítő volt az élet. 1tt elmélkednek az Úr titkairól a közösen imádkozott olvasóban. Az Ave Maria „ismétlésének öröme” gyönyörűséget kelt, miként a gyermek is örömmel ismétli ugyanazokat a kedves szavakat. A szentolvasó recitálása pihentet, harmóniát teremt, az emberben felenged a feszültség a közösség énekében. A római Maria Maggiore templomban a hangos rózsafűzér olasz dallamossága, a szemlélődök közössége Fra Angelico mennyei kórusára emlékeztet. Az a jó zarándoklat, amely Márián át Jézushoz vezet: a jó gyónások (és jó gyóntatok!), a szentségek ünnepélyesebb vétele teljessé teszi a zarándokok örömét. Pierre-André Liégé atya a franciáknak így ír a zarándoklat öröméről: „Felfedezheted ott Lour- desben a keresztény szenvedés igazi értelmét. Lourdes nem egy .gyógyító intézmény'. A betegek nem azért mennek oda, hogy elkényeztessék, ápoltassák magukat, de még azért sem, hogy maguknak biztos gyógyulást igényeljenek. Azért zarándokolnak oda, hogy megkapják a kegyelmet, mellyel tanúságot tehetnek róla, hogy a szenvedésnek is van értelme, mert a keresztény öröm forrásává válhat." Széli Margit A karácsony a kölcsönös szeretetben egyesültek ünnepe Ezt a kölcsönös szeretetet a kereszténység nélkülözhetetlen feltételének mondhatjuk, örömünk annál mélyebb, minél bizonyosabbak vagyunk abban, hogy Isten szeretete növekedik bennünk és közöttünk. Ez a szeretet annak a Szeretetnek a kisugárzása, amellyel Isten úgy szerette a világot Fiában, hogy ezen a napon gyönge Gyermekként a világra született. A gyermek, mint az új élet reménye mindig örömet jelent. Az Isteni Gyermek az örök Élet, a teljes keresztény öröm záloga. Ezért mondja a hírnök: „Nagy örömet hirdetek nektek!” Csak azok érzik egymás között ezt az örömet, akik bíznak egymásban, akik előítéletmentesek, akik feltárják egymásnak boldogságukat. Az öröm a közösségben válik teljessé: olyan közösségben, ahol az egyik nem irigyli a másik boldogságát, nem szólja le a másik örömét, ahol az egyik a másikat elfogadja úgy, ahogy van. A karácsony titka? Az a bizonyosság, hogy a Gyermekben valóban Krisztussal, a Megváltóval találkozunk. — Az Ige emberré születése az egyetlen igazi reményforrás számunkra. Erről kell tanúságot tennünk embermillióknak, akik ma is szívszorongató nyugtalanságban és nyomorúságban élnek. Aggódás nélkül! - Hogyan tehettek tanúságot a szegény pásztorok? Hogyan teheti ma a „kisded nyáj"? Ügy ahogy egy tehetetlen kisgyermekből kisugárzó öröm hirdetheti a hatalmas és végtelen Isten jóságát, örömünk tisztaságát és boldogságát nem veheti el tőlünk a szenvedés áradata sem. Mert nem magunknak őrizzük az örömet, hanem önzetlenül akarjuk árasztani. Szívesen lemondunk a hatalomról, az előjogokról és minden percben készek vagyunk szegényekké válni mások boldogságáért, öröméért, az emberek üdvösségéért. Hogy Krisztusban testvérei lehessünk minden embernek, egy testté kell nekünk is válni a világgal és az Istennel. Ekkor születik meg bennünk a karácsony ünnepe, ekkor sugározzuk mennyei fényben az egész földre a szeretetet. örömben és hálában élni: ez az igazi örvendezés.Jézus születésének misztériumán örvendezünk úgy, hogy azok is, akik semmi jelt sem látnak az égen és észre sem veszik a jászolban rejtőző Kisdedet, - a mi újjongó örömünkről ismerjék fel: „Megjelent valóban közöttünk a Megváltó Istenünk kegyelme és várjuk reményünk boldog beteljesülését” (Tit 2,11 kk). (René Voillaume nyomán) 251
