Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Tolle, lege! - Vedd és olvasd!
TEOLÓGIAI —LELKI PÁSZTORI JEGYZETEK TOLLE, LEGE - VEDD ÉS OLVASD! Az Egyháznak ez a felszólítása minden kereszténynek szól. Képzettnek és járatlannak egyaránt. Kérdés, hogyan olvassuk jól a Szentírást, hogy valóban lelki gyarapodásunkra szolgáljon? Ha magányosan is, de nem egyedül. A mai ember igényét érzi a csendnek. Alig \,árja, hogy néhány percre is visszahúzódhasson. Pihenni, elmélyülni és további erőt akar gyűjteni a közösségi munkához, szerepléshez. Ilyenkor szívesen nyúl a Bibliához. Azt azonban jó tudatosítania, hogy magányában sincs egyedül: Itt is keresztény és az Egyház tagja. A személyes szentírásol- vasás az Egyház Ige-liturgiájának otthoni folytatása. A Szentírás olvasásának igazi helye mindig a vallási közösségben volt. Az Ószövetség idején is együtt olvasták, magyarázták az „írástudók", de ebbe a párbeszédbe mindenki bekapcsolódhatott, még a tizenkétéves gyermek Jézus is. A 2. Vatikáni zsinat gyűlésein mindig kitettek egy- egy ősi Bibliát, jelezvén, hogy Jézus euka- risztikus jelenléte mellett az Írásokban is megtapasztalhatóan jelen van, inkarnálódik közöttünk. Ma már jól tudjuk, hogy az Újszövetségben Krisztus Egyházának első igehirdetését rögzítették. így a szem- és fültanúk közösségi felelősségük tudatában beszélnek Jézus tetteiről és beszéltetik magát Jézust is. Ezért az „Ige szolgálatát" mi is csak úgy teljesíthetjük jól, ha keressük az alkalmat, hogy megalapozzuk ismereteinket templomi hitmagyarázatokkal, biblikus szentbeszédekkel, időszakos liturgikus konferenciasorozatokkal és az egyházi kiadású könyvek olvasásával. A lehetőség szerint újabb szentírásfordítást használjunk és azoknak jegyzeteit is gondosan tanulmányozzuk. Készséges hittel. Vannak, akik valami divatból, vagy — mert hozzátartozik a „sikkhez”, hiszen annyi szó esik róla, — veszik kézbe és mohó kíváncsisággal végre „tisztázni akarják", milyen is az a Biblia? Ilyenek rövid idő után félre dobják. „Nekem érthetetlen!" — ez még tárgyilagos vélemény. De könnyen általánosítanak: „A mai embernek ez mese”, „Ókori hagyatékok nem érdekelnek" stb. kitétellel elintézettnek vélik ezt a problémát is. Mások könnyen meg- botránkoznak, főleg az ószövetségi történeteken, a furcsa utasításokon, ezért még a gyermektől is elzárják. Korunk szentírás- magyarázói már széles körben hirdetik: A Biblia nem arra való, hogy kíváncsiságunkat kielégítsük, ideológiai érveket kovácsoljunk belőle, vagy szószerinti idézetekkel „erőszakos térítéseket" csikarjunk ki, számra és időre vonatkozó jóslatokat olvassunk ki abból: Mikor lesz a világ vége, kik üdvözölnek, stb. Sőt még azért se fogjuk kézbe, hogy társunk hibáját a Biblia alapján leplezzük le, vagy szellemes idézetekkel az életére olvassunk. Az emberi tevékenység önmagában hitet nem teremthet. A Szentírás puszta olvasása sem. De azt a gondolatot mégis képesek vagyunk szem előtt tartani, hogy a Szentírásban mindenek előtt Isten szavát keressük. Aki még ezt benső erővel nem tudja hinni, legalább előítéleteit, vagy környezete megjegyzéseinek rossz benyomását próbálja levetni. Jó, ha elolvassa, hogy tekintélyes nagy emberek milyen tisztelettel olvasták a Szentírást. Sokan ma is térdenállva olvassák, a templomban pedig felőliünk az evangéliumkor. A Szentírásolvasás így imává és istentiszteletté válik. A külső magatartás visszahat a belsőre: fegyelmet, odaadást válthat ki bennünk. Ezzel az okos, a mindent megmagyarázni akaró ember készséget és hajlandóságot kap arra, hogy meghallgassa a másik igazságát, s végül Isten igazságát is. Át kell állítani gondolkodásunkat készséges hallgatássá: „Az én gondolataim nem a ti gondolataitok!” (Iz 55,8) — „Szólj Uram, hallja a te szolgád!" (ISám 3,9—10) — legyen a készséges válaszunk. Az így előkészített talaj már termőföldje lehet a hit magvának. Ha a hallott igazságok tettekre indítanak, akkor már a hit kegyelme jelen van. Ha úgy teszem le a Szentírást, hogy „mégis kimegyek segíteni a konyhába fáradt családtagjaimnak”, ha utána mégis odaköszönök áskálódó szomszédomnak, ha lemondok valami előnyről a másikért, a jobb falatot embertársamnak nyújtom, — akkor Isten igéje már megtermékenyült bennem. Képezzük magunkat! Aki egy munkát megszeret, abban képezi magát. Ha szereti a szoba növényeket, a díszhalakat, beszerzi hozzá a szakkönyveket, és aszerint gondozza őket. Semmit sem lehet csupán önfejűnktől jól ellátni. Aki szereti a Szentírást, annak a polcán mellette szakkönyvek is sorakoznak. Nem gondolunk részleges exegézisekre, szakkérdések elemzésére, hanem kis érdeklődéssel hozzáférhető ismeret187
