Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: Az ószövetségi jövendölések beteljesedése az Újszövetségben
TANULMÁNYOK Tarjányi Béla AZ ÓSZÖVETSÉGI JÖVENDÖLÉSEK BETELJESEDÉSE AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN Máté evangélista Jézus történetét azzal kezdi, hogy elmondja, Mária a Szentlélektől fogant, József pedig, Mária jegyese — érthető módon — értetlenül állt a tények előtt, sőt magától értetődően arra kellett gondolnia, hogy Mária hűtlen volt. A problémát az Úr angyala oszlatja el, amikor megmagyarázza, hogy a gyermek a Szentlélek ereje által fogan- tatott. A magyarázathoz hozzáteszi az angyal: „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: „íme a szűz méhében fogan és fiút szül, és Emmánuelnek fogják hívni” (Mt 1,22—23; vő. Iz 7,14). A kérdéses izajási jövendöléssel kapcsolatban közismert probléma, hogy az ott szereplő 'almáh szó nem azt jelenti: „szűz”, hanem azt, hogy „fiatal lány", „hajadon”1. A zsidó nyelvben a szüzet egy másik szóval, a betulöh-val jelölik. Keresztény szentírásmagyarázók között is szép számmal vannak,2 akik azt állítják, hogy az izajási szöveg a királyi ház újabb sarjának természetes módon való születését ígéri meg, ami jel lesz a király és a nép számára, hogy Isten Dávid háza mellett áll gondviselésével. Nem kell tehát félni az evilági hatalmak fenyegetésétől, az adott helyzetben Izrael és Damaszkusz támadása nem lesz végzetes Juda számára. Igaz, a továbbiakban a próféta ismét beszél erről: „Gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. így fogják hívni: Csodálatos, Tanácsadó, Erős Isten, örök Atya, Béke Fejedelme" (9,5). Első olvasásra úgy tűnhet, hogy ezek a jelzők csak Isten Fiára, Jézusra vonatkozhatnak, de ha figyelembe vesszük, hogy abban a korban szokás volt hasonló jelzőkkel illetni a királyt — egyiptomi szövegekben találunk ehhez hasonlót — akkor azt kell állítanunk, hogy ezek a kifejezések sem mutatnak túl egyértelműen a következő király alakján. Közismert Leo Krinetzki benedekrendi szerzetes kitűnő ószövetségi bevezetője3. Szerinte'* a jelzők a következő judeai királyra vonatkoznak, aki a tanácsadás csodája lesz, ő az „Isten-hős” (Gott-Held) — így fordítja az „Erős Isten” kifejezést —, mert Jahve ereje nyilvánul meg benne; az örökkévalóság Atyja, mert az ő uralma is előbbre viszi Isten végleges uralmát a földön. Úgy tűnik tehát, hogy Izajás szövege önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az emberek felismerjék vagy akár megsejtsék a Megváltó szűzi születését. A tények azt mutatják, hogy valóban nem is sejtették mindaddig, míg az be nem következett és nyilvánosságra nem jutott az apostolok igehirdetése által. A zsidó gondolkodástól — mint egyébként minden kor emberének gondolkodásától — annyira távol áll a szűzi születés lehetősége, hogy tudomásunk szerint soha a Krisztus előtti időkben nem vártak olyan messiást, aki nem természetes úton születnék. Nem szükséges, hogy részletesen tárgyaljuk az összes újszövetségi helyeket, ahol a szerzők újra és újra az ószövetségi jövendölések beteljesedésére utalnak. Elég, ha röviden megemlítünk még néhányat. A gyermekgyilkossággal kapcsolatban Máté Jeremiás szövegét idézi: „Kiáltás hangzik Rómában, hangos sírás, jajgatás: Rákel siratja fiait...” (Mt 2,17— 18 — Jer 31,15). Jeremiás nem a Megváltó üldözéséről jövendölt, hanem — amint ez világosan látható a következő versből a prófétánál —• a fogságba hurcolt zsidók gyászáról beszélt. — Nem találjuk az Ószövetségben azt a jövendölést sem, hogy a Messiást Názáretinek fogják hívni (Mt 2,23). Amennyiben az Izajásnál szereplő nécer-vessző szóra utal, mely kihajt Dávid házának törzséből (Iz 11,1) meg kell jegyeznünk, hogy tulajdonképpen ez az értelmezés rokon az Ószövetségben gyakorta közölt népies szómagyarázatokkal.0 — Jézus példabeszédekben szól a próféta jövendölése szerint (Mt 13,35) — bár az említett prófétai szövegben — pontosabban a zsoltárban, hiszen az idézett szöveg a Zsoltáros- könyvben található6, — nem a Messiás, hanem a zsoltáros beszél, tanító célzattal megének- li a választott nép elmúlt történetét. Különösen figyelemreméltó mindaz, amit az evangélisták Jézus szenvedéstörténetével kapcsolatban az Ószövetségből idéznek. Judás elárulja Jézust, „hogy beteljesedjék az írás: Ki megosztotta kenyerem, sarkát emelte ellenem". Az idézet a 40. zsoltárból való. Nem a 139
