Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - Lelkipásztori egyéniségek, helyi adottságok (A Teológia beszélgetése)
sót, a közösségi munkáját, készségét. Szeretném, hogy segítsék társaikat, ne tartsanak haragot, tűnjenek ki az emberszeretetben, mert „arról ismernek meg benneteket, hogy szeretitek egymást". Igen fontos dolog a gyermek számára az örömszerzés. Ezt a szülőknek is elmondom; mi is megüljük ünnepeinket kis ajándékkal, vidámsággal, az érzelmi hangulatát is megadjuk a gyermek igényeinek megfelelően. Már előző helyeimen is azt tapasztaltam, hogy a szenténekek gyakorlása lelki leioldódást, érzelmi megnyugvást szerez. A sok öreg szívesen énekel, de csak a régi dallamokat ismerik, a mise alatt nem tudják az újat megtanulni. Ezért nem sajnálom az időt, hogy a mise előtt átvegyük az új liturgiához kapcsolódó éneket és az egyes részekhez magyarázatot is fűzök. Ezzel bekapcsolom azokat is, akik mise alatt is valami egyéni magánájtatosságba temetkeznek. A mise alatt az éneket segítő pap többet nyújthat, mint az énektábla, amit az öregek, vagy a rossz világítás miatt mások sem tudnak elolvasni. Aki énekel — akárhogyan is, — jobban felemelkedik Istenhez, valóban kétszer imádkozik. Nagyon kívánatos lenne, ha papságunk a zenei kultúra terén fejlesztené magát. A gyermekek nagyon képzettek a Kodály-módszerű nevelés miatt, és ezt igénylik a lelkipásztoruktól is. Ma már nemcsak a beat-zene, hanem Bach és Beethoven felé is fordulnak. Az átélt zene minden tanítás nélkül is segít az elmélkedésre, a megfelelő lelkiség, a személyi igények kielégítésére a vallási területen is. A nemes zenei ritmus lelkiekre hangol és fejleszti a szép igényét. A mi kápolnánkban a féltizenkettes mise a leglátogatottabb, az embereknek igényük a vasárnapi hosszabb pihenés. Ezért okoz nehézséget a korai diákmise is. Az időpont változtatása még probléma. A diákmisén fontos a konferáló, aki irányítja, leköti a gyermekek figyelmét. Ehhez komolyabb szülők közreműködését is elvárjuk. Az a legcélszerűbb, ha a gyermekek a szülőkkel jönnek a templomba, de ők vannak elől, az oltár közelében. A diákmise beszéde rövid, közvetlen hangú és szervesen kapcsolódik a hittanítás folyó anyagához. Legjobb, ha a lelkipásztor egy rugalmasan változtatható rendszert épít fel magának és a tematikát négy évre elosztja. így összefüggően és előre készülten adja a tanítást, elkerüli a rögtönzést, vagy a témák indokolatlan ismétlődését, ami a gyermeket könnyen eluntatja. Sajnos, lelkészségünk területén, a józsefvárosi házbontások során sok jó hívőnket veszítjük el, az új házak még csak készülőben vannak. — Házasságkötés itt nemigen van, elbo- csátót kérnek, nagyobb, belterületi templomokat keresnek fel. A keresztezés új módját fokozatosan készítjük elő, rendszerint vasárnap a két mise közé iktatjuk, és ezzel a híveket is bekapcsoljuk, szívesen ottmaradnak, hogy a kis új keresztény beiktatásánál az egyház közösségét képviseljék. Hogy papi törekvésemet is összefoglaljam: Mindig az emberek rendelkezésére szeretnék lenni, bármilyen szükségben segíteni. Hivatalos találkozásnál is elbeszélgetni, egyéni örömükben, bánatukban résztvenni. Hogy a sokszor nehéz lelkipásztori problémákat is megoldhassam, ahhoz sokat, nagyon sokat kell elmélkedni, imádkozni. Ügy látom, hogy a legjobb felkészülés mellett is, a saját hangját, egyéni papi stílusát csak hosszú évek előkészületével nyerheti el a lelkipásztor. Az Ür is visszahúzódott a pusztába előkészülni és hogy megtalálja az alkalmas időt arra, hogy felmenjen Jeruzsálembe. Csak egy kis betekintést tudtunk nyújtani napjaink hazai, fővárosi lelkipásztori életéből, de — úgy véljük — ez nagyon értékes képet ad arról, hogy a megújuló egyetemes Egyház miként sarjad újjá a változó életformákban, bensőséges lelkületű kis közösségekben, családias szellemű helyi egyházakban. Mi is megtapasztaltuk azt, amit Yves Congar jelez: „Itt is, ott is eltűnik valami a szervezett intézményekből, de ami csírázik, ami születik, az az igazi evangéliumi mustármag..., amely minden hajtásában egyaránt tükrözi az üdvösséget, Jézus Krisztus szeretedének jelét az emberek felé.” 77
