Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Kaulics László: "Az igazság Jézusban van" (Ef 4,21)
gondolata sok helyen előfordul, az evangéliumok egyik vezérmotívuma. — Ebből a kis újszövetségi áttekintésből is láthatjuk, hogy a kiengesztelődés egyike a fontos bibliai kulcsszavaknak. Élénk felhívó jellege van és magaba sűríti az evangélium egész üzenetét: Isten előbb kiengesztelődött velünk, azután felszólit, hogy mi is békül- jünk testvéreinkkel, mindenfajta emberrel előítélet nélkül. Ez a kettős kiengesztelődés valójában az egyetlen lehetséges kiengesztelődés, amely egybefogja Istent, embertársainkat és önmagunkat is. — nr. — „AZ IGAZSÁG JÉZUSBAN VAN” (EF 4,21) Törekvés a biblikus gondolkodásmódra Fontos lenne, hogy manapság minél több „prófétai egyházközség” alakuljon, s a szabadság és a szeretet műhelye legyen. „Vigyázzatok azonban, hogy szabadságtok ne legyen valamiképp a gyengék bot- ránkozására” (1Kor 8,9). A papnak nem volna szabad hirdetnie saját egyéni felfogását, legalább is nem az igehirdetéskor (vő 2Pét 1,20). Akiket erre a szolgálatra rendeltek, pontosan azt a megbízatást kapták, hogy Isten Igéjét hirdessék, kötve vannak Jézus Krisztus evangéliumához, mert ennek az egyedüli és örök üzenetnek kötelezték el magukat. Elvárják tőlük, hogy hirdessék és igazolják a hitet. Természetesen Isten Szavát hatékonyan kell hirdetniük, azaz úgy előadni, hogy minden generációt és csoportot meggyőzzenek és elmélyítsék Krisztus-hűségüket. Új kategóriákat kell felállítani, ha a körülmények úgy követelik, de mindenek fölött meg kell őrizni a krisztusi üzenet azonosságát. Nem adhatnak valami „idegen evangéliumot”. Isten Szavát nem könnyű ráhangolni, hozzáigazítani egy sajátos kor gyorsan változó szokásaihoz, beleértve saját korunkat is. Sajnos, gyakran hajiunk arra, hogy Isten Szavát magunkhoz mérjük, ahelyett, hogy gondolkodásunkat igazítanánk Krisztushoz. A „modern gondolkodás" is Isten Szavának ítélete alatt áll. A modern ember és a Szentírás Éppen itt merül fel a legnagyobb nehézség. Sokan elvesztették a biblikus gondolkodással való összefüggésüket, még akkor is, ha a biblikus szóhasználat, frazeológia részben megmaradt. A mai ember gyakran panaszkodik, hogy az isteni Igazságot „archaikus idiómák"-ban kapta, — azaz a Biblia nyelvén, — mely már nem az övé és nem képes spontán alkalmazni. Az utóbbi időben fölvetették, hogy gyökeresen „demitologi- zálni” kellene a Szentírást, ami nagy általánosságban azt jelentené, hogy helyettesítsük a Szentírás antik gondolatait, kategóriáit valami modernebbel. Nem térhetünk ki ■ azonban a fontos kérdés elől: valójában nem más-e a Szentírás nyelve, mint egy másodlagos, külső burkolat, amiből valami „örök ideát" kell kiszabadítani, kibontani, vagy méginkább az isteni üzenet örök hordozója amelyet minden időkre örökségül kaptunk. Fennáll annak veszélye, hogy a folytonos „újramagyarázás" folyamán elveszítjük Isten Szavának egyedülálló jellegét. De miképpen magyarázhatunk, ha elfelejtettük az eredeti nyelvet? Nem lenne biztonságosabb gondolatunkat a bibliai nyelv észjárásához igazítani, és újra megtanulni sajátos kifejezés- módját? „Az Evangélium lelki értelmének felfedezése megtérést követel, és a Krisztushoz való hasonulást feltételezi” (H. de Lubac, L'Écriture dans la Tradition, 1966. Paris, 43.). — Másszóval: egy ember sem képes befogadni az Evangéliumot, hacsak nem tart bűnbánatot, azaz ha nem változtatja meg gondolkodásmódját (vö. Rám 12,2). Mert a Biblia nyelvén a „megbánás" nemcsak puszta bűnbevallás és bűnök miatti bánkódás, hanem pontosan a gondolkodás- mód megváltoztatása, a szellemi és érzelmi magatartás alapvető változása. Ennek értelmében: „az embernek saját személyes központjához való visszafordulása, de nem annak érdekében, hogy valamilyen külső dolgot megjavítsunk a lelkiélet felületén, vagy hogy valamilyen hibát vagy rossz hajlamot legyőzzünk" (Olivier Clement, Question sur l'homme, 1972. Paris, 21.). — A bűnbánat így mindenek előtt és alapvetően a Krisztusba vetett tökéletes bizalom felkeltése (uo.), magának az embernek a teljes megújulása, ami az önmegtagadással kezdődik, és amit a Szentlélek hitelesít és bevégez. Korunk intellektualista káoszában a modern ember még nem döntött, a különböző vélemények a kibékülés reményétől messze vannak. Egyedüli fényesen világító útjelző, amely keresztül vezethet korunk szellemi homályán, éppen az a „hit, amelyet egyszer s mindenkorra megkaptak a szentek" (Júd 3). Az egyházatyák fontossága A hagyomány nyelve előnyösnek tűnik, nem lusta és hiszékeny konzervativizmusból. 190
