Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 3. szám - FÓRUM - Tomka Ferenc: Az új liturgia lehetőségeiről
zésére még várnunk kell. Ma is megvan azonban a lehetőség arra, hogy az egyetemes könyörgéseket saját szavainkkal fogalmazzuk, a közösség pillanatnyi igényeinek figyelembevételével — és hány esetben ezt sem használjuk ki. És megvan a lehetőség arra is, hogy a misébe több alkalommal befűzött magyarázatokkal vagy gondolatokkal közelhozzuk annak szövegeit a résztvevőkhöz. A gyermekek miséin pedig még a szentírási szövegeket is szabad a hitoktatás céljára készült egyszerűbb fordításokból venni, sőt magukat az eukarisztikus imákat is szabad leegyszerűsíteni. (Az ide vonatkozó rendelkezések rövid összefoglalását lásd: Szolgálat 21. sz. 50—53. old.) 4. Liturgia és közösség Az új liturgikus rendelkezések legjellemzőbb sajátsága, hogy feltételezik a valódi szeretetközösséget, illetve előírják annak létrehozatalát. Hangsúlyozzák, hogy a szentségek közösségi ünnepek, s hogy minden szentségnek, még a betegek kenetének kiszolgáltatása is lehetőség szerint megkívánja a közösség részvételét. — A közösség azonban azáltal még nem jön létre, ha többen együtt vannak. Sőt még az egyes résztvevők — lektorok vagy énekkar — szerepeltetése sem teszi feltétlenül közösségivé a szertartást. A közösségi légkör csak akkor jön létre, ha a résztvevők valóban családias szellemben vannak együtt. E családias szellem létrehozásának nem kis mértékben teret nyitnak az előírások, de megvalósítása a lelkipásztorra vár. — Ebben az irányban számtalan kísérlet ismerős a világegyházban. így a hivatalos püspökkari előírások, legutóbb pedig a gyermekekkel tartott misékről szóló — római rendelkezés hatására megvalósult — kis közösségekben bemutatott — ún. csoportmisék is azt akarják előmozdítani, hogy a misén jelenlevő tömegből valóban testvéri közösség alakuljon ki. A közösség alkotás terén úttörő volt Magyarországon Lékai László püspök úr egyeseket talán meglepő jelképes tette, hogy hús- vétkor tojást osztott a misén résztvevőknek. — Viszont alig magyarázható negatív példa, hogy a magyar misébe nem merték bevenni az eredeti latinban is használt felszólítást (Offerte vobis pacem I), hogy ti. a résztvevők megfoghatóan — pl. világszerte bevezetett kézfogással — fejezzék ki egymás felé összetartozásukat. Helyébe a személytelen „engesztelődjetek ki szívből egymással” kifejezés került. A mise közvetlenné, családiassá tételével kapcsolatban még egyszer legyen szabad felhívnunk minden lelkipásztor figyelmét a gyermekekkel tartott misék direktóriumára, amelynek alapján megvalósítható volna az a közösségi légkör, amelyet Kovács Tádé is joggal hiányol. Minden nagy átalakulás hosszú időt igényel. A megújulást nem lehet rendeletekkel megoldani, csak az illetékesek szemléletének átformálásával. — A történelem és az egyháztörténelem minden nagy reformja azt igazolja, hogy a reform terén rendkívüli szerepük volt azoknak az egyéneknek, akik magukévá tették a kor illetve a megújult Egyház követelményeit, s ha kellett, egyedül is nekifogtak a megújításnak. Példájukat aztán egyre többen követték... Tomka Ferenc Jól figyelj rám barátom és testvérem, hogy az írás ismeretéhez vezető útra eljussál. Minden, amit az isteni Könyvekben olvashatunk, már külsőleg is ragyog és elkápráztat, de ennél sokkal édesebb a magja. Aki a magot akarja ízlelni, az törje fel a dió héját! Szent Jeromos Adj nekünk, Urunk csendet, hogy törvényed titkaiban elmerülhessünk és ne rejtsd el azokat a Nálad kopogtatók elől. Hiszen nem lehet, hogy a szent szövegeket hitünk misztériumáról hiába írták volna. — Uram, segíts tökéletesedésemben és tárd fel titkaidat előttem. Lásd, a te szavad a boldogságom, hangod minden örömömet felülmúlja. Add meg amit szeretek, hiszen magát ezt a szeretetet is Te adtad nekem! Szent Ágoston Olvassuk a Szentírást, de úgy olvassuk, amint az Atyák olvasták, akik feltárták előttünk, milyen nyereség származik belőle. Olvassuk térdenállva, olvassuk bírálgatás nélkül, mohó kíváncsiság nélkül, ami csak hiúságunk tükörképe. Olvossuk a vágyakozó szív szenvedélyével! Azt hirdeti nekünk, hogy ott az élet, ott a világosság, — miért ne próbálnánk meg mi is egy kissé megízlelni? Paul Claudel 174
