Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 3. szám - TÁVLATOK - Utak és megoldások
TÁVLATOK UTAK ÉS MEGOLDÁSOK A Biblia még mindig az emberiség kiaknázatlan kincsestára. A mai kultúra minden ága foglalkozik vele. Tudományos kutatások, művészet, sőt a közélet nem halad el érdektelenül mellette. A világvallások számára pedig szent könyv: a nagy Isten-találkozások színhelye. Ma sokoldalról közelítik a Bibliát. Minél többen olvassák, annál több kérdést vetnek fel és a megoldások újabb megvilágosodást készítenek elő. Itt néhány, különböző irányból érkező tudóstól, gondolkodótól idézünk részleteket. Bár nem adnak mindenre kész megoldást, de jól szemléltetik azokat az erőfeszítéseket, ahogy mindegyik saját felfogása szerint igyekszik megtalálni a Szentírás alapproblémáit. Ezeket a szövegeket nem minden kritika nélküli elfogadásra tárjuk Olvasóink elé, inkább „vegyes ízelítőül", hogy a különböző próbálkozásokkal miként akarja az emberi megismerés megközelíteni Isten Szavát. RUDOLF BULTMANN: Mitológiai világkép és történelem-értelmezés A neves protestáns történész, filozófus és teológus érdeme, hogy kora racionalistái előtt tudományos módszerrel igazolta Jézus történetiségét. Felállította a Szentírás vizsgálatára a formatörténeti módszert, amelyet hivő és nemhivő egyaránt felhasználhat. Jézus emberi valóságát elválasztotta az Újszövetség ,,előtörténetétől" és ezért legendáknak minősiti mindazokat a leírásokat, amely Jézus eredetét, messiási küldetését körülfonják. Ezeket az ősegyház mitológizáló tevékenységének tartja. Ezért Bultmann legfőbb törekvése ,,mítoszta- lanílani" az Újszövetséget, mert számára mindaz, ami meghaladhatja a racionális felfog- hatóságot, nem lehet igaz. Lehet, hogy bizonyos nyugati gondolkodók számára így elfogadtatta a Bibliát, de mivel kiküszöböl minden képet, szimbólumot, amivel a misztérium megközelíthető, éppen a Biblia sajátos mondanivalójával nem tud mit kezdeni. (Ugyanis ma már a „mítosz" fogalma is jelentős változáson megy át). Ezért Kant módszeréhez folyamodik és a megoldatlan megismerési kérdések helyett átcsap az erkölcsi követelmények világába. Jézust eszkatologikus prófétának tartja, aki Isten törvényét és a világvégét hirdeti. A Búit- mann-i magyarázat a keresztény üzenetet megcsonkította, de módszere talán éppen ezért további kutatásra serkentett. A történet-kritika továbbfejlesztése a katolikus tudósokat a Biblia teljesebb valóságának feltárásához vezette, ezért a nagy kutató érdeme — egyoldalúsága ellenére is — vitathatatlan. * A történelem megcáfolta a mitológiát. Az isteni uralom bemutatása éppen úgy, mint a végső dráma elképzelése mitologikus. Mitologikusok az isteni uralom várásának az előfeltételei; vagyis az az elmélet, hogy a világot — bár az Isten teremtette —, mégis a Gonosz, a Sátán kormányozná; hogy a Sátán hadserege, a démonok okai a bűnnek, a betegségnek és minden rossznak. Mitologikus elképzelés, hogy a világ a menny, föld, pokol három „emeletére" van felosztva, de az az elképzelés is, amely szerint a természetfeletti erők belenyúlnak a lélek belső életébe. Ezt a világképet azért nevezzük mitologikusnak, mert különbözik a tudománytól kialakított világképtől. A modern világképben az ok és hatás kapcsolata alapvető. Habár a mai fizikai elméletek a szubatomális folyamatokban a véletlent is számításba veszik, ez nem érinti hétköznapi elveinket, cselekvésünk okszerű összefüggését, életünket. A modern tudomány semmiképpen sem fogadja el, hogy a természet menetét természetfeletti erők át- meg átjárhatják; hasonlóképpen a modern történet-kutatás sem tudja elfogadni Istennek, az ördögnek vagy a démonoknak a belenyúlását a történelem folyamatába. A történelmet olyan „töretlen egész”-nek tekintjük, ami önmagában tökéletes, mégha különbözik is a természeti folyamatoktól. Bár a történelemben vannak szellemi hatalmak, amelyek az ember akaratát befolyásolják. A történelmi eseményeket a természeti törvények nem határozzák meg szükségszerűen, hanem az emberek felelősek cselekedetei159
