Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: A keresztény antropológia távlatai
szeretetét. A társadalmi elidegenedés általános jelensége különösen alkalmas példa arra, hogy az ősbűn, az áteredő bűn, a világ bűne elemzését, a bűnállapot kérdéseit a mai szociológia nyelvére lefordítsuk és a felszabadulás társadalmi tartalmát szentpáli értelemben tegyük teljessé. A társadalmi alapfogalmak befogadásával átfogóbb képet nyújthatunk a hit, a tudás és a kegyelem összefüggéseiről. Ezen a módon, — főként a kegyelem — közösségi jelentést nyer. Sokáig az „egyéni üdvözülésünk” volt a lelkiélet középpontjában, aminek számos fonák következménye lett: Az „elzárkózás”, a csak túlvilágba-tekintés gyakran megrövidítette a segítés és a részvét emberi kötelezettségét. Korunk embertani felfogásában teljesebben világosodik meg előttünk a kegyelmi kölcsönhatások dinamikus és személyközi jellege, iá arra gondolnunk, hogy korunk emberséges sorsot követelő társadalmi törekvései Isten szabad önközléséből forrásoznak. ő az első Adományozó, és csak az Ő kegyelme erejével képes az ember önmagát és környezetét kibontakoztatni, az ismeretlen és tudatos események komplexumából történelmét kialakítani, amelynek végső kiteljesedése Krisztusban összpontosul. Még hosszú az út odáig, hogy a keresztény antropológia megtalálja a sajátos belső összefüggését és azt a nyelvet, amely a külsők számára is „értelmes” válaszokat tud adni az ember lelki és közösségi életének transzcendens távlataira. A legsürgősebb feladatunk, hogy a meglévő elméleti fogalmainkat feltöltsük az általános emberi tapasztalás élményeivel, és hogy teológiai-krisztológiai alapelveinket a tudományok eredményeivel összhangban és érthetően tárjuk a ma embere elé. , Keresztény antropológiánkat semmiféle öncélú szempont sem szakíthatja el az egyetemes humanizmus világalakító és történelmet formáló törekvéseitől és a jövő reménységét feltáró áramlatoktól. Csak ezen a reális úton szolgálhatja a béke ügyét, az egész emberiség jövőjét, — örök üdvössége felé. így érthetjük jól szent Iréneusz szavait: „Az Isten dicsősége az ember boldog élete, és az ember élete számunkra Isten szemlélete!” Alig van boldogítóbb érzés, mint az, hogy mások számára „valamik" vagyunk. És ebben nem a mennyiség számít, hanem annak a mélysége. Végtére is az emberi kapcsolatok legfontosabbak az életben és ezen nem változtat sem az emberi produkció, sem a gőgös félistenek, sem azok az ostobák, akik erről a kapcsolatról mit sem tudnak. — Isten maga akarja azt, hogy az emberi kapcsolatok útján szolgáljunk neki! Antoine de Saint-Exupéry Az embert mindig a szeretet tartja mozgásban. Vele mindig kiemelkedhetünk tépelő- dő és homályos Énünk fogságából. Átléphetünk Énünk kerítésén Istenhez, embertárshoz, és ez egyszerűen annyit jelent: szeretni! Heinz Schűrmann Imádságom nemcsak adományaidért koldul, hanem arra, jó, hogy Beléd szeressek. — Uram, taníts meg imádkozni és szeretni Téged. Akkor megfeledkezem a magam nyomorúságáról. Akkor képes leszek arra, hogy türelemmel vigyem embertestvéreim szegénységét a Te gazdagságod elé. Akkor majd Benned, testvéreim Istene, én is az emberek testvérévé lehetek és segíthetek nekik abban, ami egyedül szükséges, hogy Rád találjanak. Kari Rahner Isten az ember feltétlen, utolsó és végtelen Célja. Paul Tillich Az ember olyan, mint egy „élettani koraszülött" a családi közösség anyaméhében. Az állat sokszor már születése után elhagyja a családi fészket. Az emberi terhességnek legalább huszonegy hónapig kellene tartania, hogy egy csecsemő a hasonló fejlődési fokot elérje. A. Portmann A keresztény ember feladata életével bemutatni, hogy Isten „szíven találta őt". Saját megrendültségével másokat megrendíteni — ez lenne tanúságtétele. Isten közelségének és szembesítésének a helye: a másik ember, itt találunk rá a kegyelemre, a Lélek szavára. Corona Bamberg 94
